Focizni is tud a bajai sípmester

Februárban lesz egy éve, hogy a huszonhat éves, bajai Fehérvári Patrik felkerült az NB III.-as játékvezetői keretbe. Arra a kérdésre, hogy mennyiben vált be a számítása, és hogy hogy érzi, mennyire vált be ő a harmadosztályú keretben, örömmel mondta el, hogy remekül érzi magát a magasabb osztályú szerepkörben. – Nagy lelkesedéssel vettem tudomásul, hogy följebb léphettem egy szintet, nagy örömmel fogadtam minden, számomra kijelölt feladatot, és a mérkőzéseket a legjobb tudásom szerint, maximális koncentrációval vezettem le. Az persze, hogy én hogy éreztem magam a mérkőzéseken, ezen a szakterületeken édeskevés, viszont örömmel újságolhatom el, hogy az értékeléseim is nagyon jók voltak, az ellenőrök is elégedettek voltak velem, pedig nem csak könnyű meccseket vezethettem, dirigáltam igencsak rázósnak mondható találkozókat is.

És persze reméli, hogy nem az NB III. a végállomás. – Hazudnék, ha tagadnám azt, hogy fiatal játékvezetőként nem az az álmom, hogy egyszer majd talán BL-meccset vagy világbajnoki mérkőzést vezethessek, viszont én mindig a közvetlenül előttem álló feladatra koncentrálok. 

Szegedre címvédőként érkezett a Bács-Kiskun vármegyei küldöttség, ráadásul úgy, hogy nem is csak a legutóbbi, hanem a három legutóbbi tornát is megnyerték. A csapat minimális célkitűzése az volt, hogy a szombati játéknap után a felsőházba kerüljön. Ezt teljesítették is, vasárnap reggel azonban büntetőkkel elveszítették a negyeddöntőt, és onnantól már csak az 5.-7. helyért küzdhettek. – Nem tagadom, hogy igen csalódott volt a hangulat a vasárnapi reggeli mérkőzés után, amelyen elúszott a címvédés esélye. A lefújás  után az öltözőben két-három percen át uralkodott az a jellegzetes csönd, ami vesztes meccsek után, amikor nem szólal meg senki. Elkeseredve nem voltunk, nem is volt rá okunk, de nem volt jó érzés mérkőzést veszíteni úgy, hogy a korábbi sípmester tornákat is ideszámítva huszonhat mérkőzést játszottunk le veretlenül. Abban, hogy a Békés megye elleni, büntetőkkel elveszített negyeddöntő után Pest megyétől is kikaptunk, szerintem jócskán szerepet játszhatott az, hogy egy kicsit megfogta a csapatot a vereség.

A Bács-Kiskuniak házi góllövőlistáján Katona Balázs végzett az élen, nyolc találattal, Fehérvári Patrik lett a második, hét góllal, őt követte Tóth Róbert és Bornemissza Norbert egyaránt négy-négy góllal. Fehérvári Patrik elmondta, hogy nagyon örül a hét góljának, bár nagypályás léabdarúgóként nem csatárként szerepelt. – Nagypályán szélső voltam vagy középpályás, de a szegedi tornán a szerepkörömből is adódott, hogy lehetőségem volt a kapuba találni. Mi tulajdonképpen vészkapus felállással játszunk Az első két meccsen Katona Balázs volt az irányítóként funkcionáló vészkapus, utána pedig én. Kedvemre osztogathattam, kedvemre lőhettem. 

Át is futottak az agyamon helyzetek, lehetőségek, amit ha egy picivel jobban oldok meg, én is több találatot jegyezhetek, és talán a csapat is előrébb végez. De ismétlem, ezek csak olyan utólagos gondolatok.

Az azt firtató kérdésre, hogy melyik volt a legemlékezetesebb, a legfordulatosabb meccs, gondolkodás nélkül válaszolja, hogy a Békés vármegye elleni negyeddöntő. – Azért is volt bosszantó utólag a vereség, mert azon a meccsen vezettünk 2–0-ra. Aztán a békésiek kiegyenlítettek, azt követően voltak helyzetek itt is, ott is, aztán mégiscsak nekünk sikerült meglépnünk 4–2-re, és már csak két és fél percet kellett volna kihúznunk, de több egyéni hiba miatt ez mégsem sikerült. Utána a büntetőpárbaj már lutri, ezúttal Békésnek kedvezett a szerencse.

Megkerülhetetlen téma egy ilyen viadal kapcsán, ahol játékvezetők fociznak, hogy vajon milyen volt a játékvezetés? – Örömmel mondhatom, hogy a játékvezetéssel nem volt semmilyen probléma. Ezzel nem a mundér becsületét védem, hiszen korábbi tornákon előfordultak esetleg vitás esetek, és természetesen voltak olyan szituációk, amiket mondjuk az egyik fél vitatott, látványos reklamálás viszont olyankor sem volt jellemző. 

Pontosabban volt a korábbi években, mert ismétlem, az idén semmi kifogás nem lehetett a kollégáink munkájára. Pedig röpködtek a piros lapok is, de azok is akkor, amikor kijártak. Teszem hozzá, soha nem szándékos durvaság miatt kellett a piros lapot elővenni, hanem mondjuk gólhelyzetben történő szabálytalanság miatt, vagy a kapus állította meg szabálytalanul az akciót és hasonlók, tehát volt, hgoy előkerült a piros, de az sem volt vitatható.  

Ezzel együtt óriási élmény volt a torna. – Ahogy mondtam, már az ötödik alkalommal szerepeltem ezen a tornán, és ezúttal is remekül éreztem magam. Egyrészt imádom a teremfocit, imádom a futsalt, tehát maga a játék is óriási élmény a számomra. Másrészt nagy élmény a szombat esti fogadás, amelyen az össze csapatot vendégül látják, és ott más vármegyékből érkező kollégákkal lehet bőséggel tapasztalatot cserélni. Megfelelő mennyiségű vacsora és a meccsek miatt lecsökkent folyadékmennyiség pótlása mellett. Ahogy más években, vasárnap este ezúttal is azt éreztem, hogy milyen nagyon kár, hogy már vége is van, és milyen nagyon kár, hogy évente csak egyszer van egy ilyen rendezvény. És láttam a többieken, hogy ők is így voltak vele. Remek közösség ez a Bács-Kiskun megyei játékvezetői kar. Egyúttal szeretném kalapot emelni a kiskunfélegyházi játékvezetői csoport előtt, ők ugyanis nem csak játékost adtak, többek között a házi gólkirályt, Katona Balázst, hanem testületileg megjelentek a Pick Arénában, és megmondom, óriási élmény volt, hogy végig szurkoltak nekünk, és nagyon sokat segítettek is a csapaton. Sőt, szombat este haza sem utaztak, velünk tartottak a fogadáson is, és vasárnap is buzdították mind a három mérkőzésen a társaságot. Nekik is köszönhető, hogy ilyen nagy élmény lett az idei Sípmesteri Fesztivál is, és ők is segítettek bizonyítani, hgoy milyen összetartó, remek társaság ez a brigád.

A Bács-Kiskun vámegye csapatának a gólszerzői:

8 gólos: Katona Balázs
7 gólos: Fehérvári Patrik
4 gólos: Tóth Róbert, Bornemissza Norbert
2 gólos:  Bacsi Noel Levente
1 gólos: Biber Tamás, Herczeg Róbert