A géderlaki Posztobányi Réka kalocsai istállóban nevelkedő lóval indul a Nemzeti Vágtán

Posztobányi Réka még csak 14 éves, de korosztályában már a hosszútávlovaglás nemzetközi és magyar bajnoka. Az alsó korhatárt éppen csak átlépő Réka a lovassport több ágában jeleskedő Posztobányi család legifjabb tagja. Édesapja, Posztobányi Sándor fogathajtásban sikeres, segédhajtója édesanyja, 18 éves nővére, Posztobányi Maja pedig a lovaglásban és a fogathajtásban mutat fel szép eredményeket. Rékával érmek százaival díszített géderlaki otthonában beszélgettünk.

− Talán már úgy születtem, hogy szeretem a lovakat, és az is lehet, hogy édesapám és a nálam négy és fél évvel idősebb nővérem révén előbb ültem lovon, mint hintában. Majának már nagyon kicsi korában saját lovat vásároltak, és én még beszélni sem tudtam, amikor azt láttam: micsoda élményben van része, amikor felültetik a lóra és elkezd lovagolni, vagy apu és anyu között ülhetek a gyönyörű lovak húzta szép hintón. Innen természetes volt, hogy én is fogom a kantárt, ülök a lovon, élvezem, hogy én irányítom, egy idő után harmónia van köztünk, a hatalmas állattal közösen megtaláljuk az összhangot. Miután apu és nővérem fogathajtó, anyu segédhajtó, a legtöbb meghatározó élményem, köztük a nagy utazások az idegen városokba rendezett versenyekre, a lovas pályák, a futamok, a nagy izgalmak, a családomon, a család barátain keresztül is a lovakhoz, a lovassporthoz kötnek – mondta beszélgetésünk elején Posztobányi Réka, aki idén végzett a géderlaki általános iskolában és ősszel a Jánoshalmai Mezőgazdasági Technikumban kezdi meg tanulmányait.

Réka otthon, szabadidejében lovakat gondoz, tudja, hogyan kell ápolni ezeket a szép és nemes állatokat. Megfogja a munka végét az istállóban, kitartóan, nap mint nap elvégzi az istállón belüli és kívüli, nem könnyű, és talán nem is annyira nőies munkát. Erről Réka azt mondja, hogy a lovak igénylik, és meg is hálálják azt a ragaszkodást, gondoskodást, szeretetet, amit számukra egy nő talán a férfiaknál is jobban tud nyújtani.

Felkérték, hogy induljon a Nemzeti Vágtán

Réka arról számolt be, hogy Kalocsát és Géderlakot fogja képviselni a Nemzeti Vágtán, ugyanis a Hajnal és Baráti Kör Lovas Sport Egyesülettől Hajnal József, vagy ahogy mindenki ismeri, Hajnal Jóska bácsi kérte fel, hogy induljon a versenyen, amelyhez a lovat ők biztosítják. 

Eddig álmaim futama volt, hogy az idén először Szilvásváradon megrendezendő Nemzeti Vágtán ne csak nézőként vegyek részt. Azért mondtam Szilvásváradot, mert a Nemzeti Vágta döntőjét a Hősök tere után a hazai lótenyésztés híres városában, a nemzeti kinccsé nyilvánított lipicai ménes otthonában, Szilvásváradon rendezik meg. Közép-Kelet-Európa legnagyobb amatőr lovasversenyének végső megméretésére szeptember 30-án és október 1-jén kerül sor. Erre a bejutásom már biztos, ugyanis a Hajnal egyesület minden évben egy lovast indít a Nemzeti Vágtán, amelyet az előfutamok előznek meg. Az Őcsényben rendezett előfutamvágtán a Jóska bácsiék tulajdonában lévő, Herceg névre hallgató lóval bejutottam a döntőbe. Tehát a neves verseny döntőjének rajtján biztosan ott leszek − mesélte lelkesen Réka.

Mit lehet tudni Hercegről?

Herceg egy pej herélt sportpóni, aki nagyon pörgős, csupa szív, sokoldalú, kirobbanó energiájú, de ezért kezelhető. Okos, de néha makacs is tud lenni. − Szeretem és felnézek rá, mert ő is hosszú utat tett meg, mire ismertté vált a neve. Fontos tulajdonsága, hogy azonnal észleli, milyen képességű lovas ül rajta, nagy az alkalmazkodó képessége. Kezdetben velem is nagyon türelmes, nyugodt volt, nagyon megbízom benne. Kedvenc lovam persze továbbra is a saját lovam, Favorit, de Herceget is nagyon megszerettem, hiszen szinte napi kapcsolatban vagyunk, mindketten várjuk a találkozást, az edzéseket − mondta Réka.

A fiatal lovas heti több alkalommal jár Kalocsára edzésre, ahol vagy Hajnal Jóska bácsi vagy a lánya, Hajnal Franciska tartja az edzéseket, pallérozza a lovaglási tudását. Kalocsán vagy terepen, vagy pedig a Hajnal-féle lovaspályán gyakorolnak. 

Felmerül a kérdés, ez a szép és izgalmas sportág mennyire veszélyes. − A sportbalesetekre száz százalékban nem lehet felkészülni, mert hamar meg van a baj, de abban reménykedünk, hogy az sem velem, sem a lóval nem történik meg. A kobak- és a gerincvédő használata kötelező. Ez utóbbiból többféle fajta van, én a mellényt szoktam használni. Édesanyám egy nagyon aggódó típus, azt azonban ő is tudja: minél jobban ért valaki hozzá, minél jobban tudja, hogy mit, miért csinál, akkor kis szerencsével a veszélyt is el tudja kerülni. Ami természetesen mindig „játszik”, hiszen egy nagytestű állatról beszélünk, akit irányítani kell, és bármi történhet, a ló bármitől megijedhet. Sok függ az edzőtől, hiszen ő az igazán hozzáértő, aki megmondja, mit csinálj adott veszélyhelyzetben, és ha hallgatsz rá, megoldódhat a helyzet. Persze már én is jó párszor leestem a lóról, főként kezdetben, de komolyabb balesetet nem szenvedtem. Szerintem sok múlik azon – éppen ez a szépség benne – hogy míg más sportágaknál, például a kézilabdánál érted a társad, tudsz beszélni vele, itt teljes mértékben az érzékekre, az összhangra vagy utalva, és ha a harmónia működik, akkor az sok mindenen túlsegíthet. – fogalmazott Réka.

– Természetesen a Nemzeti Vágtába való bejutásra vagyok a legbüszkébb – tette hozzá.

Posztobányi Sándor, Réka édesapja elmondta a család, de különösen Réka számára óriási siker, hogy a lánya a Nemzeti Vágta startján ott lehet. − Herceget üli majd meg, aki egy igazi izgága lovacska. Hajnal József azért gondolt Rékára, mert ő is egy „igazi, picike rettenet”, aki nem fél, és szereti, ha egy kicsit a lóval küzdeni kell. A lényeg a start, ott mindig nagy a tülekedés, tehát jól kell elindulni, a többi az edzésen és a rutinon múlik majd. A család valamennyi tagja számára ez egy nagy, életre szóló élmény lesz. Bízom a lányunkban, bízom a szerencsében − hangsúlyozta az édesapa.