A győztesé lett az ezüst, a vesztesé a bronz Ladánybenén – galériával, videóval

Aki győz ezen a ladánybenei rangadón, az ezüstérmes, a többi lehetőséggel nem voltak hajlandóak foglalkozni a felek, sem a kezdés előtt, sem a kezdés után. Jó kétszáz néző előtt kezdődött meg a játék. A hazaiak egyik nem titkos fegyvere, Spiegelberger Tamás mindjárt az elején kétszer is kivágott két vágtát is, gólveszélyt ugyan nem okozott, de jelezte: a pályán van. A 6. percben Varga Zoltán végezhetett el szabadrúgást, kellemetlen, megpattanó lövése a jobb alsó sarok irányába tartott, Faragó Ádám szögletre mentett. A szögletet is Varga végezte el, ravaszul csavart beadása nyomán a felső lécen csattant a labda. A 10. percben Spiegelberger vágott ki egy nagy és bonyolult szólót a bal oldalon, végül középre passzolt, Lantos Henrik remekül érkezett, és remek érzékkel azt a sarkot célozta meg, ahonnan a kapus a labdát követve elmozdult, így tehát védhetetlen lett volna a lövés, a labda azonban centiméterekkel elkerülte a kaput. Az első negyedóra zárásaként Bem Zoltán hozta helyzetbe magát egy látványos csellel, lövőhelyzetbe is került, de csúnyán fölé durrantott. A 24. percben egy bal oldali beadást követően Dóka Dániel küldött meg egy lapos, kemény lövést középről, Kovács Norbert a helyén volt. Az első játékrész első felében fölényben játszott a Szabadszállás, a félidő derekától azonban kiegyenlítődött a játék. A 36. percben a szállásik kapus kifutva mentett Spiegelberger előtt, aki ütközött a hálóőrrel, némi ápolás és kakaskodás követte ezt a jelenetet. A 39. percben Dóka küldött meg egy félmagas fejest a jobb sarok irányába, Kovács nagyot tornászva mentett. Már-már úgy festett, hogy gól nélkül zárul az első játékrész, amikor egy hazai előreívelést követően egy vendégvédőnél kezezést látott a játékvezető, és a 11-es pontra mutatott. Tóth Zalán magabiztosa lőtt a kapu jobb sarkába, 1–0. Újrakezdésre még éppen volt idő, egyenlítésre már nem.

A második játékrész aztán rögtön hazai góllal kezdődött. Spiegelberger keverte meg a vendégek védelmét a bal oldalon, középre adott, és az érkező Dóka jobbról a kapu jobb oldalába lőtt, 2–0. A 49. percben Bem Zoltán tört előre a jobb oldalon, a beadását követően Látos Tibor lőtt tíz méterről, de nem bírt a kapuba találni. Az 56. percben Spiegelbergert buktatták, újra komoly kakaskodás alakult ki, a játékvezető egy-egy piros lappal fejezte ki véleményét a jelenetről. Megfogyatkozott tehát a két csapat, de ami a vendégek szempontjából még nagyobb baj volt, hogy egyre fogyott az idő is. Helyzeteket ugyanakkor nem bírtak a szállásiak kidolgozni, küszködtek, gyötörték előre a labdát, a hazaiak viszont biztosan állták a sarat, sőt, rendre veszélyes kontrákat vezettek. Becsülettel ment mind a két csapat, de a kapura meddő küzdelem a hazaiak malmára hajtotta a vizet. Akárcsak a sok csere, ekkor mind a két oldalon elkélt már a frissítés, mert ha látványos nem is volt a meccs, kimerítő annál inkább. A 80. percben Erdősi ívelt előre a hazai tizenegyes pont tájékára, Varga meg is fejelte a labdát, Faragó azonban biztosan fogta a kísérletet. Bem Zoltán vágott ki a hajrában egy nagy szólót a bal oldalon, Koller Andor úgy mentett, hogy egy méterrel a saját kapujának a jobb fölső sarka fölé küldte a labdát, de jól tette, a szögletből ugyanis nem lett gólveszély. A 93. percben Faragó Bence vágott ki egy nagy szólót, buktatták, Faragó azonban úgy érezte, fölösleges megvárni, hogy a játékvezető rója meg a vendégek játékosát, és oly vehemensen fejezte ki az elítélő véleményét, hogy a kiállítás sorsára jutott. Ezzel azonban ekkor már senki nem foglalkozott, hiszen kisvártatva véget ért a mérkőzés, 2–0 arányban győzött a Ladánybene, és ezzel megszerezte az ezüstérmet. Az ugyanakkor kiderült, hogy a nagy küzdelemért és az egész éves jó teljesítményért a vesztes Szabadszállás is megkapja a jutalmát, hiszen miután a Helvécia hazai pályán kikapott, a Szabadszállás a 3. helyen végzett. Így aztán nem csak a hazaiaknak osztotta ki Török Tibor, az MLSZ Bács-Kiskun megyei igazgatóságának a küldötte az ezüstérmeket és a serleget, hanem a hazaiakat megelőzve a szabadszállásiak is fölsorakozhattak a bronzérmekért és a trófeáért. Így mind a két szurkolótábor jó hangulatban tapsolhatta meg az övéit. 

Ladánybenei LC–TRD Szabadszállás 2–0 (1–0)

Ladánybene, 220 néző, vezette: Bosnyák Sándor (Csákó Patrik, Marton Renáta)

Ladánybene: Faragó Á. – Berta (Faragó M. 72.), Kanizsai (Szlávik 87.), Koller A., Koller D., Tóth Z. (Baranyi 83.), Spiegelberger, Lantos (Faragó B.66.), Fodor (Lambizi 90.), Dóka (Csikós 80.), Győrfi. 

Szabadszállás: Kovács N. (Nagy R. 87.) – Nagy M., Varga Z., Princz (Horváth J. 52.), Berényi, Palotay (Tóth A. 69.), Bem, Látos (Illés 87.), Erdősi (Száraz 87.), Kovács L. 

Gól: Tóth Z. 45., Dóka 46. perc.

Kiállítva: Spiegelberger 56., Faragó B. 93., illetve Berényi az 56. percben.

– Készültünk a meccsre, de nem spiláztuk túl – nyilatkozta Barta Zsolt, a hazaiak szakvezetője. – Lélektanilag előnyben voltunk, egyrészt mert hazai pályán játszottunk, másrészt pedig mert tavaly megéltünk már hasonló helyzetet, akkor a Kunszentmiklóssal játszottuk ki-ki meccset a bajnoki címért, így aztán tudtuk már, hogy egy ilyen meccset hogyan kell, illetve hogyan lehet megnyerni. A mi csapatunk rutinosabb, mint a Szabadszállás, ez előre is tudható volt. Arra hívtam föl előzőleg a játékosok figyelmét, hogy ebből próbáljunk előnyt kovácsolni. A csapat meg is fogadta a tanácsomat, fontos helyzetekben jó döntéseket hoztunk. Voltak fegyelmezetlenségek, például a Spigi kiállítása, de egy ilyen meccsbe ez benne van. Tudtuk, milyen meccsre számítsunk, amire számítottunk, azt kaptuk. Egy igazi ki-ki meccs volt, nagyon jó ellenfelet győztünk le, nem véletlen lett a Szabadszállás is a harmadik, gratulálok nekik. De gratulálok a saját csapatomnak is az egész évben nyújtott teljesítményéért. A körülményekhez képest óriásit mentünk, úgyhogy gyönyörűen csillog ez az ezüstérem.