A LUA Baja nyerte meg a XI. Bánhidi József emléktornát – galériával

A tornán, amelyre a csapatok a 2014-es korosztályukkal érkeztek, az előzetesen meghirdetett időpontnak megfelelően pontosan kilenc óra harminc perckor útjára indult a labda, az SC Hírös-Ép és az 1908 SZAC Budapest vívta a nyitómeccset. Az SC Hírös-Ép által rendezett tornák egyébként is arról híresek, hogy az ember az óráját is hozzáigazíthatja az előzetesen kiadott programhoz, annyira hajszálpontosan betartják a meghirdetett időpontokat, nem volt ez másképp ezúttal sem. Az első találkozó mindjárt egy 1–1-es döntetlenre végződött a rendező klub csapata és a Kecskemétre lassan hazajáró fővárosi gárda között.

Minden egyes csapat edzője habozás nélkül meg tudta mutatni a tribünön azt a csoportosulást, amely az ő csapata sikeréért drukkol. Elsősorban persze a szülők azok, akik ilyenkor felkerekednek, hogy a csemetét támogassák, tapsoljanak neki, ha úgy alakul, lelki támaszt nyújtsanak. Utóbbira azonban aligha volt igény, az elkeseredés ugyanis egy pillanatra sem volt jellemző senkire sem, kudarcot itt senki nem ismert. Függetlenül attól, hogy egy csapat éppen 2–0-ás vezetésnél a sokadik helyzetét hagyja ki, vagy éppen elhibázza a nap első megítélt büntetőjét, vagy 0–6-nál igyekszik megszerezni a becsületgólt, a gyerekek olyan koncentrációval űzték a labdát – legyen bármi a mérkőzés állása –, ahogyan szobrász- vagy festőművészek koncentrálnak a készülő alkotásukra munka közben, a külső körülményeket száz százalékig kizárva.

Precizitásban a szervezők sem maradtak le egy jottányival sem a főszereplők, a labdarúgópalánták mellett, az interneten ugyanis folyamatosan követhető volt a torna állása, egy-egy mérkőzés lefújása után miután vezetőedző és küldöttsége felért a tribünön az általuk elfoglalt területre, már nem csak az aktuális meccsük eredménye jelent meg a rendezvény internetes oldalán, hanem mindjárt a tabella is, így az eredmények gyarapodása után ilyenkor szokásos buzgó fejszámolásra ezúttal tehát nem volt szükség, elég volt egy okostelefon, és minden mérkőzés után állt a képernyőn a folyamatosan változó helyzet.

Izgalmas csoportmérkőzések

Ami a csoportküzdelmeket illeti, az A csoportban a Gödi SE végzett az élen, a maximális, kilenc pontot begyűjtve. Nem nagy különbségű, két kétgólos, és egy egygólos győzelmet aratva, de mind a három csoportmeccset megnyerve. A második helyen az 1908 SZAC Budapest végzett, jobb gólkülönbséggel előzve meg a szintén négy pontos SC Hírös-Ép csapatát. A fővárosi, XI. kerületi Carvalho Brazil Labdarúgó Akadémia USE csapata végzett nulla ponttal az utolsó helyen, de szégyenkeznivalójuk nekik sem volt, mindössze öt kapott gól állt a nevük mellett.

A B csoport győztese is száz százalékos teljesítménnyel végzett a kvartett élén. Az már két kör után látszott, hogy innen a Jászfényszaru VSE és a LUA Baja lesz a felső ágra továbbjutó, így az egymás elleni mérkőzés inkább csak presztízsmeccs volt, de óriási küzdelmet hozott. 3–2 arányban a Jászfényszaru győzött, így kilenc ponttal jutott tovább, a LUA Baja pedig hat ponttal lett a második. A harmadik helyen a szolnoki Szanda Focisuli, a negyedik helyen pedig a Kecskeméti LC végzett.

Az alsó és felsőházi elődöntőkön az SC Hírös-Ép nagy csatában győzte le – derbi keretében – 3–2-re a Kecskeméti LC-t, így a rendezők játszhattak az ötödik helyért. A Szanda Focisuli hasonlóan szoros meccsen szerzett jogot a Carvalho ellenében arra, hogy az SC Hírös-Éppel csaphasson össze a rendező gárdával. A döntőbe jutásért vívott első találkozót váratlanul magabiztosan nyerte az A csoportban az első helyen végzett Göd ellenében a B csoportban második Baja, a másik találkozó, az 1908 SZAC és a Jászfényszaru összecsapása nem is lehetett volna kiélezettebb, az a találkozó ugyanis – amely döntőnek is beillett volna – 0–0-ára végződött a rendes játékidőben. A büntetőpárbajt aztán – nem utolsósorban kapusuk káprázatos teljesítményének köszönhetően – a Jász-Nagykun-Szolnok megyeiek nyerték meg.

A 7. helyért vívott mérkőzést a tizenegyedik kerületi brazilok nyerték 3–0-ra a Kecskeméti LC ellenében, az 5. helyet pedig az SC Hírös-Ép szerezte meg, ők szintén 3–0 arányban győzte le a szolnokiakat. A bronzmérkőzés, a Göd és a SZAC összecsapása hatalmas csatát hozott, hol itt, hol ott forogtak veszélyben a kapuk, a kapusok azonban remekeltek. A mérkőzést a gödi Solti Tamás döntötte el, aki a meccs első harmadának a végén szabadrúgást végezhetett el a félpályáról. Jobbal remekül tekert a bal felső sarok irányába, a kapus beleérni bele tudott ugyan a lövésbe, de hárítani nem volt képes, a labda a felső lécről a hálóba pattant. Ezután sokat tett a SZAC az egyenlítés érdekében, a legnagyobb veszélyt mégis Solti Tamás újabb távoli lökete jelentette, amit a fővárosi kapus bravúrral hárított. Az utolsó pillanatig nyílt meccsen, amelyen az izgalmak fokozódásával a vendég szurkolótábor is egyre inkább hallatta a hangját, újabb gól már nem esett, így a Göd örülhetett a bronzéremnek.

Szoros csata a döntőben

A döntő hasonlóan nagy és szoros csatát hozott. A két csapat a csoportkörben már találkozott, Vitányi Szabolcs, a jászfényszarusiak elnöke azonban a találkozó elmondta, hogy véleménye szerint annak a döntőben már nincs jelentősége, hogy korábban mit játszott egymással a két csapat. Igaza lett. 

Nem sok híja volt, hogy válaszoljon a Jászfényszaru, egy remek kontra végén azonban a kapufát találták el a Jász-Nagykun-Szolnok megyeiek. Hat perccel a vége előtt a bajai Molnár Álmos is eltalálta a bal kapufát, lövése nyomán a jászfényszarusi kapus, Nagy Marcell tolta a lécre a labdát. Maradt a bajai fölény, Nagy Marcell azonban lehúzta a rolót, egy kontra végén pedig a JVSE csapatából Rezes Gergő pörgette el a kilépő kapus mellett a labdát – a saját testi épségét sem kímélve, az akció után cserét is kért, a könyökét fájlalta –, egy bajai játékos azonban még utolérte a gólvonal előtt a labdát. Tíz másodperccel a lefújás előtt volt még egy hatalmas ziccere a Jász-Nagykun Szolnok megyeieknek, Nagy Milosra játszottak ki egy remek lövő helyzetet a társai, a nyolc méterről leadott lövést azonban a bajai portás mentette, így a LUA Baja nyerte meg 1–0 arányban a döntőt, és vihette haza ennek köszönhetően a trófeát.

Járt az elismerés a legjobbaknak

A rendezők az ünnepélyes eredményhirdetés és éremosztó után különdíjakat is kiosztottak. A mind a nyolc csapatot lelkesen megtapsoló szurkolótáborokat nagy meglepetés nem érte a különdíjasok felsorolása hallatán. A viadal hevében senki nem jegyezte ugyan fejben a szerzett gólok számát, mégsem lepett meg senkit, hogy a torna gólkirálya a bajai Sibalin Borisz lett, a legjobb mezőnyjátékos pedig a szintén bajai Molnár Álmos. A legjobb kapus címet a Jászfényszaru hálóőre, Nagy Marcell kapta meg, nem csak a SZAC elleni büntetőpárbajban, hanem nem utolsósorban a döntőben bemutatott teljesítményének köszönhetően is. A legjobb SC Hírös-Ép játékosnak járó díjat Pál Ádám érdemelte ki.

– Nagyon elégedett vagyok a csapatommal – értékelt Tóth Tamás, a 3. helyen végzett Gödi SE edzője. – Remek mérkőzéseket játszottunk, és most az eredmény sem maradt el, tehát végre nem csak jól játszottunk, hanem az eredmények is jöttek. A keretben mindenki kapott játéklehetőséget, mindenki élt is vele, viszonylag sok gólt szereztünk, és a gólszerzésben is sokan kivették a részüket, ennek külön örülök. Érzésem szerint megérdemelték a srácok a harmadik helyet, a bronzérmet. Sok tornán szerepeltünk már, nagyon sokat játszottunk, és most sikerült először érmet szereznünk.

Vitányi Szabolcs, a 2. helyen végzett Jászfényszaru VSE elnöke is elégedetten tekintett vissza a viadalra. – Mindig nagy örömmel jövünk ide Kecskemétre, az SC Hírös-Éppel már több éves, nagyon jó kapcsolatot ápolunk. Hasonlóan gondolkodunk a gyermeknevelésről és a futball iránti szeretet gyerekekbe való átplántálásáról. Ezúttal is egy nagyon jól szervezett tornán vagyunk túl, ezúton is gratulálok a rendezőknek. Ami a saját csapatomat illeti, végig jól szerepeltek a mai napon. Mi elindultunk egy úton, aminek a második évében járunk. Elkezdtünk egy olyan képzési rendszer alapján dolgozni, aminek köszönhetően a hattól tíz éves korosztályig manapság már felvesszük versenyt majdnem a legmagasabb szinten játszókkal is. Reményeink szerint tudunk tehetségeket adni a magyar futballnak, illetve olyan apró emberkéket próbálunk nevelni, akik majd ha felnőnek, akkor is a futball környékén maradnak, akár szurkolóként, akár vezetőként, mert ez az egyik legfontosabb cél, hogy szeressük ezt a szép játékot. Az elvesztett döntő után is azt mondom, hogy nem csalódás az ezüstérem, hanem nagyon örülünkneki.

Csengő Lajos, a LUA Baja edzője elégedett volt a csapatával és a körülményekkel is. – Nagyon örültünk a meghívásnak, mindig szívesen megyünk olyan tornákra, amelyeken olyan egyesületekkel találkozunk, akikkel a jó partneri viszony egyébként is megvan. Az előzetes hírek, no meg a csapatok névsora alapján nívós tornára számítottunk, ez a várakozásunk be is igazolódott. Nagyon büszke vagyok a gyerekeimbe, mert bár a csoportkörben becsúszott egy vereség, talpra tudott állni a társaság, remek teljesítményt nyújtott, és ennek köszönhetően sikerült ez a nagyon szép tornagyőzelem.