Magyar bajnoki címet hozott a kemény munka Vörös Milán fogathajtónak

„Megcsináltuk. 2022 B-kategória, magyar bajnoki 1. hely. Úgy érzem, nem hiába dolgoztunk és küzdöttünk” – e szavakkal adta ország-világ tudtára Vörös Milán fogathajtó bajnok a közelmúltban a legfrissebb eredményét. Örömében szülőfaluja, Felsőszentiván, a barátai és hatalmas szurkolótábora osztozott. A fiatalember büszke arra, amit elért. A nem mindennapi teljesítmény birtokában szerényen és kedvesen mesélt arról, milyen út vezette a sikerhez.

Rab Rita

Vörös Milán (balról), mellette segédhajtója és testvére, Vörös Zorán

– A Muity Sándor Nemzeti Fogathajtó Emlékversenyen, a CAN-B kettesfogathajtó országos bajnokságon nyert aranyérmet. Teljesítményével a vándorserleget is kiérdemelte. Mit jelent önnek ez az eredmény?

– Számomra ez az eredmény hihetetlen. Nagyon boldog voltam, amikor a 20. akadályon áthajtva már tudtam, hogy a 2022-es év magyar bajnoka lettem. Hálás vagyok a családomnak, végig támogattak és segítettek az eddigi utamon. Remélem, még nagyon sokáig mellettem lesznek. Hálás vagyok lovaimnak, Maestoso Muskétásnak, Nádornak és Derricknek, hogy kitartottak mellettem. Nem utolsó sorban Kecskeméti László világbajnok fogathajtónak, edzőmnek is nagy köszönetemet fejezem ki, nélküle nem jutottunk volna el erre a szintre. Számomra ez az eredmény egy jel, hogy megéri csinálnunk, és nem hiába küzdöttünk, olykor nagy nehézségek árán is.

– A fogathajtás fontos része az életének. Hogyan kezdődött ez a mai fiatalok körében már nem túl szokványos hobbi?

– Villám nevű pónimmal kezdtem ovis és általános iskolás éveim elején a lovazást. Utána hosszú évekre megszakadt, eltávolodtam a sporttól. Bátyám, Zorán versenyzett, akkor még CAN-C kategóriában. Én 2017-ben indultam el legelőször, akkor még versenyen kívül Siglavy Capriola Lady és Siglavy Capriola Szivárvány lovainkkal. Majd 2018. május 18-án sikeres CAN-B kategóriás rajtengedély vizsgát tettem. Ezután pár CAN-C kategóriás versenyen indultam, eközben 2018-tól testvérem, Zorán segédhajtója voltam CAN-B kategóriában. Jómagam 2021 júliusában indultam első CAN-B kategóriás versenyemen Szilvásváradon, amit meg is nyertem. Az idei évben négy versenyen indultam el, Gerjenben, ahol 1. helyezést értem el, Vecsésen, ahol legstabilabb lovam, Muskétás sérülése miatt Derrick lovamat hajtottam mind a három versenyszámban, így 3. helyen végeztem. Ezután Szilvásváradon indultam, ott a 2. helyen zártam. Ezek után nagy izgalommal és nagy készülődéssel vártuk a mélykúti döntőt, amit sikeresen megnyertem.

Vörös Milán büszke arra, amit elért, de bőven vannak még tervei a jövőt illetően

– Emlékszik még, milyen célt tűzött ki annak idején?

– A célom mindig is az volt, és lesz is, hogy olyan eredményeket érhessek el, mint edzőm, Kecskeméti László, és gyermekkori példaképeink, a Lázár testvérek. A sport az életemmel szoros kötelékké vált. Ma nem tudnám elképzelni az életemet lovak és versenyzés nélkül. Szerencsére a volt középiskolámban, a Bajai Szent László ÁMK gimnáziumában tanáraim tolerálták a versenyzésemet, így tudtam rá elég időt fordítani. Jelenleg az egyetem mellett leginkább csak hétvégente van időm edzeni, de akkor megpróbálom a legtöbb időt a sportra áldozni. Abban, hogy erre a szintre eljuthattam, négy év közös munkánk van az edzőmmel. A versenyszezon szerencsére a vizsgaidőszaktól a tanévkezdésig tartott, így a nyár folyamán szinte mindennap dolgoztam a lovaimmal, heti háromszor edzői felügyelettel, a hét többi napján egyedül. A díjhajtást itthoni pályán gyakoroljuk, míg az akadályhajtást itthon is és CAN-C-s kategóriájú versenyeken gyakorlom, maratonozni Mélykúton van lehetőségünk.

– Nagyon sok gratuláló üzenetet kapott. Sokan izgultak önért?

– Úgy hiszem, nagyon sok barát és rokon szíve egyszerre dobbant a versenyen, amikor együtt éltük meg a sikert. Számtalan telefont kaptam a verseny ideje alatt és előtte is. Mindenkinek volt egy jó szava hozzám, amivel támogattak. Ez úton is köszönöm mindenkinek, aki szurkolt nekem. Minden versenyzőnek ilyen szurkolótábort kívánok, mint az enyém! Nem titkolt terveim közé tartozik egyszer egy világbajnokságon indulni, és nagy álmom, hogy egyszer négyesfogattal is indulhassak a „nagyok” között. A felszerelés már megvan hozzá, már csak nekem kell felnőni a feladathoz.

– Apropó felnőni! Hogy képzeli el a felnőtt életét?

– Felnőttként is mindenképp lovakkal szeretnék foglalkozni, és versenyezni. Emellett a patkolókovács-szakmát is ki szeretném tanulni. Mindenképp lovak társaságában szeretném leélni az életemet.

– Ha valaki ezek után kedvet kapna a sporthoz, mit tanácsolna neki?

– Mindenképp csak annak ajánlanám a sportot, aki szereti a lovakat és köztük nevelkedett. Sajnos tanulni nagyon nehezen lehet. Nem árt tudni a vállalkozó szelleműeknek, hogy a lovas életben, mint minden fajta állat tartásában, az ünnepnap is ugyanolyan nap, mint a többi. Az év minden napján törődni kell ezekkel a hálás élőlényekkel. És nagyon kell őket szeretni.