Régi kedves ismerőseinek tapsolhatott újra a közönség

„Álmomban két macska voltam, és egymással játszottam” – így szól Karinthy Frigyes Ötórai záróra című írásának legendás mondata, amely felmerülhetett azokban a szurkolókban, akik az Árpádvárosi sportcsarnok felé igyekeztek vasárnap délután, és azon morfondíroztak, hogy Csordás Csaba és Kovrig Ákos vajon csak a KTE csapatában lépnek pályára, amelynek egykori, vagy pedig az SC Hírös-Épben is, amelynek jelenleg igazolt játékosai. Ám már a kezdés előtt nyilvánvalóvá vált, hogy nem udvarias mosolyokkal, teátrális gesztusokkal teli langymeleg gálamérkőzést láthat a nagyérdemű, hanem igenis minden nagyon komolyan van véve.

Csordás Csaba és Kovrig Ákos a KTE lila-fehér mezében állt fel az „Éljen!”-hez, és már az első pillanattól látszott, hogy komolyan veszik a játékosok a mérkőzést is. A KTE a Borbély – Barna Zsolt, Barna Csaba, Balla Mihály, Csordás Csaba, Czéh László felállással kezdett – a cserepadon Berki Zoltán és Kovrig Ákos várta, hogy őket is bevessék –, a Hírös pedig a Botos Attila – Lantos Henrik, Sallai Zoltán, Ronkó Zsolt, Visinka Ede, Botos Krisztián kezdő ötössel lépett pályára, náluk beszállt még Kövecs Máté, Varga Zoltán és Horváth Tamás.

Óriási intenzitással estek egymásnak a csapatok, az első gólt Csordás Csabi szerezte, a jobb alsó sarkot lőtte ki. Nem sokkal később Barna Csaba kapott a félpályáról egy indítást, amely során kihasználták, hogy a kispályán nincs les, Barna Csaba megnézhette magának a kaput, és a bal alsó sarokba helyezett, 2–0. A félidő zárása előtt egy remek passz után Berki Zoltán lőtt balról a hosszú alsóba, 3–0.

A második játékrészben óriási vehemenciával vetette magát küzdelembe az SC Hírös-Ép, rendesen körbe is lövöldözték Borbély kapuját, aki fénykorát idéző védésekkel buzdította tapsra a nézőket. Ahogy telt-múlt az idő, immáron az lett a kérdés, hogy lesz-e vajon Hírös-gól. A rendezők végül még hat az öt elleni játékra is átálltak, végül, miután a kapus, Botos már a kapufát is megdöngette egy félpályás bombával, Kövecs Máté a hatosról befordulva szerezte meg az SC Hírös-Ép becsületgólját. Több találat már nem esett, bár a küzdelem heve az utolsó pillanatig sem lanyhult.

Jól szórakozhattak tehát a nézők és az SOS-Gyermekfalvak lakói, és aki látta az éles mérkőzést, már előre dörzsölheti a markát, mi lesz itt december végén a Messzi István Sportcsarnokban, amikor más csapatok mellett az Újpest és a Ferencváros is pályára lép az I. Lázár Bence-emléktornán.

Vasárnap futballozott Berki Zoltán is, aki egész pályafutása során csakis a Kecskeméti TE csapatában játszott, és karrierje, az utolsó egy-két évet leszámítva, a legendás városi pályához kötődik. A KTE-vel az NB II.-ig eljutott Berki 1979-ben került a lila-fehérekhez és 1996-ig volt igazolt játékosa.

– Már kisgyermekkoromban egyértelmű volt, hogy nekem a városi pályán van a helyem – nyilatkozta a meccs lefújása után Berki Zoltán. – Ott volt technikai vezető az édesapám, a szertárosi feladatokat pedig a nagyapám látta el, így aztán én ott nőttem föl a régi KTE-pályán. Mivel ügyesen kergettem a labdát, az első leigazolásom előtt kicsit kozmetikázni is kellett az életkoromon, hogy beszállhassak a serdülőcsapatba, két évvel korábban, mint hivatalosan lehetett volna. Még megvan az első igazolásom is – tekintett vissza a pályakezdésére Berki Zoltán. – A Linka-féle csapat volt az utolsó garnitúra, amelyben játszottam, olyan társakkal, mint Zoran Kuntic, Tomislav Sivic.

És hogy milyen volt az öregfiúkmeccs? – Fárasztó – sóhajtott majd nevetett nagyot az egykori gólzsák –, bár szerintem én voltam a leggyorsabb. Idősek vagyunk már ehhez, hogy így edzés nélkül beugorjunk – fordította komolyra a szót. A vasárnapi találkozón elsősorban a helyi játékosok kaptak lehetőséget, de most már komolyabban szerveződik az öregfiúk. Lesznek majd edzéseink is, és több tornán részt veszünk majd. Helyiek vagyunk tizennyolcan, de december végén jönnek majd olyanok is, akik az első osztályban is szerepeltek a KTE-ben. Öregurasan mozgunk még a pályán, de nem ez a lényeg. Nagyszerűen éreztem magam a pályán a társak közt, nagy élmény volt ez az egyetlen felvezető meccs is, és alig várom a folytatást.

Akárcsak a szurkolók, akikre egy igazi egész napos labdarúgó-csemege vár a Messzi István Sportcsarnokban decem­ber 28-án.