Labdarúgás

2022.01.13. 07:00

Zsoldos László újra játékra kész

Zsoldos Lászlónak, a megyei első osztályú Kecskeméti LC fiatal játékosának hosszadalmas sérülésből sikerült felépülnie az idei ősz idényre. Vele beszélgettünk a pályafutásáról, és a maródi állapot miatti tehetetlenség lélektanáról.

Vincze Miklós

Zsoldos László (kékben) a Kiskőrös elleni kupamérkőzésen

Forrás: Pozsgai Ákos

Zsoldos László (kékben) a Kiskőrös elleni kupamérkőzésen

Forras: Pozsgai Ákos

– Azt beszélik rólatok, hogy sportos család vagytok. A szüleidtől sem áll távol a sport világa. Ez a szóbeszéd igaz?

– Így van, mindkét szülőm aktívan sportolt. Édesanyám, dr. Zsoldosné Lukács Erzsébet kézilabdázott, méghozzá kapusként, legtöbbet itt a kecskeméti csapatban szerepelt –, manapság viszont, mi tagadás, kissé partvonalon kívülre csúszott, és utánpótlásedzőként tevékenykedik. Édesapámhoz lehet kötni a focit, ő kispályás berkekben mozgott sokat, ott viszont kevés ember van, aki őt nem ismerné, vagy akit ő ne ismerne itt Kecskeméten.

– Követik a te pályafutásodat? 

– Igen. Édesapámról elmondható, hogy az egyik, ha nem a legnagyobb szurkolóm, nagyon ritkán hagyott ki mérkőzésemet. Már kiskorom óta szinte minden meccsemen jelen volt, az édesanyámról ez már kevésbé mondható el, de ő is megnézte néhány meccsemet. 

– Az egész pályafutásod a hírös városhoz kötődik. Voltak-e edzőid, akikre jó szívvel tekintesz vissza?  

– Rólam nem mondható el, hogy vándormadár lennék, amióta rúgom a pöttyöst, azóta én csak kecskeméti csapatban játszottam. Az UFC-ben kezdtemhétévesen, kisiskolásként a focit, ahol Vrabély Győző volt végig az edzőm, egészen a válogatóig, ahol felvettek az akadémiára, és ahol Koós Károly kezei alatt fociztam. Azt követően néhány hónapig Csima Gyula is volt edzőm, ezután két évig a jelenlegi tréner, Nagy Lajos következett a sorban. Az U-16-os korosztályban Virágh Ferenc, azaz Kuksi bá’ volt az edzőm, abban az időszakban én ráadásként még néhány csapattársammal együtt többször is lejátszottam a Márton Tibor irányította megyei korosztályos csapatba. Az U-17-ben Márton Pál volt az edzőm, és ezután majdnem abbahagytam a futballt, hogy a tanulásra és atlétikára jobban tudjak fókuszálni, de ekkor alakult meg a mostani, ma már a megye egyben szereplő Kecskeméti LC, a már  említett Márton Tibor vezetésével – akinek a személye jelentős szerepet játszott abban, hogy folytassam a focit –, az akkor megye 3-as felnőtt alakulat. Márton Tibor után már csak két további edzőm zárja a sort, az egyik Bende Csaba, illetve a mostani trénerem, Nagy Lajos.

– Milyen a hangulat a Kecskeméti LC-nél? 

– A hangulat, az kitűnő a csapatnál. Egy egészen fiatal, összetartó és baráti társaság jött össze nálunk már évekkel ezelőtt, így aztán nem ritka, hogy a pályán kívül is összefutunk egymással, építve a csapategységet. Így persze az edzések is jó hangulatban telnek,  veszekedések nélkül, sőt, még a meccsek is, és a hazai találkozók utáni közös vacsorák is általában nem az össznépi szomorkodásról szólnak.

– Nehéz időszak van mögötted, hiszen sokáig maródi voltál. Mikor sérültél meg, és mi volt az a sérülés? 

– Még 2020 augusztusában történt a sérülésem, egészen pontosan 8-án a Kecel elleni megyei kupa meccsen. Az elülső keresztszalagom szakadt el és a porcom is megsérült.

– Meddig tartott a folyamat?  A lábadozás, a gyógyulás? 

– Mit ne mondjak, gyötrelmesen hosszúra nyúlt, egyrészt amiatt is, mert az elején nem sikerült diagnosztizálni a pontos sérülésemet, sokkal enyhébbnek hitték. 

De aztán én éreztem, hogy egy adott pont után nem történt semmilyen javulás, és nemhogy száz-, de még hetven százalékos állapotban sem voltam. 

Novemberig ment a huzavona, mire végre MR vizsgálat alapján rájöttek, hogy elszakadt a szalagom, ezután már nem Kecskeméten, hanem egy ajánlás és segítség révén Székesfehérvárra mentünk egy orvoshoz, név szerint Dr Abkarovits Gézához. Végül is 2020. december 22-én meg is műtöttek. 2021. február elején állhattam ismét először két lábra, addig maximum mankóval ugráltam, ezután pedig következett a 6-7 hónapnyi lassú rehabilitáció, aztán 2021 nyarán, augusztusban kezdhettem el ismét teljes munkát végezni, így nagyjából egy év volt ez a folyamat.

– Milyen a sérült élete? Hiányzik a foci? Majd megőrül a foci hiánya miatt? Vannak elvonási tünetei? 

– Ha röviden akarok válaszolni: nem jó, ha picivel hosszabban akarom kifejteni, akkor nagyon nem jó. Főleg a műtét utáni kezdeti szakasz volt a legrosszabb, mivel másfél hónapig nem állhattam lábra, így az égvilágon szinte semmit nem tudtam csinálni a fekvésen kívül, ami nem igazán izgalmas program. Természetesen hiányzott a foci, de nem csak a foci, hanem maga a mozgás. Rólam, aki addig szinte mindennap akár többször is mozogtam, futottam, csináltam valamit, el lehet mondani, hogy kicsit meg is őrültem ebben az időszakban.

– Jártál ki a társak meccseire? Akár sajgó szívvel?

– Igen, jártam ki a meccseinkre, miután végre ismét tudtam legalább  járni, de csak a hazai összecsapásokra, és őket jó volt látni, de az a tudat retteneges volt, hogy én még legalább fél évig biztosan nem fogok tudni játszani.

– Ma, amikor te már tudsz játszani, tudod biztatni a most sérülteket, akik hasonló cipőben járnak, mint te korábban? Most is van vagy három nálatok.

– Igen, sajnálatos módon nem kerülték el a csapatunkat mostanság az enyémhez hasonló komolyabb sérülések. Hatalmas biztatással nem tudok szolgálni számukra, de annyit tanácsot tudok nekik adni, hogy türelmesnek és kitartónak kell lenni, ebből a nehezebb időszakból is fel lehet épülni, csak nem szabad siettetni a dolgok lefolyását.

– Zsoldos László a civil életben mit csinál? 

– Most igyekszem befejezni az alapszakos tanulmányaimat a Budapesti Corvinus Egyetem pénzügy és számvitel szakján, amelyből már csak az utolsó lépés van hátra, a szakdolgozatom megvédése, amire most januárban fog sor kerülni. Ehhez a szakhoz kapcsolódóan, pénzügyi területen lassan már egy éve állandó munkahelyen dolgozom itthon Kecskeméten. Emellett igazából világraszóló dolgokat nem igazán csinálok, el szoktam pluszban járni még edzeni, a szabadidőmben a barátnőmet boldogítom, a barátaimmal találkozom, meccseket nézünk, eljárunk például dartsozni, szórakozni, röviden tömören ennyi.

– Mire tartod képesnek tavasszal a fiatal kecskeméti csapatot?

– Az őszi szezonban sok pontot hullajtottunk el. Sokkal több pontot is szerezhettünk volna, játékban ugyanis közelebb kerültünk az élmezőnyhöz, de a balszerencse, a hektikusság volt ránk jellemző, emellett az otthoni, illetve az idegenbeli pontszerzési hatékonyságunk meglehetősen elég eltérő képet mutat. A tavaszi idény tekintetében bizakodó vagyok, az ősszel 12 pontot kapirgáltunk össze, tavasszal pedig egy optimista 18-20 pont összegyűjtését tippelném, ha marad a jó otthoni teljesítményünk és javul az idegenbeli mérlegünk.

– Az újságíró gyakran nem megfelelően tájékozott, felületes, ennek jegyében jelent meg egyszer rólatok, hogy ha van csapat, amelyre illik az a spanyol név a megyei első osztályban, hogy Estudiantes, azaz diákok, az ti vagytok. Egyetértesz ezzel?

– Ez a kérdés gondolom arra irányul, hogy a keret túlnyomó többsége fiatal, még tanuló, még egyetemista, vagy továbbtanult emberekből áll, és ha erre, akkor teljes mértékben együtt tudok érteni az állítással, mert mi éppen egy ilyen csapat vagyunk.

Zsoldos László névjegye:

 

Életkor: 23 

Magasság:

Testsúly: 

Születési hely: Kecskemét

Posztja: védekező középpályás, védő

Lejátszott meccsek száma: 317

Szerzett gólok száma: 50.

Ezek is érdekelhetik