Gyász

2021.09.03. 19:19

Morvai Nándorra, a Dózsa labdarúgójára emlékeznek

Augusztus 22-én, 81 évesen, a földi világból az égi focipályára távozott Morvai Nándor, a Kecskeméti Dózsa egykori középpályása, a város sportszerető közönségének egykori kedvence.

Munkatársunktól

Morvai Nándor 19 évesen, 1959. május 10-én, az SZVSE ellen 8–2-re megnyert mérkőzésen mutatkozott be a Dózsa első csapatában. Abból a csapatból ő az, aki utolsóként csatlakozott az égi együtteshez. Kiváló csapat volt a Czéh, Tordasi, Határ, Kerpesits, Jónás, Morvai, Boros, Englert, Csordás, Laczi II., Nagy összetételű gárda. Akkor még az NB II.-ben játszó együttes 3-4 ezer néző előtt játszotta mérkőzéseit.

Tíz éven keresztül kihagyhatatlan volt szülővárosa csapatából. Soha nem gondolt arra, hogy eligazoljon. 1969-ben Dobogókőn edzőtáborozott a Dózsa, amikor eltört a bokája. A makacs sérülés után már nem igazán tudott azon a szinten teljesíteni, amit Nándor önmagától is elvárt.

Morvai Nándor

Morvai Nándor átlagon felüli játékintelligenciával rendelkezett. Nagy küzdő volt, nagyon tudta lelkesíteni játékostársait. Igazi csapatember volt, akinek sem játékostársaival, sem az ellenfél csapatának játékosaival nem volt konfliktusa. Stílusa miatt csapattársai és az ellenfelek is egyaránt tisztelték és megbecsülték. Mindenki szerette és elismerte. Az öltözőben is csendes és halk szavú ember volt, s ha megszólalt, akkor mindenki rá figyelt.

Olyan játékos volt, akinek nem volt problémás ügye, nem volt fegyelmije. Sportszerűsége legendás volt, magas szintű játéktudása miatt még a legszikrázóbb mérkőzésen is tiszta eszközökkel küzdött.

Családja és a labdarúgás volt a mindene. 1972-ig a Kecskeméti Dózsa a rendőrség csapata volt. Morvai Nándor is rendőrtisztként tevékenykedett és szerzett újabb és újabb barátokat.

Vasember volt, abban az értelemben, hogy nem ismert elvesztett mérkőzést, labdát, nem ismert elérhetetlen célt a sportban. Az a csapat, amelyikben játszott, mindig óriási győzni akarással lépett pályára.

Szerette a barátokat, szeretett táncolni, énekelni, persze szigorúan a kulturáltság határain belül. Büszke volt az egyik beceneve, mert egész lényéből büszkeség áradt, tartása, megjelenése példa nélküli volt. Szerette a fiatalabb játékosokat is, mert nem azt nézte, hogy esetleg a helyére pályáznak, hanem azt, hogy minél jobb teljesítményre, minél jobb játékra sarkallja őket.

Az 1966-os NB I./B-be feljutó Kecskeméti Dózsa csapata. Álló sor (balról jobbra): Kreidli, Lantos, Vincze, Gór, Dobó, Szőcei, Rogics. Guggolók: Jósa, Takács, Morvai, Kiss II.

Nyugdíjba vonulása után, amikor tehette, mindig részt vett a játékostársak és az egykori vezetők találkozóin. 80 évesen, már nagy betegséggel küzdve boldogan ment el egykori társai közé, akik már mindannyian később kerültek az 1972-ig Kecskeméti Dózsa néven szereplő együttesbe, mint ő. Mindenkihez volt egy kedves szava.

– Nándi, búcsúznak tőled egykori játékostársaid, egykor téged csodáló fiatalabb játékosok, akik mindig büszkeséggel gondolnak arra, hogy játszhattak veled, vagy láthattak játszani, vagy csak a közeledben lehettek – mondták egykori csapattársai.

Ezek is érdekelhetik