Kilencvenedik születésnapját ünnepelte a fülöpszállási tanítónő

A minap ünnepelhette 90. születésnapját Székely Sándorné Valika néni, minthogy 1934. január 31-én, a Heves vármegyei Pély községben látta meg a napvilágot. Az elemi iskola elvégzése után Egerben folytatta tanulmányait. Kicsi gyermekkorában vonzódott a pedagógus pálya iránt, így nem volt kérdéses, hogy a tanítói pályát válassza.

– A diploma megszerzését követően a szülőhelytől hat kilométerre fekvő Jászszentandráson kezdtem pedagógusi pályafutásom, mint alsó tagozatos tanítónő. Az összevont osztályokban az elsőtől a negyedikig oktattam a gyermekeket. Nem kis feladat volt ez egy pályakezdő számára, de nagyon szerettem és élveztem a munkám. A nyári szünidőben otthon dolgoztam. Leendő férjemmel is ekkor ismerkedtem meg. A magas, jóvágású tiszt sokat járt hozzánk, mivel édesanyám főzött a községben állomásozó katonáknak. A kapcsolatunk egy bálban kezdődött. Barátnőm hívta fel a figyelmemet a feltűnően felém tekingető Sándorra. Először azt gondoltam, a lóhere mintás ruhám miatt nézeget, ám mikor megszólított, éreztem, hogy nem az öltözékem érdekli. Az ismerkedésből szerelem, majd házasság lett – emlékezett vissza fiatalkorára Valika néni.

A házasságkötés után két esztendővel férje óhajára költözött az ifjú pár 1955-ben Fülöpszállásra. Valika saját kérésére nem a „nagyiskolában” kezdett el tanítani, hanem a Kurjantó pusztai tanyasi intézményben.

– Ketten voltunk, kolléganőm a felső tagozatosokat, magam pedig az alsósokat tanítottam. Lányom megszületése után kerültem be a községi iskolába. Akkoriban sem GYES, sem GYED nem volt, így két hónappal később újra munkába kellett állnom. Nagyon nehéz volt ez az időszak, de megoldottam. Még két gyermeknek adtam életet, mindegyikből diplomás embert neveltünk férjemmel. Bár több alkalommal nyílt lehetőségem, hogy egy nagyobb városban tanítsak, Fülöpszálláson maradtam. Szakmai munkámért számos kitüntetést kaptam, ám tanítványaim sikere jelentette a legnagyobb boldogságot számomra. Nagyon jólesik, hogy közülük sokan felkeresnek személyesen, vagy telefonon hogylétem felől érdeklődve, felidézve a közös emlékeket. A napi munkám mellett, majd nyugdíjazásom után közéleti szerepet is betöltöttem a községben és a megyében. Sok évig voltam a Bács-Kiskun Megyei Tudományos Ismeretterjesztő Társulat elnöke – sorolta Valika néni.

Székely Sándorné a mai napig jó egészségnek örvend. Kertészkedik, csirkéket nevel, a batárnőivel múlatja az időt. A legnagyobb örömet a gyermekei, unokái, dédunokái társaságában eltöltött idő jelenti számára.