2023.11.26. 16:10
Kecskemétet több tűzvész is megtépázta
Az elmúlt évszázadok során számos elemi csapás – földrengés, tűzvész, szélvihar, belvíz – érte Kecskemétet. A lakosság és a város vezetése folyamatosan arra törekedett, hogy a lehetőségekhez mérten felkészüljön erre, kivédje. Most felidézzük a régi nagy tűzvészeket.
A nagy tűzvészek a város minden pontját érintették a korábbi évszázadokban
Forrás: Sebestyén Imre hagyatéka
Időutazásunkhoz a Petőfi Népe régi mellékletében, a Grátiszban megjelent múltidéző írásunkat vettük alapul. A kort megidéző régi képeslapok Sebestyén Imre képeslapgyűjtő hagyatékából származnak.
A Kecskemétet érő elemi csapásokat, az építkezésekhez használt alapanyagokat részleteiben Juhász István Kecskemét város építéstörténete című könyvéből ismerhetjük meg. A 17. század környékén a lakosság a környezetben rendelkezésére álló építőanyagokból válogathatott: agyagból, rúdfából, fűzfavesszőből, nádból és szalmából. Így megérthető, hogy a tűzvész, a nagy erősségű szélvihar, a talajvíz igen könnyen elbánt a házakkal.
A legtöbbször a tűz végzett pusztításokat hatalmas károkat okozva. Íme néhány a legnagyobb tűzvészek közül. 1596-ban az átvonuló tatárok nyomán 530 házból 253 égett le. Nagy tűzvész tombolt 1678. október 17-én is, amikor leégett a fél város. A lakóházak mellett a ferencesek temploma és kolostora, valamint odalett a reformátusok fatemploma. A Rákóczi-szabadságharc idején, 1707. április 3-án hajnalban az alvó városra rátört kétezer lovas és ezer gyalogos bácskai rác. A martalócok 90 házat és hét malmot gyújtottak fel, megöltek mintegy négyszáz embert, és százötvenet elhurcoltak. Rengeteg sebesültet hagytak maguk után, és vitték a jószágokat, kocsikat, szekereket.
Forrás: Sebestyén Imre hagyatéka
A tűzvészek sorából kiemelkedik az 1718. márciusi veszedelem, öt napon belül 500 ház és 14 malom pusztult el a Budai kaputól a Csongrádi kapuig terjedő sávban. Kilenc évvel később, 1727 februárjában újabb száz ház tűnt el a főtértől a Csongrádi kapuig. Tűzvész volt 1765 májusában is a Vágókapu környékén. A viharos erejű szél által gerjesztett tűz száz házat és egy malmot pusztított el.
A város történelmének legkiemelkedőbb tűzvésze 1794-ben volt, összességében közel ezer ház vált a tűz martalékává. Már folyamatban voltak az újjáépítések, amikor a következő év novemberében ismét felcsaptak a lángok. Ekkor pusztult el a mai kerámiastúdió előtti temetőben álló Belső Boldogasszony kápolna, és innen a tűz a Budai kapu irányába több mint ötszáz házat és tizenkét malmot hamvasztott el.
A sort folytathatnák az 1812-es, 1813-as, 1818-as tűzvésszel, amikor alkalmanként 60-70 ház, több malom és egyéb intézmény égett le.
A következő nagy tűzvész 1819-ben csapott fel: a viharos erejű szél miatt 419 ház, hét malom és két kaszárnya veszett oda. Megsérült a Nagytemplom toronysisakja, elpusztult a plébániaház, leégett a barátok temploma, a ferences atyák zárdája, és tüzet fogott a városháza is.
A múltidézést egy hét múlva folytatjuk.
