A Latabár színészdinasztiára emlékeztek a halasi zsidó fesztiválon – galériával

„Legyenek áldottak, akik jönnek, és legyenek áldottak azok, akik majd továbbviszik a Kiskunhalasi Zsidó Hitközség jó hírnevét” – köszöntötte a jelenlévőket magyarul és héberül Ritter Nándorné hitközségi elnök. Elmondta, hogy az eltelt egy év alatt a halasi zsinagóga udvara részben megújult, térkővel borították az udvar egy részét, és díszkivilágítást kapott.

A Viccesen vagy komolyan? – Humor a Szentírásban címmel sorra került zsidó–keresztény párbeszéd keretében Seffer Attila halasi katolikus plébános, Friebert Tibor kiskunhalasi baptista lelkipásztor és prof. dr. Róna Tamás főrabbi beszélgetett Káposzta Lajossal. Vicces biblikus történeteket meséltek szentírási hangulatban.

– A humort próbáljuk megfogni, amely ott van a szentírásban, amely egy alapvető összetevője a teremtett ember életének – hangsúlyozta Róna Tamás. Friebert Tibor és Seffer Attila is több személyes vicces történetet osztott meg a hallgatósággal, ami a lelkipásztori, illetve plébánosi munkájuk során történt meg velük.

Latabárok címmel beszélgetett Szinetár Miklós Kossuth-díjas rendezővel, az Operaház volt főigazgatójával, Nemhala György dramaturggal és Gajdó Tamás színháztörténésszel Bóka B. László színháztörténész újságíró. A Latabár család a magyar színjátszás egyik leghíresebb színészdinasztiája. Az 1830-as évektől napjainkig van aktív tagja a családnak a színi pályán. Az 1811-ben Kiskunhalason született dédnagyapa, Latabár Endre színész, rendező, színigazgató, műfordító és Török Mária a dinasztia alapítói. Latabár Endre jogi tanulmányait feladva 1832-ben az éppen Debrecenben működő Kilényi Dávid társulatához állt be. Színművekben főleg szeleburdi gavallérokat és fiatalemberek humoros szerepeit alakította. 1849 után fontos szerepet játszott a vidéki színészet újjászervezésében és továbbélésében. 1854-ben felavatta társulatával a szabadkai, 1857-ben a miskolci színházat, ahol kisebb-nagyobb kihagyásokkal 1861-ig játszott, ezután még Győrött és Szegeden is sikereket ért el.

Később a Latabár név a hazai színjátszás történetében fogalommá vált. Fia, Latabár Kálmán Árpád és unokája, Latabár Árpád szintén ezt a pályát választotta, majd dédunokája, Latyi, azaz Latabár Kálmán, aki 1902. november 24-én, Kecskeméten született, ugyancsak a színi pályát választotta, az egyik legnépszerűbb nevettető lett az operettszínpadok történetében, csakhamar a Fővárosi Operett Színházhoz szerződött. Eljátszotta az operettirodalom meghatározó táncos-komikus szerepeit, talán máig emlékezetes a legendás Szinetár Miklós rendezte Csárdáskirálynőben nyújtott alakítása.

Szinetár Miklós számos személyes történetet osztott meg a halasiakkal.

– A mai magyar színházi életből nagyon hiányoznak ezek a nagy egyéniségek, akik önmagukban képesek voltak arra, hogy egy egész estére bevigyék a színházba a közönséget, ma már egyre kevesebb ilyen van. Persze ma már a körülmények is mások, a színház, mint olyan, sokat veszített a központi szerepéből és a fontosságából. Ami említésre méltó, és amire érdemes emlékezni a mai fiataloknak, az a szakmai precizitás, amivel mindent elkészített, és példát lehet róla venni, mint rendkívül emberséges, jó emberről – emlékezett vissza a Kossuth-díjas és kétszeres Jászai Mari-díjas magyar színházi, opera-, televíziós- és filmrendező.

A beszélgetés után A Latabárné fia című monodrámát láthatta a halasi közönség Peller Károly előadásában, majd a fesztivál záróprogramjaként Csonka András hívta zenés randevúra a fesztivál közönségét.

A zsinagóga közösségi házában Jeruzsálem, ahogy én látom címmel nyílt kiállítás Somos Péter képeiből.