A Kecskemétről elhurcolt zsidókra emlékeztek – galériával

Prof. dr. Szatchó-Pekáry István alpolgármester emlékező beszédében elmondta, hogy kecskeméti gyűjtőtáborból – két, egyenként 45 vagonból álló szerelvénnyel –  június 27-én és 29-én szállítottak több mint ötezer embert, köztük 1323 kecskemétit Auschwitz-Birkenauba, ahol a kecskemétiek közül 1199-en vesztették életüket. Közülük 70 fiatal nő és négy férfi élte túl a haláltábort, a munkaszolgálatot pedig 70 fiatal.

Az alpolgármester elmondta, hogy német megszállók a magyar hatóságok közreműködésével 1944. április 16-án kezdték meg a magyar zsidók gettókba zárását, majd azokról a történelmi folyamatokról beszélt, melyek az eseménysorozathoz vezettek.  

A gettórendelet megjelenése után, 1944. május elejétől Kecskeméten is elkezdődött a zsidó lakosság gettósításának előkészítése. Május végén 564 zsidó családot, összesen 1323 főt számoltak össze. A kötelező kiköltöztetést május 30-án reggel kezdték el, amit nyolc nap alatt kellett lebonyolítani. A zsidó tulajdonban álló házakat 100 centiméteres sárga csillaggal kellett megjelölni. Az alpolgármester emlékeztetett, hogy a kecskeméti zsidókat mindenben korlátozták: egyebek mellett a gettót csak munkavégzés céljából hagyhatták el, megtiltották, hogy a zsidók boltban vagy piacon személyesen vásároljanak. A zsidó kereskedők üzletéhez tartozó árukészletet a berendezéssel együtt lefoglalták, a zsidó ügyvédeket kizárták a kamarából. Június 16-tól Kecskemét gyűjtőtáborként működött, erre a téglagyár területét jelölték ki. Itt a kecskemétieken kívül a kiskőrösi, soltvadkerti, kiskunfélegyházi, csongrádi, kunszentmártoni, tiszaföldvári, nagykőrösi, abonyi és ceglédi zsidókat is összegyűjtötték, összesen 5416 embert. Innen deportálták őket az Auschwitz-Birkenau haláltáborba. A magyar vidéki zsidóság elhurcolását és halálba küldését kevesebb mint fél év alatt hajtották végre, amihez elengedhetetlen volt a járási és helyi közigazgatás közreműködése.

Dr. Köves Slomó, az EMIH vezető rabbija a holokauszt megszégyenítő vonatkozását emelte ki beszédében. 

Úgy döntöttek, hogy sárga csillagot kell varrnunk magunkra, a téglagyárba kell mennünk és el kell pusztulnunk. Az emberirtást, milliók lemészárlását nem lehet jóvá tenni. De a holokauszt történetében jóvá lehet tenni a szégyent azzal, hogy nem hagyjuk azt, hogy passzívan tekintsünk saját zsidó identitásunkra, történelmünkre és hagyományainkra, hanem az események aktív alakítói legyünk – hangsúlyozta az EMIH vezetője.

A megemlékezők gyertyát és az örökkévaló lelket szimbolizáló kavicsot (ami a virággal ellentétben nem hervad el) helyeztek el a múzeum udvarán található, az áldozatok neveit viselő fal tövében.

Az emlékezés keretében megnyílt Demecs Zsolt Sét utódai című, kedden és szerdán látogatható tárlata. A fotókon gyermekek, azon nemzedék tagjai szerepelnek, akik maguk mögött hagyták a vészkorszak terhét és immár előre tudnak tekinteni.