Törzshely

Vannak a szimpla vendéglátóhelyek és vannak a törzshelyek. Előbbihez nem fűz érzelmi kötelék, legfeljebb arra jó, hogy beüljünk enni vagy inni valamit, de a lelkünk, a szociális lényünk éhesen és szomjasan távozik onnan. A törzshely ennél mindig több: kapcsolatok és szellem is, gondolatok, érzések, vágyak, álmok, barátságok és szerelmek finom, személyközi szövedéke. A törzshely az ismerőség, az oltalom az ismeretlen és kiszámíthatatlan világban. Szinte otthon, amihez meghatározott szertartások kötődnek.

Horváth Péter

Fotó: shutterstock.com/illusztráció

Fotó: Shutterstock

Valahányszor eszembe jut ez a szó, végigpereg előttem az a néhány törzshely, ami valamiért kiérdemelte ezt a becses megnevezést. Emlékszem, anyukámmal sokat jártunk a Petőfi Sándor utcai ételbárba, ahol isteni milánói pizzát készítettek, ami sült krumplival és kólával volt az igazi. Vagy eggyel arrébb, szintén a Szalagház tövében, a Mokka presszó, az volt a poharaskrém-törzshelyünk családilag.

Aztán amikor a kamaszkor hormonfröccse megtette a magáét, sem költöztem arrébb, csak akkor már más tartalmú poharak miatt látogattam a Mokkát. Bizseregve vártam a szombat estéket, amit ott töltöttünk, és néha hétköznap, iskola és edzés között is belógtam. És igen, ott voltak a barátok, az ismerősök, a cimborák, és a lányok. Ott volt minden.

Amikor több volt a zsebpénz, az út túloldalára mentünk, az eggyel előkelőbb Casabalancába, ahol a vadkapitalizmus sikerkovácsai, úgynevezett vállalkozói is nagy számban nyüzsögtek és pörgették a rulettet, szürcsölték a koktélt, és vastag köteg borravalót dugtak a legendás Casás pincérnők övtáskájába.

Nem beszélve a tiszti klubról, ahová gyerekként elvittek a szüleim, hogy kollégáikkal együtt ebédeljünk, és tíz-egynéhány évvel később már a retró buliban találtam magam ugyanott.

Máig legenda a városban, és azon kívül is a Centrum áruház oldalában egykor működő tejbár, aminek a kakaóját élelmiszermérnöki és vegyész kettős doktori diplomával se reprodukálhatnám. Tejbárba menni ünnep volt, hiánya még ma is fáj.

Legenda, írtam le többször önkéntelenül. Mert ez a törzshely: a vendégek lelkében élő képe lesz a legenda, mert ami ott történik, az önazonosság és a közös tudat része lesz. A vendéglátóhelyek története a város története egyben. Hiába nincs már meg számos a régiek közül, még mindig az élők emlékezetében él, a folklór, a helytörténet része, az egyéni visszaemlékezések jelzőpontja. Pont úgy, ahogy a mai törzshelyek válnak idővel legendává a mostaniak szemében.

Keressük Bács-Kiskun megye legjobb vendéglátóhelyeit!

Nevezze be a kedvenc Törzshelyét, akár vendégként, akár tulajdonosként!

Jelölési időszak: 2022. február 1- február 14.

Milyen helyeket lehet jelölni?

Minden olyan helyet, ami a szívéhez közel áll, ahol mindig szívesen látják, és a társaság és a sztorik épp olyan színesek, mint a választék.

A részletekért és a jelentkezésért kattintson ide!