Orth Péter: elfáradtam, szeretném visszakapni a régi életem

Orth Péter, a Kecskeméti Katona József Nemzeti Színház művésze két és fél hónappal ezelőtt minden óvintézkedés ellenére elkapta a koronavírust.

– Sorsszerű ez az egész. Mindenáron próbáltam elkerülni a vírust, mégis megtalált. Valaki erről így döntött, amikor életünk fonalát szövögette, pedig én tényleg mindent megtettem azért, hogy ne betegedjünk meg. A feleségem egy filmes munka során kapta el, és kár lenne tagadni: nagyon nem örültem, amikor hazahozta, igaz, nem tehetett róla, hiszen nem forgathatott maszkban – mesélt a kezdetekről a színművész.

– Az elején csak egy kis hőemelkedésem volt, maximum két napig. Aztán amikor azt gondoltam, jól vagyok, levittem a szemetet, és ott kezdődtek a problémák. Alig tudtam visszamenni a lakásba.

De nem olyan volt, mint a korábbi, átlagos betegségeim alatt. Amikor felálltam, azt éreztem, mintha a szerveim el lennének fáradva, mintha bilincsben lennének.

Még egy mosogatás is kiütött legalább két órára. Úgy éreztem magam, mint egy szívbeteg, de nem tudtam pontosan, hogy a mellkasomon belül mivel is van probléma – folytatta a színművész.

Mint elmondta, főként lelkileg volt megterhelő elviselni a betegséget, hiszen mivel egy újkeletű vírusról van szó, a kezelés és a hosszútávú hatások csak részben ismertek.

– Telt-múlt az idő, és bár az egyre furább tünetek lassanként enyhültek, még ma is előfordul, hogy szúr vagy nyom valahol, és emésztési problémáim is vannak, hiába járunk már a tizedik hétnél. A nyolcadik hét körül jelentkezett egy addig nem tapasztalt tünet, a nehézlégzés, ami azóta szintén többször felütötte a fejét. Hiába éreztem magam jól már a negyedik hét után, amikor elkezdtem fokozatosan nagyobbakat sétálni, kiderült, mégsem állok készen visszatérni az aktív életmódhoz – idézte fel.

– A feleségem sincs még jól, nála szövődmény is jelentkezett, és nem tudjuk, mikor leszünk végre teljesen tünetmentesek, csak várunk. Már dühöngtem eleget, de elfáradtam. Szeretném visszakapni a régi életemet – vallott őszintén érzéseiről, majd hozzátette: mindentől függetlenül próbálnak bizakodóak lenni a gyógyulással kapcsolatban, és igyekeznek továbbra is mosollyal és szépséggel teli életet élni, illetve rendszeresen hálát adni a létezésért, egymásért és minden jóért.

Ahogy a gyógyulást, a színész házaspár úgy várja a védelmet ígérő oltást is. A kecskeméti nemzeti művésze édesanyját is arra biztatja, hogy mielőbb adassa be magának az injekciót.

– Az oltást mindenféleképpen fel kell venni. Édesanyámat több külföldi szaklapból és hazai tudományos forrásból igyekszem informálni a vakcinákról, hogy ezzel is biztassam: mielőbb éljen a védőoltás lehetőségével. A saját példánk is mutatja, hogy nem szabad kockáztatni. Én bizakodó ember vagyok, bízom a tudományban és bízom abban, amit a tudomány által eddig elértünk. A történelmünket végigkövetve is bizonyításra talál, hogy mennyi mindent kaptunk az orvoslástól, a gyógyszerektől és a védőoltásoktól, így még inkább tudok ebben hinni – mondta bizakodva a színművész.

– Korábban gond nélkül, énekelve táncoltam végig egy két és fél órás zenés színdarabot maszkban, most pedig egy nagyobb séta után légszomjam van, ezt nehéz ép ésszel felfogni.

Úgy gondolom, az oltás a jobb alternatíva a vírussal szemben. A legfontosabb az, hogy megvédhetjük szeretteinket és persze önmagunkat is, ezt pedig a védőoltás tudja biztosítani – folytatta a színművész.

Orth Péter néhány nappal ezelőtt visszatért a színpadra, ami egy kicsit végre elvonja a figyelmét a vírusról és tüneteiről. Szociális hiányérzetét valamelyest pótolja, hogy újra kollégái között lehet és szerepelhet, de úgy érzi, még mindig sok pihenésre van szüksége. Az elkövetkezendő időkben igyekszik megtalálni a munka és a pihenés közötti egyensúlyt, és bízik benne, hogy mielőbb visszanyeri régi kondícióját.

Borítóképünk archív fotó.

A felvétel a kecskeméti nemzeti Légy jó mindhalálig című előadásán készült.