Varga Márton vehette át idén a település díszpolgári címét

Varga Márton úgy emlékszik vissza pályaválasztására, hogy nem akarta szülei példáját követni, „nem akartam parasztizálni” – mondta, ezért a fodrászszakmát választotta. Miután bevitték katonának, nagy gyakorlatot szerzett a szakmájában, mert egyetlen fodrászként dolgozott a laktanyában, szinte éjjel-­nappal nyírta a hajakat.

A katonaság másik hozadéka az volt, hogy bekerült a honvédségi néptáncegyüttesbe, ahol rengeteget tanult a táncról, a koreográfiákról. Miután leszerelt, ezt sikerült kamatoztatnia, felkérték szülőfalujában kultúrfelelősnek. Létrehozta a helyi néptánccsoportot, három korcsoporttal. Ő tanította őket azokra a tánclépésekre, koreográfiákra, amelyeket a honvédségnél tanult, és mivel tudott játszani tangóharmonikán, azzal kísérte is a táncosokat. Öt éven keresztül látta el ezt a tisztséget, ez idő alatt sok-sok kirándulást, előadást szervezett a falu lakosainak.

Fodrász munkája mellett elvállalta a helyi sportelnöki tisztet is. Elmondása szerint kiváló színvonalú csapata volt ebben az időben Dunaegyházának, amely a megye egyben játszott. Elnökként – mint mondta – „mindenesként” sok munkával sikeres éveket mondhatott magáénak. Volt olyan, hogy nyolcszáz nézője is volt a mérkőzéseknek, sokan eljöttek a környező településekről is, mert nagyon jól játszott a csapat. Anyagilag sikerült stabilizálni a futballklubot, a tagdíjakból és a belépőkből, támogatásokból futotta más programokra is. Egyebek mellett minden évben mentek többnapos kirándulásra a családtagok bevonásával. Több busz is megtelt kirándulókkal, katonai sátrakban aludtak, bejárták az országot. Tisztsége alatt új futballpályát és sportöltözőket építettek a településen. Sok elismerést, kitüntetést kapott, ezek egyikét 1966-ban községfejlesztésért kapta.

– A szakmámat mindig nagyon szerettem. Kisiparosként dolgoztam, megkaptam a huszonöt éves jubileumra az ezüst-, az ötvenévesre az aranygyűrűt. Mindig is közösségi ember voltam, ma is szívesen veszek részt rendezvényeken. Nyolcvankilencedik évemben vagyok, sohasem dohányoztam, mértékkel fogyasztottam az alkoholt. Feleségemmel 1963-ban esküdtünk meg, családot alapítottunk, azóta jóban-rosszban együtt vagyunk. Még ma is dolgozom, megmaradt vendégkörömből ma is járnak hozzám – mondta el Márton bácsi. Mesél a fodrászműhely régi hangulatáról, ahol szívesen időztek el az emberek, abban az időben nem siettek úgy, mint manapság, ha kész lett a frizura, akkor is ott maradtak beszélgetni.

Marci bácsi a mai napig munkával tölti idejének nagy részét. Igaz, most nemcsak hajat vág, hanem minden egyéb hétköznapi teendőt ellát folyamatosan, kitartóan. És ezeken kívül feleségével hetente kétszer lemennek a pinceklubba, hogy a Jasna Jesen énekkar tagjaival készüljenek számos évi fellépéseik egyikére.

Példás élet, hihetetlen szorgalom

Az idei esztendőben díszpolgári címet adományozott testületünk egy olyan embernek, aki – nyugodtan állíthatom – példakép lehet gyermekeink számára, mint hétköznapi ember is! Egy olyan ember, aki példás életvitelével, hihetetlen szorgalmával és kitartásával kivívta nemcsak önkormányzatunk elismerését, de nyugodtan mondhatom, hogy egész településünkét is – méltatta Varga Márton tevékenységét az ünnepségen Szilágyi István, Dunaegyháza polgármestere a kitüntető cím átadásakor.