Senkitől, még a rendőröktől sem féltek a kecskeméti Silver diszkó kidobói

Az arcát takaró maszkban és kapucniban vallomást tevő férfi tinédzserkorában járt szórakozni a kecskeméti Silver diszkóba. Az áldozat G. János több mint 23 évvel ezelőtti halálának estéjén elmondása szerint a diszkó árkádos részen található bejáratával mintegy szemben található benzinkútnál állt, körülbelül 50 méterre a diszkótól, amikor dulakodásra lett figyelmes, ami a bejáratnál zajlott. Majd számára két ismeretlen embert látott, amint egy harmadikat visz a mostani Lidl irányába. A férfi, akit vittek, a saját lábán közlekedett. 

A bírónő kérdésére elmondta, hogy a látott jelenetről nem tudja, hogy a konkrét esethez kapcsolódik-e. Ezzel kapcsolatban elmondta, hogy nem látott különöset az esetben, a kidobók végezték a dolgukat: ha valaki nem viselkedett, felszólították a távozásra. Ő maga nem látta, hogy a kidobók bántalmaztak volna valakit, de hallott róla. A felidézett eset során nem látott viperát a kidobóknál. A tanú azt vallotta, hogy kopasz, bikanyakú, széles hátú biztonsági őrök vitték a férfit. 

A bírónő ekkor felhívta figyelmét arra az ellentmondásra, hogy a rendőrségi jegyzőkönyvben ennek ellenkezőjét állította, de a tanú erre azt válaszolta, hogy akkor is kihangsúlyozta, hogy nem kapcsolta össze a két esetet, mégsem az került bele a jegyzőkönyvbe. Amikor a bírónő azt mondta, hogy mégis aláírta a jegyzőkönyvet, a férfi megismételte az elmondottakat.

Ezután maga is távozott, átkelt a vasúti átjárón a belváros irányába, de nem látott semmit a síneken, így azt sem, hogy valaki azok között feküdne.

Nem azonosította a két vádlottat

A bírónő emlékeztette a tanút, hogy a rendőrségi jegyzőkönyv felvételekor a fényképtabló alapján megnevezte az első- és másodrendű vádlottat. A tanú ehhez hozzátette, hogy már akkor is benne volt a vallomásban, hogy nem tudja kötni őket a konkrét eseményhez. Ezután a bírónő felállította a két vádlottat, majd megkérte az arcát és fejét még mindig teljes takarásban tartó tanút, hogy nézzen rájuk, hogy ők vitték-e azt a személyt, azon az estén, de a tanú szerint nem őket látta. Mindketten kopaszok voltak, és magasak. A másodrendű vádlottnak akkor hosszú haja volt.

A kiérkező mentős furcsának találta az esetet

Ezt követően a bírónő további vallomásokat olvasott fel. Az akkor kiérkező mentős vallomása szerint furcsa volt az eset, mert sok vonatgázolást látott már, de az nem olyan volt, mint amit G. János sérülései mutattak. Orrából és szájából sem folyt a vér, csak a tarkóján volt egy hosszanti sérülés.

A kiérkező ügyeletes háziorvos azt mondta vallomásában, hogy az áldozat sérülése aggályt keltő volt. Az látszott, hogy nem elesett, mert akkor más pontokon sérült volna a feje. Sérülését látva eszébe jutott, hogy fejbe verhették, és a nyomokat eltüntetendő húzták a sínekre, vagy éppen ott feküdt, és hallva a vonat érkezését, megemelte fejét, és az érkező vonat okozott halálos sérülést, de vonatgázoláshoz képest csekély volt a sérülés.

Nem féltek a rendőröktől a kidobók

Több, az ügyön dolgozó rendőr vallomását is felolvasták. Egyikük azt mondta, hogy az ottani kidobókra emlékszik, ők vertek és zsaroltak. Azt is nyilatkozta, hogy J. István (a kidobók főnöke) jó viszonyban volt a megyei rendőrséggel. Egy másik rendőr azt mondta, hogy J. István és kidobó csapatának jelenléte volt érdekes az ügy körül. Hozzátette, hogy ők nem féltek senkitől, még a rendőrségtől sem.

A tárgyalás pénteken folytatódik.