Az igazságügyi szakértők szerint halála előtt viperával verhették fejbe a Silver-ügy áldozatát

A boncolást végző, és már az előző tárgyalási napon is megkérdezett dr. B. Sándor tanúmeghallgatásával, és az igazságügyi szakértők meghallgatásával folytatódott a Silver-ügy szerdán. Mint arról a legutóbbi tudósításunkban beszámoltunk, dr. B. Sándor végezte 23 évvel ezelőtt az áldozat, G. János boncolását. A szakértő akkor azt írta szakvéleményében, hogy az áldozat hátulról érkező, egyszeri, mozgó tárgy általi behatás miatt vesztette életét. A tanú elmondta, hogy viperával nem okozható ilyen sérülés. A vipera olyan jellegzetes nyomot hagy, amit mindenképpen észlelt volna a boncoláskor.

Több szakértő végzett vizsgálatokat

Az ügyben több igazságügyi szakértő vett részt: orvosszakértő, nyomszakértő, antropológiai és fizikai szakértő, akik összesített szakvéleményt adtak. Erre azért volt szükség, hogy ne a kompetenciahatárokon túllépve hozzanak megállapítást az egyes szakértők.

Az áldozat maradványait több mint 20 évvel később a nyomozás miatt exhumálták a nyughelyéül szolgáló kriptából. Az antropológiai szakértő hölgy elmondta, hogy a semmilyen halál utáni sérülés nem látható az áldozaton, tehát a koponyán lévő sérülések halál előtt, vagy a halál beállta környékén keletkeztek.

A szakértők több vizsgálatot is lefolytattak a maradványokon, illetve háromdimenzióban, nagy felbontásban modellezték a koponyát, melyen a legapróbb repedés is látható volt. A koponyán három, egymás melletti sérülés, nyom található a bal fül mögött, közülük az elsődleges sérülés egy 13 milliméter nagyságú bemélyedés. Az antropológus szakértő ezt origónak nevezte, mert abból eredt a koponyacsont öt repedése, köztük több, ami a vonat behatásaként fut körbe a koponyacsonton, koponyaalapi törést okozva, köztük az is, mely nyomán a fejtető levált.

Az egyik típusú vipera illeszkedik az áldozat sérülésébe

Az igazságügyi nyomszakértő hölgy elmondta − és egy koponyán demonstrálta −, hogy három különböző végű viperával végeztek vizsgálatot, és az áldozat koponyacsontján található elsődleges sérülés visszatükrözi az egyik eszköz formai tulajdonságait, vagyis az acélgömb véggel rendelkező vipera illeszkedik a sérülésbe. A lehetőségek között egyebek mellett az is szerepelt, hogy mosdócsap vagy járdaszegély okozhatta ezeket a sérüléseket, de a nyomszakértő szerint a vipera formai jellemzői illenek a koponya mélyedésébe. A két kisebb sérülés nem tükrözi a vipera jellegzetességeit, de nem is zárható ki, tehát így az sem, hogy a három, csontba mélyedt sérülés a bal fül mögött viperától származna.

Mint a nyomszakértő fogalmazott, ugyan nem a tényleges eszközzel végeztek vizsgálatot, de a valószínűség szintjénél magasabb szintet ért el az összehasonlító vizsgálat az ötskálás besorolásukon. 

A fizikai szakértő szakirodalmi hivatkozásokkal is alátámasztotta, hogy az áldozat elsődleges koponyasérülése származhat viperával bevitt ütéstől. Elmondta, hogy ha egy 72 kilométer/óra sebességgel koncentrált erőhatás éri a koponyát, visszatükrözheti az okozó tárgy formai tulajdonságát. Márpedig egy vipera, figyelembe véve a kar súlyát is, meghaladja ezt a sebességet egy erős ütésnél.  

A vonat nem okozott volna ilyen sérülést

Az ügyész kérdésére, miszerint származhat-e a koponyán lévő elsődleges sérülés, vagyis a lyuk a viperától, a szakértő kifejtette, hogy a műszaki szakértői jelentés alapján kizárható, hogy a vonat okozott volna ilyen sérülést. Az első tolólemez nem ilyen sérülést okoz.  Az érkező vonat mintegy századmásodpercre összenyomta a koponyát, amit úgy kell elképzelni, mintha egy labda kerülne egy autó kereke alá. Ha egy lelógó alkatrész okozta volna a pontszerű sérülést, akár a mozdonyról, akár a szerelvényről, az tovább görgeti a testet, de az egy helyben maradt. Viszont a századmásodpercnnyi hatalmas erőhatástól a korábbi ütésből kiindulhattak a koponyacsont körbefutó repedései, halált okozva.

Ügyészi kérdésre a nyomszakértő hozzátette: a szakértői véleményeket egybegyúrva kizárható hogy a vonat tolólemeze okozta a sérülést az alakja alapján, de a vipera eszközként valószínűsíthető. Az is fontos, hogy a vonaton nem találtak vérnyomot, biológiai anyagmaradványt. A nyomszakértő ügyvédi kérdésre azt válaszolta, hogy nem végeztek DNS-tesztet a sértett ruhájáról, mert akkor ez nem volt elterjedt, és nem nyomszakértői kompetencia.

Az igazságügyi orvosszakértő arra az ügyészi kérdésre, hogy a 13 milliméteres sérülést a vonat által okozott, elfedő sérülések miatt nem vette észre az akkori orvosszakértő − a tanú −, igennel felelt. − Amit csináltam, a legjobb tudásom szerint csináltam, és mert az úgy volt − csattant fel a tanú, dr. B. Sándor, aki egyébként nem zárja ki, hogy történt fejre mért ütés.

Az alkoholos befolyásoltság nem magyarázza a sínek közé esést

Ezután N. Tamás, az elsőrendű vádlott kérdezte a szakértőket. Először arra irányult kérdése, hogy az erősen ittas állapotban lévő áldozat az ital miatt veszthette-e el az eszméletét a sínek között. Az igazságügyi orvosszakértő válaszában kifejtette, hogy a G. János 2,2 ezrelékes véralkoholszintje közepes befolyásoltságnak minősül, és ettől fel tudta volna mérni, hogy egy sínpár között fekszik, és fel tudott volna kelni. Viszont egy (vagy három) vipera ütés miatt kialakuló fokozódó agyi nyomás okán kerülhetett eszméletlen állapotba, de nem kötelezően. Ez magyarázhatja, hogy nem változtatott a pozícióján a vonat érkezésekor.

Az elsőrendű vádlott hosszasan firtatta, hogy a szakértői jelentés szerint nem volt az áldozat cipőjén arra utaló nyom, hogy elhúzták volna a sínekig, s akkor mégis hogyan került oda a 120 kilós fiatalember? A nyomszakértő kifejtette, hogy ugyan a cipő bőr felsőrészén nincsenek ilyen nyomok, de a cipő talprésze szétmállott, így azt már nem lehet megállapítani, hogy a talp perem részén voltak-e ilyen nyomok. A szakértő hozzátette, hogy ez nem szakértői, hanem bizonyítási kérdés.

A tárgyalás további meghallgatásokkal folytatódik.