Keményen készül a Soltvadkert a tavaszi idényre

Remek őszt zárt a Soltvadkert, és miután a 2. helyre futott be a csapat, a Vadkert-szurkolók számára bő egy évtized után újból felcsillant a remény, hogy esetleg érmet is szerezhet a Soltvadkerti TE a vármegyei első osztályú bajnokságban. Molnár Lászlóval, a csapat vezetőedzőjével – többek között – ezen óhaj reális voltáról beszélgettünk.

Vincze Miklós

Molnár László, (piros pólóban), a Soltvadkert edzője

Fotó: Bús Csaba / archív-felvétel

A vezetőség célkitűzése 2023 nyáron az volt, hogy a csapat lehetőleg az első hatban végezzen. Ezt egy remek őszi szerepléssel túlteljesítette a csapat, hiszen nyolc győzelemmel és két döntetlennel összesen 28 pontot szerzett – vereséget mindössze kétszer szenvedtek –, és ennek köszönhetően a 2. helyen zárták az őszt. Adódik a kérdés a vezetőedzőhöz, hogy a 2 hely fényében változott-e a tavaszi idény rajtját megelőzően az eredeti célkitűzés.

– Onnan kezdeném, hogy amikor másfél évvel ezelőtt, 2022 nyarán megkaptam a megtisztelő felkérést Soltvadkerten, elvállaltam, és elkezdtem a munkámat, akkor egy három éves ciklust vázoltunk fel a vezetőséggel egyetértésben – tekintett vissza Molnár László. – Az első évre a célkitűzés az volt, hogy egy stabil csapatot állítsunk össze, és lehetőleg az első tízben végezzünk. A második évre azt tűztük ki, hogy a csapat lehetőség szerint a 6–10. hely környékén fusson be a végén, a harmadik év tekintetében pedig az volt az elvárás, hogy lehetőleg az első hatban végezzen a csapat, és azon belül is minél jobb helyezést érjen el. Ezt tartottuk a közös munka megkezdésekor reálisnak, elfogadhatónak. Az eredeti tervekhez képest már a tavalyi év is jobban sikerült, mint vártuk, hiszen a megszerzett 7. hely már többet mutatott, mint amit előzetesen elképzeltünk, és természetesen az őszi idény zárásakor elért 2. hely – ráadásul úgy, hogy többször is jártunk a dobogó tetején is – minden várakozásunkat felülmúlta.

A tavalyi évet követően a vezetőség a 2023/24-es idényre némileg módosított az ütemterven, már az első öt helyet tűzte ki elénk.

Én inkább az első hatban gondolkodtam, tehát elmondhatom, hogy mindenkinek a várakozását felülmúlta az őszi teljesítmény. De új célkitűzések nincsenek, maradunk az eredeti terv mellett, hiszen nagyon nehéz tizennégy forduló vár még ránk. Eredeti célkitűzés alatt most már azt értem, ami 2023 nyarán kitűzetett, az első öt-hat hely valamelyikét. A hosszú távú, három éves ütemtervhez képest ez tehát azért fölfelé módosult.

Érmet utoljára viszonylag régen, a 2011/12-es idényben szerzett a Soltvadkert a vármegyei első osztályú bajnokságban. A Vadkert-szurkolók az idei téli szünetben alighanem úgy vannak vele, hogy egy legalább ilyen szép tavasz érdekében talán ráférne a csapatra egy-két erősítés, de még ha erősíteni nem is sikerül, az mindenképpen biztató lenne, ha legalább egyben maradna a keret. A jelenlegi állás szerint az utóbbi óhaj már meghiúsult.

– Szerettünk volna ugyanazzal a kerettel nekivágni a tavasznak, amely ilyen sikeresen teljesítette az őszt, de az életben persze mindig történik valami, amivel az ember nem számol. Az az őszi szezon közben kiderült már, hogy a Bashiri-Shahroodi Arian nem akarja folytatni a labdarúgást, ahogy az is, hogy Tóth Árpád már csak félig-meddig van velünk. Edzeni már nem nagyon tudott más elfoglaltságai miatt, de azért a csapat rendelkezésére állt, ha nagyon kellett, néhány percre beszállt meccseken, hogy segítse a csapatot, de most már ő sem tudja tovább vállalni a kötelezettségeket. Aztán az idei első edzésen a Hauk Martin is szólt, hogy külföldre távozik. Kapott egy jó munkaajánlatot, így Ausztriába költözik. Ott majd focizik is egyébként, hiszen hamar megtalálta egy helyi futballcsapat. Ilyen értelemben tehát lett három távozónk, érkezőnk ugyanakkor jelen pillanatban még nincsen. Nem tudjuk, hogyan tudnánk őket pótolni. Elképzelésünk van ugyan, hogy kikkel lehetne, de az is látszik és köztudott, hogy nagyon nehéz télen bárkit is igazolni. Mindenki ragaszkodik a saját játékosaihoz, mint ahogy természetesen mi is. Hauk Martinnak megköszöntük tehát az őszi szereplést, és az útjaink véglegesen nem is válnak el, továbbra is a vadkerti keret tagja, el is jár hozzánk edzeni, de a bajnokságban már nem fog tudni szerepelni. Tavasszal legalábbis nem.

Egyszóval egyelőre gyengül a keret, ennek következtőben az már biztos, hogy az ijfúsági csapatból egy-két játékos felkerül, illetve felkerült a felnőtt kerethez, elkezdték velünk a felkészülést.

Aztán majd meglátjuk, hogy február 15-ig sikerül-e még erősítenünk, a hiányzókat pótolnunk.

Soltvadkerten egyébként már nagy lendülettel folyik a felkészülés. Január 9-én, kedden tartotta meg a keretnek az első tréninget. – Nyugodtan kijelenthetem, hogy nagyon intenzív lesz a felkészülés, különösen az első szakasza, hiszen az első héten mindjárt volt négy edzés, a hétvégén pedig, 13-án, szombaton már meccseltünk is az Ásotthalommal. Játszottunk velük egy 2–2-es döntetlent. Azon a találkozón nem az eredmény volt az érdekes, hiszen csak az volt a cél, hogy játsszunk is, ne csak edzünk. Maradjunk annyiban, hogy idényeleji formát nyújtott a társaság, de tanulságos volt az a mérkőzés, máris látszott, hogy miken kell változtatni, hogy február 24-én majd eséllyel vegyük fel az ellenfelekkel a versenyt. A heti magas edzésszám, a heti négy tréning február 11-éig marad. A fővárosba, egyetemre járó játékosok addig tudnak ugyanis a keret többi tagjával együtt készülni, vagyis ez az az időszak, amikor gyakorlatilag mindenki itt tud leni. Azt követően visszaállunk a heti háromra, a bajnokság idején pedig az egyetemisták már csak a pénteki edzésen tudnak részt venni.

A vadkertiek felkészülési mérkőzésen tegnap délután, szerdán fogadták volna a Pest vármegyei első osztályban szereplő Szabadkikötőt, a vendégek azonban lemondták a mérkőzést. Szombaton utaznak Mórahalomra, amely a Csongrád-Csanád megyei első osztályban szerepel, akárcsak az Ásotthalom. Utána szerdán érkezik Soltvadkertre az NB III.-as Dunaföldvár, majd szombaton fogadják a Kalocsát.

– Az első két hétben tehát öt mérkőzést játszunk, ebből alighanem látszik, hogy nem túlzás tehát a kijelentés, hogy ez itt az elején meglehetősen feszített tempó.

Azt követően február 3-án, szombaton fogadjuk a vármegyei másodosztályú Dusnokot, február 11-én a Kecskemét NB III.-as csaptához utazunk a megyeszékhelyre, majd február 17-én vívjuk az utolsó felkészülési mérkőzést, a Dusnokhoz hasonlóan a vármegyei másodosztályú bajnokság Déli csoportjában szereplő Nemesnádudvar lesz a vendégünk.

Molnár László a keret hozzáállásával meg van elégedve. – A srácok hozzáállására nem panaszkodhatom, dolgoznak a fiúk becsülettel, bár mi tagadás, az első hét után meglehetősen fáradtak voltak. Ráadásul a négy edzés és egy felkészülési meccs mellett nagyon sokan még kispályás bajokságban is szerepelnek, kispályás tornákat is bevállaltak. Edzőként ennek természetesen nem örülök, ahogy meggyőződésem, hogy egyik edzőkollégám sem, ugyanakkor botorság lenne bárkinek is megtiltani azt, hogy ha úgy adódik, ha kedve is ideje van rá, teremben is futballozzon. Képmutató lennék, ha tiltanám az ilyen szereplést, hiszen aktív játékos koromban én magam is nagyon szerettem teremtornákon részt venni, úgyhogy tiltás vagy kifejezett rosszallás helyett inkább csak a veszélyekre hívom fel a figyelmüket. Úgyhogy összességében azt mondom, illetve abban reménykedem, hogy ha sérülésmentesen megússzuk a felkészülést, és a kimerítő alapozás után a frissítés is a terveim szerint fog haladni, akkor jó erőben fogjuk várni a bajnoki rajtot.

Házi góllövőlista:

5 gólos: Hauk Martin.

4 gólos: Farkas Béla, Gémesi János.

3 gólos: Áman Áron.

2 gólos: Bashiri-Shahroodi Arian

1 gólos: Supka Zsolt, Tóth Péter, Vida Kristóf.

A vármegye I. állása

1. KUNBAJA 14 9 3 2 36–11 30

2. SOLTVADKERT 14 8 4 2 21–9 28

3. JÁNOSHALMA 14 7 3 4 28–18 24

4. LAJOSMIZSE 14 7 3 4 24–22 24

5. TISZAKÉCSKE II. 14 7 2 5 43–26 23