Benkő Attila vébén szeretne repetázni

A néhány napja, július 23-án a 41. életévébe lépett Benkő Attila megannyi szállal kötődik a sporthoz, elsősorban persze a birkózáshoz, ugyanakkor azoknak a kluboknak a listája, amelynek igazolt versenyzője volt, imponálóan rövid. Jelenlegi klubja a Bócsai BL SE, és lényegében soha nem is volt más egyesület sportolója. – Itt kezdtem birkózni, Bócsán, és az egész pályafutásom során maradtam is itt. Persze eközben volt olyan időszak, hogy volt kettős igazolásom a Kecskeméttel, de akkor is bócsai maradtam. A sporthoz pedig azért is kötődöm még ezer szállal, mert bár az idei nyár elején már a veteránok közt bizonyítottam, továbbra is aktív versenyző vagyok, no meg most már edző is. 

A birkózás tekintetében ugyanakkor a fő hangsúly – versenyzőként – nálam most már átkerült a veterán rendezvényekre, túlzás nélkül mondhatom, világversenyekre.

Ehhez a váltáshoz hozzájárult némi baráti támogatás. – Tavaly Dajka Zsolt barátommal – aki a kecskeméti KESI edzője, szakosztályvezetője, és szintén aktív birkózó mindmáig – feltüzeltük egymást, hogy induljunk el a veterán világbajnokságon, lesz ami lesz alapon – utal a veterán történet indulására. – Emellett persze olykor indulok felnőtt versenyeken is, de ahogy mondtam, most már inkább a veterán korosztályra összpontosítok. A birkózás mellett ugyanakkor még aktívan focizom is, a Bócsai BL SE megyei harmadosztályú csapatában. Ennek a csapatnak az edzője, Péter-Szabó Zsolt ugyanakkor nem csak a fociedzőm, hanem egyúttal a gyermekkori barátom, a birkózó edzőpartnerem is, tehát folyamatosan összekötött minket az évek során a birkózás és a foci is. Ezek után aligha meglepő, ha kijelentem, hogy a magánéletben is a lehető legjobb barátok vagyunk.

A tavalyi vébén még nem sikerült kiugró eredményt produkálnia, de inspirációnak, kedvcsinálónak kiváló lett a görögországi verseny. 

– Tavaly októberben Görögországban, loutrakiban rendezték meg a veterán világbajnokságot,ott még A kategóriában indultam. Akkor a tizenhárom fős mezőnyből a hetedik helyen végeztem. Nem voltam magammal megelégedve, és eldöntöttem, hogy addig megyek még világbajnok nem leszek.

Az idén nyáron aztán némileg sikerült kárpótolnia magát. Nem vébén, de egy rangos viadalon. – Június 19.-én rendezték meg a veterán világkupát Lengyelországban, Varsóban. Ezen már a B kategóriában, a 40-45 évesek közt indultam, a 78 kilogrammos súlycsoportban. A B kategória a második legfiatalabb korosztály. Ez számomra azért is nagy siker, mert ez a felnőtt pályafutásom legkimagaslóbb eredménye. A viadalon három meccset kellett volna végigküzdenem. A szerencsével sem álltam hadilábon. A leendő lengyel ellenfelem ugyanis elverte a dél-afrikai riválisát. Én ezt követően könnyedén elvertem a lengyelt, ráadásul egy perc sem kellett hozzá, hogy eldőljön ez a viadal. A másik lengyel és dél-afrikai ellenfelem ezt látván feladták ellenem a küzdelmet, így tulajdonképpen könnyedén nyertem meg a versenyt.

Külön erőfeszítést nem kívánt a részéről a lengyelországi viadalra való felkészülés. – Nem kellett külön készülnöm, ugyanis edzésben vagyok. Rendszeresen eljárok Kecskemétre, a KESI-be edzeni, ott találok megfelelő edzőpartnereket.

Ugyanakkor elképzelhető, hogy világversenyeken hamarosan nem csak versenyzőként vesz részt. – Dajka Zsolt barátommal megpályáztuk a veterán válogatott edzői posztot, és ha megválasztanak minket, akkor szívesen elvállaljuk. Tudtommal bőven van esélyünk arra, hogy minket nevezzek i, és akkor edzőként és versenyzőként is jelen lehetünk a világversenyeken mind a ketten. 

Alighanem a szövetségben is látják, hogy mi ketten jó csapatot alkotunk. És ez így is van: Zsolti és köztem kiváló az összhang, megértjük egymást, nagyon jó barátok, edzőpartnerek és edzőtársak vagyunk.

A célkitűzés pedig adja magát, hiszen hamarosan megrendezik az országos veterán bajnokságot, azután pedig októberben, Szófiában a következő veterán világbajnokságot. – Remélem, hogy sikerül jól szerepelni az ob-n, utána pedig jöhet a vébé. Mindenképpen szeretnék a tavalyinál jobb helyezést elérni, és egyáltalán nem zavarna, hogy ha aranyéremmel térhetnék haza.

Mindezen tevékenységek mellett pedig ugyanakkor a bócsai labdarúgó csapatot is tovább erősíti. – Bócsán jelenleg én vagyok az egyedüli, aki aktívan birkózik és focizik is. A focimeccsek hétvégén vannak, nem okoz tehát gondot a szereplés, birkózó verseny a veterán korosztályban pedig már nem sok van, így könnyedén össze bírom egyeztetni a két sportágat.