Bajaiak is teljesítették a lovagi zarándoklatot

A tervek szerint évi rendszerességgel valósul meg a kemény túra, egészen a fél évezredes évfordulóig, azaz 2026-ig. Az Első Lovagi Zarándoklatot több bajai hős is teljesítette, köztük volt négy fő a Dél Lovag Hagyományőrző Sportegyesület tagjai közül. Gyulánszky Milán elnök, szablyavívó edző a túráról számolt be hírportálunknak.

– Valójában ez egy tisztelgés a mohácsi csatában elesett hősök előtt. A zarándokút felért egy teljesítménytúrával, 26 kilométert tettünk meg, erőltetett menetben, korabeli, középkori fegyverzetben, viseletben, az utolsó szakaszon néhányan páncélban – mondta a bajai lovag. Ehhez társult a 38 fokos hőség azon a napon. A lovagok Bátán, egy szentmisén vettek részt, ezután elindult a menet Mohácsra. Mentében, csizmában, korhű fegyverekkel meneteltek, zarándokoltak a mai lovagok. A férfiak mellett nők is részt vettek a túrán, köztük egy bajai hölgy is teljesítette a távot. A terep nagy része lejtős, emelkedős, löszös talaj volt. Szinte végig a tűző napon haladt a menet. Közel hat órát gyalogoltak a lovagok a nyári melegben.

– Szentmisével kezdődött az esemény, megáldottak minden résztvevőt, az arcunkra és a tenyerünkre is kaptunk áldást. Úgy gondolom, hogy a tiszteletadás volt a legfőbb célja a zarándoklatnak. Minél jobban éreztem a fizikai megterhelést, annál inkább elöntött az a lelki erő, ami a motivációt adta erre az útra. A honvédőknek – akik 1526-ban végigjárták – csak a kezdet volt ez az út. Hiszen még csak ezután várt rájuk egy mindent eldöntő küzdelem az ellenséges csapatokkal, akik hatalmas túlerőben voltak. Mivel az utóvéd feladatkörrel voltam megbízva a zarándoklat alatt, a legmegterhelőbb az volt számomra, hogy nem tudtam állandó tempóban haladni, többször meg kellett szakítanom a lendületet, ha valaki lemaradt. De ezzel együtt pluszerőt is adott, hogy teljesítenem kellett egy rám bízott feladatot – mondta Gyulánszky Milán.

Véleménye szerint több fiatalt is be lehetne vonni a lovagi túrába, ha a nemzeti öntudat erősödne.

– Beszélgettem egy fiatal katonasráccal útközben, aki nagyon keményen menetelt végig, komolyan vette a zarándokutat. Én folyamatosan trenírozom magam, de ilyen teljesítménytúrán még nem vettem részt. A monoton tűrőképességem megfelelőnek bizonyult. Amikor a vége felé közeledtünk, olyan érzésem volt, mintha nem olyan rég indultunk volna, pedig rettenetesen fáradt voltam. A legszükségesebb felszerelést vittem magammal. Tudtam, hogy csak nagyon minimális ételre lesz szükségem, mert az emésztés csak lelassít. Gyümölcsszeleteket vettem magamhoz és a folyadékpótlásra megpróbáltam odafigyelni. A nap ellen egy légiós sapkával védekeztem, ami a tarkómat is lefedte. Ezen kívül egy kézi adóvevő rádió is volt nálam, amivel a kapcsolatot tartottam az élen haladókkal és a vízellátó autóval. Ami nem a szükséget szolgálta, az a kard volt, amit mindvégig az oldalamon viselve vittem. De hát ettől is volt lovagi a zarándoklat – sorolta Gyulánszky Milán.

A katonák málhazsákkal, a hagyományőrzők szablyával, zászlóval, az egyik csapattag erre az alkalomra készített másfél kilogramm súlyú kétkezes karddal menetelt (a kard eredetije a Mohácsi Nemzeti Emlékpark múzeumában látható, szándékosan erre az alkalomra lett rekonstruáltatva). Sokan dolmányban indultak neki a túrának, de a nagy meleg miatt ezek előbb-utóbb lekerültek. A hagyományőrző csizmákat is felváltották az edzőcipők.  A lovagi túrán néhány 12–14 év körüli gyerek is részt vett.

– Az indulásnál kísért minket egy 60 év körüli úr is, aki egy mankóval tudott csak közlekedni, ő is részt szeretett volna venni a túrán, de egy kis beszélgetést követően meggondolta magát. Amikor beértünk Mohácsra, a térre, ez az elszánt ember ott várta a csapatot – fogalmazott a bajai szablyavívó edző.

Zsolnai Gábor főszervező örömmel mondta el, hogy többeknek egy életre meghatározó élményt jelentett a túra a saját bevallásuk szerint. Mint mondta, erre az alkalomra Kolozsvári Gergely faszobrász művész, egy XVI. századi magyar reneszánsz stílusú keresztet faragott, két évig dolgozott az alkotásán. A lovagi zarándoklat Mohács főterén ért véget egy körmenettel.

– Négyméteres keresztet készített a fafaragó, kétméteres feszülettel. Szerintem az utóbbi pár száz évben ilyen nem készült Magyarországon. Mohács főterén egy fáklyás bajvívással is adóztunk a hősök emlékének – mondta Zsolnai Gábor, aki egy bajvívó iskolát vezet, 150 tanítvánnyal. Több tanítványa is részt vett a lovagi túrán. Szerinte nagyon nyitottak a mai fiatalok a lovagi magatartás iránt. Testnevelési órák vagy szakköri foglalkozások alkalmával szablyavívást, kardvívást, párbajvívást tanítanak a gyerekeknek, akik nagyon fogékonyak. Azok közül, akik teljesítették a lovagi zarándoklatot, többen már a jövő évi túrára is jelentkeztek.

– Remélem, minél többen lesznek azok, akiknek nagyobb a vágya, mint a félelme. Ez egy kemény menet, de teljesíthető. És a fizikai megterheléssel párhuzamosan lelkileg töltődik az ember – zárta gondolatait Gyulánszky Milán.

A mohácsi csata 1526. augusztus 29-én zajlott le, Mohács környékén, a pontos helyszín még vita tárgyát képezi a történészek között. 1526-ban II. Lajos király az ország vezetőivel a bátai kegytemplomban járult a szentségekhez, itt tartották a mohácsi csata előtt az országtanács utolsó ülését, és innen indult a sereg a végzetes csatába. Mint ismeretes, a csata elsöprő oszmán győzelemmel zárult. A vereség oka egyesek szerint a széthúzó magyar nemesség és Szapolyai János szándékos késleltetése, mások szerint az, hogy az akkori Oszmán Birodalommal szemben egyetlen európai államnak sem volt esélye, így Magyarországnak sem.