2022.11.27. 06:55
Éleslátó monológgal nyert országos fődíjat Cserenkó Gábor
A Litera irodalmi portál DOKU '22 pályázatának kalocsai fődíjasával, Cserenkó Gábor novellistával arról az útról beszélgettünk, ami az egyik legnívósabb magyar kritikai elismerésig vezetett. A múlt hónapban átvett kitüntetését a Persona non grata című írásával érdemelte ki – ebben ismét olyan mindennapi krízist mutat be, egy hajléktalan szemszögéből, amire jobban kellene figyelnünk, ahelyett, hogy elfordítjuk róla a tekintetünket.
Cserenkó Gáborral munkahelyén, a Tomori Pál Városi Könyvtárban beszélgettünk
Fotó: Gábor János
A díjazott szerző a nekünk adott interjúban elárulta: nagyon szerencsés együttállás, hogy a monológ műfaja egyrészt kézre áll neki, másrészt az egyik legközérthetőbb kifejezési forma az olvasók számára. A maga részéről fontos eszköznek tekinti arra, hogy olyan témákról szólaljon meg, amelyeket amúgy elhallgatnak, szégyellnek az emberek. Ilyen a családon belüli erőszak, amit a Tiszta jupijéé! című legutóbbi kötetében is feszeget, vagy éppen a hajléktalanná válás réme. Ez utóbbit vette elő a Persona non grata című novellában, amit a Litera zsűrije a legjobb idei pályaműként értékelt.
Az egyik első monológja még akkor született, amikor egy fővárosi társasházban élt – emlékezett vissza: itt 6-8 kutyát tartott az egyik lakó, ami csak számára volt örömteli, hisz' senki más nem volt képes átérezni a házi kedvencek okozta boldogságát. Az állandó ugatás és a kutyagumi-probléma mindenkit bosszantott a lépcsőházban, így érdekes volt az ebek gazdájának szemszögéből vázolni az abszurd helyzet szélsőséges ellentmondásosságát.
Hasonló, ám ennél súlyosabb problémákra világít rá a Tiszta jupijéé!-ben olvasható kisfiú esete, aki lufinak nézi a szekrényen talált gumióvszert, pedig a felnőtt olvasónak rögtön nyilvánvaló – csak a központi szereplőnek nem –, hogy az anyja ősi hivatására utaló jel, lényegében munkaeszköz. A kötet címe persze szintén gyermeki, egy örömteli felkiáltás, ami valójában nem boldog pillanatokra utal, legfeljebb a gyermek nézőpontjából. Innen kiindulva mesél a szerző devianciáiról, családon belüli erőszakról, alkoholizmusról, hogy még pontosabban célozza meg az olvasó érzelmeit.
Cserenkó Gábor ebben látja a monológok erejét: az emberek többé nem csak külső szemlélői, hanem egyenesen tárgyai a tragikus társadalmi problémáknak, amelyek felett máskor simán átsiklanak.
Hiszen odafigyelni kényelmetlen lenne – átélni meg pláne.
– Ezt a novellát azért kezdtem el, hogy ezeknek a problémáknak hangot adjak, és a kortárs irodalomban megjelenjenek olyan dolgok is, amelyekről ciki beszélni, pedig pont, hogy fontos lenne – fogalmazott a novellista.
A társadalom egyéni krízisei iránt szintén a budapesti évei alatt kezdett érdeklődni: 2001-2013 között az Eötvös Loránd Tudományegyetem könyvtárosa volt, és az egyetemen akkor szociális munkásokat is képeztek.
– A tanárokkal és hallgatókkal folytatott beszélgetések kiformálták a bennem amúgy is meglévő szociális érzékenységet. Elkezdtem figyelni arra, ami megjelenik az ismerős családokban, mert az enyémben szerencsére nem voltak hasonló gondok.
A fővárosban nyílt ki a szemem a hajléktalanok történeteire is
– mondta.
Cserenkó Gábor elárulta: vegyes érzésekkel vágott neki a Litera pályázatának, hiszen látta, hogy az ő munkája stílusában és formai szempontból is nagyon eltérő ahhoz képest, amit a többi novellista küldött be. Ezek között voltak kifejezetten jó írások is, viszont érezte, hogy az övé vagy jobb, vagy nagyon más, mint a legtöbb hasonló próbálkozás. A saját maga felé támasztott elvárásokat mindenesetre túlteljesítette a fődíj. Kérdésünkre elárulta, hogy 8-10 újabb, egyelőre kiadatlan novellája vár megjelenésre, de új kihívásként a drámaírásba is belefogott, és nem tétlenkedett: már négy darabja van az asztalfiókban.
