Az elhurcolt jánoshalmi zsidókra emlékeztek – galériával

A megemlékezésen rövid imát követően Kendrusz Attila, a Szegedi Zsidó Hitközség vallási vezetője idézte fel a 79 évvel ezelőtt történteket. A németek 1944-es bevonulásáig zsidó tulajdonban volt 26 zsidó üzlet, 1944 április 22-én vették zár alá ezeket az üzleteket. A község jegyzője által készített jelentés szerint 1944. április 24-én 343 zsidó lakott a településen. A Magyar Zsidó Központi Tanácsok részére küldött adatlap alapján a jánoshalmi ortodox hitközségnek 330 tagja volt 1944 áprilisában. Ekkor a zsidó hitközség elnöke Köves Endre kereskedő volt. 

A zsidókat 1944. május 9-étől a csendőrök a zsinagóga udvarára vitték, ahonnan lovas szekereken szállították át őket a bácsalmási gyűjtőtáborba. A Felső Bácska című lap a körülményekről 1944. május 12-i, pénteki számában így tudósított: „Jánoshalmán gyors ütemben folyik a zsidó vagyonok és háztartások leltározása. Ott, ahol a leltárt befejezték, sor kerül a Bácsalmásra való elszállításra is. Csütörtökön délelőtt három kocsin öt zsidó család hagyta el Jánoshalmát. A zsidók kitelepítése előreláthatólag még a héten befejeződik úgy Jánoshalmán, mint a járás többi községeiben is.” A helyi rabbinak sikerült elrejtőznie a csendőrség elől, de a zsinagóga egykori gondnoka feladta a hatóságoknak, és így mégis deportálták. A jánoshalmi zsidókat egy 1944 júliusi jelentés szerint a bácsalmási gettóból 1944. június 26-án az auschwitzi haláltáborba vagy Strasshofba szállították.

Emberek, akiknek neve volt, családja, karrierje, jövőről szőtt tervei és álmai. Mindezt váratlanul romba döntötte egy megbélyegző politikai propaganda és egy társadalmi csoport, szisztematikus és szervezett kiirtása, a holokauszt – emlékeztetett a rabbi, aki szerint ehhez szükséges volt, hogy az akkori politikai hatalom legitimálja, vagy legalábbis szemet hunyjon felette.

Hozzátette: a holokauszt nem a semmiből bontakozott ki, mielőtt a zsidókat száműzték volna, szavakat használtak, hogy táplálják a gyűlölet lángját. Megpróbálták a zsidókat démonizálni, elnyomni és teljesen megsemmisíteni fizikai és szellemi értelemben. Örökre eltemetett a múlt egy olyan pezsgő, szellemi és kulturális dimenziót, amelyet sohasem fognak tudni rekonstruálni.

– A holtakat nem tudjuk feltámasztani, de emlékezetüket és szellemiségüket életben tudjuk tartani. Meg kell értetnünk embertársainkkal, hogy miért fontosak számunkra a gyökereink, a származásunk, szokásaink, hagyományaink, a kultúránk megőrzése, amely a mindenkori zsidó közösségeket fogja össze, ledöntve idő és tér korlátait – fejtette ki a zsidó vallási vezető, aki szerint példát kell mutatni, emlékezni és emlékeztetni, bebizonyítani, hogy nem volt hiábavaló a 6 millió zsidó emberáldozata.

A megemlékezés végén a résztvevők a zsinagóga talapzatánál az emlékezés köveit helyezték el.