A Budapest–Belgrád-vasútvonal építésével folyamatosan bővül a kelebiai emlékház gyűjteménye

 A 150-es vasútvonal mostani újjáépítésével még inkább igazolást nyert az a Vasutas Emlékház, aminek ötlete több mint húsz évvel ezelőtt merült fel először egy családi beszélgetésen. A vasútnak komoly szerepe volt Kelebia létrejöttében, ezért tartották fontosnak az emlékház létrehozói, hogy az utókor számára próbáljanak az állomáshoz, a vasúthoz, a vasutasokhoz kapcsolódó tárgyakat, eszközöket egy arra alkalmas helyen összegyűjteni. Több helyszín is szóba került, végül a József Attila utca 95. szám alatt, Tapodi Ottóék házának udvarán hozták létre az emlékházat.

Tapodi Ottó életét a vasút iránti szeretete határozza meg, rajong a házuk előtt elhaladó vonatokért, mozdonyokért. Ottó hallássérült, de érdeklődési köre kiteljesedésében ez nem jelent akadályt. Mindig is mozdonyvezető szeretett volna lenni, melyet a vasúti járművek lerajzolásával, később üvegbe gravírozásával örökített meg.

Először csak határainkon belül kereste a lehetőséget, hogy ereklyéket, emlékeket gyűjtsön, ennek során nagyon sok nyugdíjas és aktív vasutas barátot szerzett, akik valamilyen formában gyarapították Ottó gyűjteményét. Később a közösségi média segítségével szlovák, szerb, cseh és osztrák vasutasoktól is kapott különféle, a vasúthoz kapcsolódó tárgyakat. A kelebiai önkormányzat egy régóta nem használt, de még használható állapotban lévő két faházzal segítette az emlékház megvalósulását, ahol Ottó saját elképzelése szerint, aprólékos munkával alakította ki a rendhagyó kiállítást.

Akit érdekel a vasút múltja, érdemes rászánnia egy kis időt az emlékhely felkeresésére, ahol nemcsak képek és tárgyak, hanem sok-sok vasutas életét megjelenítő kiállítási anyag is található. Az érdeklődők számára megtekinthetők a vasúthoz kötődő írott és tárgyi emlékek. 

A kiállított relikviák száma a Budapest–Belgrád-vasútvonal újjáépítésével pedig folyamatosan bővül, ezért, ha valaki járt már ott, érdemes bizonyos időközönként, később is ellátogatni az emlékházba és megnézni a páratlan gyűjteményt.

Kelebia története szinte egybeolvadt a vasúttal 

Az elmúlt évszázadok során, az észak-déli irányú vasútvonal megvalósításának lehetősége már az 1830–36. évi országgyűlésen felmerült. A vasútvonal megépítése körül heves viták dúltak, és erre vonatkozóan több javaslat is született. Az Osztrák–Magyar Államvasút-Társaság a már üzemben levő Budapest–Cegléd–Szeged–Temesvár-vonal, a Nagyberek állomásból kiágazó vonal megépítését javasolta. Az újvidéki nyomvonal mellett felmerült a Duna-völgyi vonalvezetés terve is a Kalocsa–Baja–Zombor, valamint a dunántúli vonalvezetés a Budaörs–Adony–Szekszárd–Mohács–Eszék–Vinkovci útvonalon. A kivitelezési munkák 1881-ben kezdődtek, Kisszállás és Szabadka között a Tompa-dűlőnek nevezett területen jelölték ki a vasúti megállót, amit akkor még nem neveztek állomásnak. A forgalom 1882. december 5-én indult meg Ferencváros és Szabadka között.

A kelebiai vasútállomás építését szintén 1882-ben fejezték be, ez a jelenlegi állomásépülettől délebbre helyezkedett el. A növekvő forgalom miatt az átbocsátó képesség növelése vált szükségessé, ezért 1910–1918 között megépült a második vágány a biztosító berendezéssel együtt, a Kelebia–Szabadka–Somsich-tanya közötti rész kétvágányú volt. Ezzel párhuzamosan az állomási személyzet létszámát is növelni kellett, hiszen az áruszállítást ki kellett szolgálni, a gabona, szőlő, gyümölcs és más termékek eljuttatása a vasút segítségével gyorsabbá vált.

Megváltozott a szerepe

Később, a trianoni békeszerződés után, mivel a bácskai régiót Szerbiához csatolták, a második vágány feleslegessé vált, így azt felszedték. Innentől a kelebiai vasútállomás szerepe megváltozott, hiszen határállomási tevékenységet is ellátott. Ez azt is eredményezte, hogy megjelent a határőrizet és a vám. Kelebia ma is az ország egyik fontos vasúti határtelepülése Szerbia felé, a Budapest–Belgrád-vasútvonal fejlesztése pedig tovább növeli majd a község szerepét a nemzetközi vonatközlekedésben.