Dr. Hermann Róbert: eredetileg Franciaországban született meg a kokárda

Hermann Róbert a rádióbeszélgetésben elmondta, hogy a kokárdát már a francia forradalom előtt is használták részint ruhadíszként, részben pedig politikai pártok megjelölésére, de a forradalom idején vált tömegessé és mintegy azonosító jellé. Az első három színű, kék–fehér–piros kokárdát 1789 nyarán készítette Lafayette gróf, az amerikai polgárháború hőse, a francia polgári átalakulás egyik vezéralakja. Színei Párizs kék és pirosából, valamint az uralkodó fehér színéből álltak össze. Utána a francia forradalmi hadseregben vált általános jelképpé, oldalukon és a különböző fejfedőkön viselve a kokárdát. Majd ahogy Napóleon seregei végigmasíroztak Európán, úgy terjedt el a trikolor kokárda a kontinensen, minden ország a maga nemzeti színeire formálta azt.

A népszerűsítő irodalom zöme Petőfi feleségéhez, Szendrey Júliához köti: míg Petőfi a Nemzeti dalt írta, Szendrey nemzetiszín főkötőt varrt. Ugyanakkor a történész megjegyzi, hogy a főkötő nyilvánvalóan nem kokárda, de március 15-én, a forradalom kezdetén már tömegesen viselt jelkép volt a kokárda. Például Laborfalvi Róza, a Nemzeti Színház ünnepelt színésznője az esti előadás alkalmával a szónoklatot tartó Jókai Mór mellére tűzött kokárdát és Vasvári Pálról is létezik ilyen ábrázolás. A történész szerint minden bizonnyal elterjedt volt a kokárda birtoklása a forradalom előtt is, ezért jelenhetett meg nagy tömegben viselve annak kezdetekor.

Egyébként címertani szempontból a kokárdán kívül kellene lennie a zöldnek és belül a pirosnak, de a fennmaradt korabeli kokárdák mind kívül pirosak és belül zöldek voltak. Ennek magyarázata, hogy kétféle módon lehet kokárdát készíteni. Az egyik, hogy körbetekerjük a szalagot, és ebben az esetben kívül kellene lennie a zöldnek. De ha nem tekerjük körbe, és a két vége lefelé lóg, ennek a fordítottja igaz – és ez rögzült a köztudatban.

A történész szerint március 15-e alapvető üzenete mára sem változott meg, hiszen az ország szabadságáról és a polgári szabadságjogok kiterjesztéséről szólt a forradalom, ami máig aktuális üzenet. Hermann Róbert hangsúlyozta, hogy a 12 pontban minden megtalálható, ami a polgári jogok szempontjából szükséges feltétel.

A történész egy érdekességet is elárult a Nemzeti dal születéséről

A mendemonda szerint Petőfi műve először úgy hangzott volna, hogy „Rajta, magyar, hí a haza”. De egy Czifra Ferenc nevű ifjú joggyakornok szólt neki, hogy „Sándor, előbb talpra kell állítani a magyart”, és a költő eszerint javította művét. A történész elmondta, hogy ezzel a legendával csak az a gond, hogy megvan az eredeti kézirat, amin látszik javítás, de a strófa eredetileg is úgy kezdődött, hogy „Talpra, magyar”, de úgy folytatódott, hogy „most vagy soha”. Ezt javította Petőfi „hí a haza!” részre, a „most vagy soha!” pedig a következő sorba került.