Együtt nosztalgiáztak az ÁFEOSZ-dolgozók a jubileumon

Kecskeméten, a Három Gúnárban jöttek össze azok a régi tanárok és dolgozók, akik legalább 6-8 vagy, még annál is hosszabb időt töltöttek el az ÁFEOSZ-ban, annak 25 éves fennállása alatt. Többen, az alapító tantestület tagjai is voltak.

Szabó Gyula, egykori igazgatóhelyettes köszöntőjében felelevenítette a szövetkezeti iskola megalapításának történetét, melyben neki és Bozsó Ferenc igazgatónak jutott oroszlánrész. Az ÁFEOSZ, azaz Általános Fogyasztási Szövetkezetek Országos Szövetségének iskolája 1991 szeptemberében nyitotta meg kapuit, két első osztállyal, és két – a Berkes Ferenc kereskedelmi középiskolából átvett – második osztállyal. Folyamatosan építkeztek, bővítették a tárgyi feltételeket, és rövid időn belül jó hírnévre tettek szert. Diákjaik kiváló eredményeket mutattak fel, a továbbtanulás, a nyelvvizsgák és tanulmányi versenyek terén egyaránt.

Az egykori igazgatóhelyettes kiemelte: nagyon jó légkörben dolgoztak a pedagógusok, nagyszerű csapat dolgozott együtt. Hatalmas reményekkel vágtak bele 1991-ben, de a történetük csak 25 évig tartott. Mint egy üstökös, egyszer csak volt, ragyogott és eltűnt. Többet nem is lesz.

Az iskola és annak fenntartója 2016-ban szűnt meg, államosították. Az intézmény a Kecskeméti Szakképzési Centrum tagintézményévé vált, és összevonták a Lestár iskolával.

Szabó Gyula a találkozó ötletét régi kollegáival álmodta meg. Többen összejárnak minden évben, és egy évvel ezelőtt jött a gondolat, hogy bár az iskola már nem létezik, de a 30 éves jubileumot szívesen töltenék nosztalgiázással, a teljes régi kollektívával. A szombati találkozón mintegy negyvenen vettek részt, vidáman elevenítették fel a régi közös éveket. Egykori rendszergazdájuk, Berta Lajos egy nosztalgia kisfilmet is összeállított, melyben mindenki magára és egykori tanítványaira ismerhetett.

A régi kollegák közül Kis Pálné Németh Ildikó főszervező hozzátette: mindazon kollegákat meghívták, akikkel együtt építették fel az ÁFEOSZ jó hírnevét, munkájukkal értéket teremtettek. A kollegákkal szinte családtagokként tekintettek egymásra, ennek is köszönhető, hogy mind a mai napig sokan összejárnak.

Gadányi Csabáné is az alapító tanárok között szerepelt, külön megköszönte Szabó Gyula áldozatos munkáját, aki sokat tett azért, hogy minden kollega gyorsan beilleszkedjen, és azért, hogy jó képességű diákokat taníthassanak.

Tóth Tihamérné szintén alapító tanár, egy kedves történetet elevenített fel. Szünetekben ők tanárok is jókat beszélgettek, nevetgéltek. Egyik ilyen alkalommal, amikor zengett a folyosó a jóleső nevetéstől, Bozsó Ferenc igazgató kijött szobából, és csak annyit mondott, öröm látni, hogy ilyen önfeledt, boldog pedagógusok tanítanak az iskolában.

A köszöntők sorát további tanárok nosztalgiázása követte, majd vacsorával és kötetlen beszélgetéssel folytatódott az est.

A szervezők hozzátették: a jelenlegi rendezvény az ÁFEOSZ-ként ismert iskola dolgozóinak magánkezdeményezésére jött létre. Sem a korábbi fenntartónak, sem a jogutód működtetőjének nincs köze hozzá. Azért jöttek össze, hogy újra találkozzunk, hiszen sokan közülük hosszú időt töltöttek az ÁFEOSZ iskolában, s nagyon szerettek együtt lenni. A korábbi dolgozók, oktatók egy része nyugdíjas, vagy a város más neves intézményeiben oktat, és sajnos már vannak, akik nem lehetnek közöttük. A kapcsolatok viszont megmaradtak, rendszeresek a kisebb-nagyobb összejövetelek, találkozások. A jubileumi év ösztönözte őket arra, hogy ezt most kibővítsék, beszélgessenek, emlékezzenek, hiszen ahogy az egyik kollégájuk fogalmazott, az együtt töltött idő alatt sokan ,,egymás fél életét leélték”.