galériával

2021.09.24. 19:55

Szobonya Zoltánra, a „kulákok védőszentjére” emlékeztek Kecskeméten

Hatvanhárom éve végezték ki a kecskeméti börtönben dr. Szobonya Zoltán ügyvédet, aki az ötvenes években 350 megbélyegzett kulák családot mentett meg a kitelepítéstől Jánoshalmán és Mélykúton. Pénteken három helyszínen is megemlékeztek róla a megyeszékhelyen.

Hraskó István

Délelőtt a Neumann János Egyetemen mondott emlékező beszédet dr. Fülöp Tamás rektor, majd Hajagos Csaba történész, muzeológus, ezt követően a Szobonya Zoltán utcát jelző táblánál koszorúztak.

Délután a Megyeháza dísztermében Rideg Lászlótól, a megyei közgyűlés elnökétől vehették át a megyei önkormányzat emléklapját a forradalom még élő tanúi (az elismerést többeknek posztumusz ítélték oda).

Végül Kecskeméten a Mátyási utcai bv-intézet falán elhelyezett emléktáblánál is volt megemlékezés. Az ‘56-os hősről elnevezett emlékérmet – melyet 2009-től adnak át – idén dr. Bank Barbara történész, a Nemzeti Emlékezet Bizottsága tagja vehette át Kissné Szobonya Csillától, aki 5 éves volt, mikor édesapján végrehajtották a halálos ítéletet. A megemlékezésen a díjazott és Bányai Gábor országgyűlés képviselő is beszédet mondott.

– Olyan ember volt, aki a jánoshalmi és mélykúti forradalomban is a forradalom tisztaságát képviselte. Olyan ember volt, akit a megtorlás során sem tudtak besúgásra kényszeríteni, ezért mondta, hogy inkább becsületben meghalni, mint becstelenül élni. Olyan ember volt, akit megbilincselve sem tudtak megtörni. Eszméinek igazsága és az igazság melletti kiállása teszi őt is igazi hőssé. Váltig hitte, hogy az áldozatuk nem lesz hiábavaló, hiszen édesanyánknak búcsúzáskor azt mondta: „lesz még feltámadás, lesz még a forradalom igaz magyar ünnep! Igaz, hogy én már nem érem meg, de ti lesztek még szabadok!” Rajtunk is múlik, hogy ezzel a szabadsággal hogyan élünk – mondta beszédében az 56-os hős lánya.

Dr. Szobonya Zoltán az 1950-es években ügyvédként 350 megbélyegzett kulák családot mentett meg a kitelepítéstől Jánoshalmán és Mélykúton. 1952-ben letartóztatták, mert a megengedettnél nagyobb súlyú malacot vett, majd kitelepítették. 1956. október 26-án újra letartóztatták, ám két nap múlva a nép követelésére szabadon engedték, a jánoshalmi forradalmi bizottság titkára lett. A megtorlás idején egy koncepciós perben halálra ítélték, és 1958. szeptember 29-én a kecskeméti börtönben felakasztották. Egy 1955-ös államvédelmi jelentés a „kulákok védőszentjeként” említette.

Ezek is érdekelhetik