Pétervári István hobbija a régi motorok összeszerelése

Régi motorok, háború előtti Csepel kerékpár, Csepel stabil szivattyú, talajmaró, Sirály motor és régi fegyverek is találhatók gyűjteményében. Az időutazáshoz hívó, múltat idéző tárgyak mindegyikéhez tartozik egy-egy történet is. Ami közös bennük, hogy a legtöbbjük nagyon rossz állapotban került hozzá és az ő kitartó munkájának köszönhető az, hogy sikerült őket újból összerakni, működőképes állapotba hozni.

– Édesapám a második világháború előtt lakatosnak tanult. Sok mindenhez értett, foglalkozott gőzgéppel és motorokkal is. Úgy gondolom, hogy tőle örököltem a gépek iránti érdeklődésemet. Sok dolgot ellestem mellette – mesélte Pétervári István, aki géplakatosként dolgozott.

– 1965-ben szereztem meg a jogosítványomat motorra és akkor apám vett nekem egy ezüsttankos Csepel motort, azon tanultam meg a vezetést és a szerelést. Mire leszereltem a katonaságtól, addigra ez a motor tönkrement, mert nem megfelelően használták. A második motorom egy Simson Star volt, utána már autó­val jártam. Mikor nyugdíjba mentem, egy újságban láttam egy szintén ezüsttankos motort.

Erről eszembe jutott az első T-Csepel motorom, ezért megvettem, bár olyan rossz állapotban volt, hogy csak háromnegyed része volt meg. Körbejártam a régi motorosokat Apostagon, a Csorba Tibit, Sümegi Józsit, Kerti Pista bácsit, náluk próbáltam alkatrészeket összeszedni és újra életre kelteni. Nagyjából két évig tartott, amikor ismét működőképes lett. Mivel maradtak alkatrészek, ez arra ösztönzött, hogy tovább folytassam a szerelést egy újabb motor összerakásával, és ez így folytatódott tovább egy 1960-ban gyártott, 250 köbcentis Pannoniával, majd egy 1960-as, 125 köbcentis Danuviával.

A régi motorok helyreállítása sok fejtörést, utánjárást igényel, gyűjtőkkel tartja a kapcsolatot, ócskatelepeken, kiállításokat, boltokat járva próbálja megtalálni a megfelelő alkatrészt. Beszerezte a Csepel Autógyár történetét, ebben is talál útmutatást. Használja az internetet is, böngészi a megfelelő oldalakat. Családja is támogatja hobbiját, hiszen azért a kiadások érintik a családi költségvetést is.

Műhelyében jelenleg egy Wanderer Sachs motorkerékpárt szerel, amely még a háborúból maradt itt Apostagon. Ezt is nagyon leromlott állapotban sikerült megszereznie, de ma már a nyolcvankét éves motor szinte régi fényében ragyog. Eddig 140 órát dolgozott rajta.

A műhely melletti kis helyiségben egymás mellett sorakoznak a már helyreállított motorok és más ezekhez tartozó relikviák. A falakon elhelyezve gyűjtőszenvedélyének megbecsült darabjai a régi fegyverek láthatók, ezek közül a legöregebb darab, az 1824-ben gyártott tetőkakasos pisztoly, szaru lőportöltővel, és még néhány régi rádió is gazdagítja a gyűjteményt. A féltve őrzött tárgyakat a család, elsősorban az unokák szokták megcsodálni, de nem zárkózik el attól sem, hogyha valakit érdekel, annak is bemutassa az értékes darabokat.

A helytörténetet is kutatja

A település 1944-ben történt tragikus eseményének – amikor szenteste 38 kényszermunkára hajtott apostagi halt meg – fellelhető adatait, dokumentumait is őrzi. Ma is kutatja és a megemlékezéseken évről évre megosztja a történetet az emlékező utódokkal.