Sikeres generációváltás segíti a Font Pincészet munkáját

Több generáció óta foglalkozik Soltvadkerten a Font család szőlőtermesztéssel. A nagyszülők és dédszülők egykor duális gazdálkodást folytattak, gyümölcsöt termesztettek és állatokat neveltek. A mai vállalkozás megalapítója Font Sándor volt, aki 1989-ben, mihelyt erre lehetőség nyílott, borkimérést hozott létre, helyben értékesítésre. 

A rendszerváltás első éveiben bekerültek a boraik a vendéglátó szektorba, és ahogy a piac szélesedett, úgy gyarapodtak a családi ültetvények is. Ma már negyven hektár szőlőt művelnek, és hatvan hektár egyéb területről vásárolják fel a szőlőket. A nyereséget mind visszaforgatták a pincészet fejlesztésére. A Font házaspár két fia Gábor és Sándor látva a szülők munkáját, amikor iskolai szünet volt gyakran belekóstoltak a szőlőtermesztési, illetve borkészítési tevékenységbe. − Gábor már 12 évesen vezetett traktort, Sándor is gyakran járt ki a szőlőbe – emlékezett vissza a cégalapító. 

Beletanultak a mezőgazdasági munkába, sőt részesei lettek a pincészet kiépítésének. Font Gábor az első Irsai Olivér borát 2001-ben készítette. Akkor már hűtött erjesztéssel. Bár nem rendelkeztek ilyen technológiával, kútvízzel hűtötte az erjedő mustot. A bor mindenki tetszését elnyerte, a barátokét, a főiskolai kollégista társakét egyaránt. Mint mondta, ekkor érezte meg, hogy vége a hagyományos technológiával készített termékeknek: a hűtött erjesztéses gyártási folyamatot kell alkalmazniuk. A vásárlóik csodálkoztak a gyümölcsös ízek harmóniáján, amelyet a borokból kiéreztek. Ehhez ugyanis nem voltak hozzászokva. 

Ifj. Font Sándor, aki a pincészet kereskedelmi részét viszi, így emlékszik vissza erre az időszakra. − Nehéz volt meggyőzni a kereskedőket, miért kellene többet fizetniük a gyümölcsös ízű minőségi borokért. A kapcsolatainkat közben folyamatosan fejlesztettük, nemcsak a nagykereskedőkkel, a borkimérőkkel, hanem a borszaküzletekbe is bekerültünk. Rengeteg fesztiválon vettünk részt Szegedtől Kecskeméten át Budapestig. Személyesen kellett kínálnunk a borkedvelőknek a soltvadkerti bort és meggyőzni őket arról, hogy ez nem az a termék, mint amiről az újságban olvashattak − mondta ifj. Font Sándor. 

Küzdelmes munka árán lehet előrébb jutni

Nagyon sok borbemutatót tartanak ma is. Ez óriási munka, gyakran előfordul, hogy délelőtt a szőlőben dolgoznak, majd este pedig 100 kilométerrel arrébb, egy rendezvényen mutatják be a termékeiket. Font Gábor kérdésemre elmondta, hogy a szülőktől a szőlő és a bor tiszteletét tanulták meg, illetve azt, hogy küzdelmes munka árán lehet előrébb jutni. Nagyon fontos a nyitottság a fogyasztó felé: a pincészetük hétből hat napon át nyitva van, bárki bejöhet bort kóstolni vagy vásárolni. 

Hogy miben különböznek a szülőktől? Többet kell hozzá tenni az elődök tudásához, mert különben lemaradnának a piaci versenyben, hangsúlyozta Font Gábor. Ugyanakkor rendelkezni kell az előző generáció tudásával is. Ifj. Font Sándor azt mondja, hogy 30-40 éve elég volt felpakolni a kis teherautóra a hordós bort, majd a borkimérésben átadni. Ma a palackos, petpalackos, bag in boksz, 0,25-ös fémdobozú, 1,5 literes kiszerelésben kell népszerűsíteni, forgalomba hozni a terméket. Hogy mi a sikeres generációváltás titka: Font Gábor és öccse ifj. Font Sándor szerint a folyamatos megújulás, az alkalmazkodás, a magas szintű együttműködési képesség, és az a bölcsesség, hogy nem árt időnként óvatosnak lenni.