Ez itt a mi időnk

Erre sokféle választ kapunk, kaphatunk. Meteorológusok, illetve a tudományos ismeretek hiányát testi adottságokkal pazarul palástoló – keblükkel akár országrészek eltakarására is képes – bemondók naponta többször beszélnek a várhatóról. Mi meg várunk türelemmel.

Közben egyre nyálkásabbak, vacogósabbak a reggelek, aztán meg 20 fok környékére kúszik a hőmérséklet, izzadtságcseppek csorognak végig a hátakon. Veszély az élet, leselkedik ránk a megfázás! Jól ellennénk mi a négy évszakunkkal, ha nem egy hét alatt tennék tiszteletüket errefelé.

Nem kedvez a globális felmelegedés a hagyományápolásnak, melynek az időjárásban lenne létjogosultsága. Ehelyett a nagy hőmérsékleti és légnyomás-ingadozások következtében nagy lesz a forgalom a betegségügyi hivatalokban, ami senkinek sem jó.

Egyesek szerint nincs két újság, rádió- vagy tévéállomás, mely egyforma előrejelzést adna. Ilyen az egyéniségek kora: még véletlenül sem szabad ugyanazt mondani mint a vetélytárs! Legfeljebb a verseny lefújása után.

Igaz, ez a hagyomány a közéletben alakult ki. Mert hagytuk. Mint tudjuk és tapasztaltuk oly’ sokszor: sikerrel zárt kampányidőszak után valahogy megnő a ránk váró nehézségeket és a szükséges erőfeszítéseket ecsetelő mondatok száma a felelősség súlyáért pár nappal korábban még sok mindent vállalók körében.

Úgy van ez, mint az időjárással. Néha elhiteti magával az ember, hogy érdemi hatással lehet rá.