Közélet

2008.01.24. 09:50

Lépcsőházi harcok a hajléktalanokkal Kecskeméten

Kétségbeesett lakók, szélmalomharcot vívó polgárőrök és rendőrök. Bűz, mocsok és fertőzésveszély. Egyetlen hajléktalan is képes megkeseríteni egy lakóközösség életét.

G.S.

A hajléktalanok többsége megpróbál beilleszkedni a környezetébe, köszönettel veszi a feléje nyújtott segítő kezet. Néhányan azonban képtelenek elfogadni a társadalmi normákat. Velük van a baj, az ő viselkedésük alapján ítéljük meg a fedél nélkül élőket.

- A közös képviselők, a társasházak lakói ilyenkor télen gyakran kérik a segítségünket ahhoz, hogy a lépcsőházakba beköltözött hajléktalanokat eltávolítsuk -  mondja Somodi Sándor, a Kecskeméti Polgárőr Egyesület elnöke. - A legtöbb telefonhívás a Petőfi Sándor utcai és a Széchenyivárosban lévő garzonokból érkezik. Ezeket a lépcsőházakat folyamatosan ellenőrizzük, de az ilyen hívások alkalmával ismét kimegyünk a helyszínre. Általában szörnyű állapotokkal szembesülünk: folyosón fekvő magatehetetlen ember, elviselhetetlen bűz, ürülék és szemét. Gyakran még velünk szemben is agresszíven lépnek fel. Ha az illető a felszólításunkra nem távozik, akkor értesítjük a rendőröket.  Szélmalomharcot vívunk, mert röviddel a távozásunk után szinte mindegyik hajléktalan visszamegy. Az elmúlt időszak rendszeres ellenőrzéseinek köszönhetően, általában már csak éjfél körül érkeznek a panaszos hívások.

Az esetek többségében a lakók is felelősek. A garzonok bejárati ajtóinak nagy része állandóan nyitva van. Elfelejtik bezárni, a kifeszített zárakat nem javíttatják meg. Olyan is előfordult, hogy egy hajléktalannak saját kulcsa volt egy lépcsőházhoz. Az is gyakori, hogy valakit az éjszakai csengetésre ellenőrzés nélkül beengednek az épületbe. Aztán később ugyanez a lakó hívja a polgárőröket.

- Naponta találkozunk a hajléktalanokkal, többségüket név szerint ismerjük - kapcsolódik a beszélgetésbe Vajda Péter polgárőr. - Mostanában azonban egyre több új arc tűnik fel köztük Egy folyosón például negyvenen laktak. Az egyik bácsit egy hajléktalan asszony ápolta. A többieket ő engedte be esténként. Az egész lépcsőházat fertőtleníteni kellett. A különböző betegségek a kilincsek és a korlátok megérintésével is terjedhetnek. No és persze az ürülék révén. A legtöbb panaszt mégis az éjszakai hangoskodás, italozás és a bűz miatt kapjuk. Ennek ellenére előfordul, hogy a lakók közül valaki megsajnálja a hajléktalanokat. Ételt, italt tesz ki a lépcsőházba. A segítségnek ez a lehető legrosszabb módja. Előfordult, hogy valaki egy leselejtezett díványt kitett a folyosóra, és pár nap múlva már aludtak rajta. Legtöbbször azonban a legfelsőbb szintre, a liftház mellé költöznek. 

A polgárőrökkel kedden este, a „csúcsforgalom” előtt jártuk végig a lépcsőházakat. Bosszútol félve a lakók csak név nélkül mertek panaszkodni. Egy férfi például Budapestről érkezett látogatóba a barátnőjéhez. Már a földszinten felhívta a figyelmünket, hogy a hatodikon érdemes körbe néznünk. Egy idős néni elmondta: nem mer a földön fekvő emberhez szólni, mert a multkor üvöltözött vele és leköpte. A fűrészfogas házak egyik lépcsőházában viszont ismét lehet félelem nélkül közlekedni. Elromlott a lift, ezért a hajléktalan férfi új helyet keresett magának. Nem szerette a lépcsőzést. 

Sötét zugra vágyott a szerelmespár

A látszat időnként becsaphatja az embert, néha előfordulnak félreértések. Egyszer páldául a polgárőröket egy fiatal párhoz riasztották. Kiderült: a szerelmesek csak egy nyugodt helyet kerestek maguknak a legfelső emelet sötétjében. A rend önkéntes őrei azonban találkoztak már otthonról elzavart férjjel, és olyan fiatalemberrel is, aki kijózanodni ült le a lépcsőre. Félt édesanyja szigorától.



Címkék#Egyéb

Ezek is érdekelhetik