Közélet

2007.12.05. 09:32

Dögcédula és díszobsitlevél

Néhány százezer forint ráfordítással, egy erre alkalmas teremben kiállítva bárki számára hozzáférhető lenne a Kiskunfélegyháza hadtörténetét bemutató gyűjtemény. Egyelőre azonban se pénz, se terem, se szándék.

Sz.A.

Huszonnégy bajtárs emlékezett meg a napokban a félegyházi ifjúsági ház falán elhelyezett márványtáblánál a város több mint másfél évszázados katonamúltjáról, az egykori alakulatokról, bajtársakról.

A rendezvényt Magosi Ottó, honvéd hagyományőrző szervezte. Pedig származását tekintve a nyugalmazott alezredes nem is félegyházi, a déli határ mellett, Kelebián született. Katonaként került a városba, itt ismerte meg feleségét, akinek a kedvéért aztán itt ragadt, s lett belőle, ha nem is tősgyökeres, de mindenképpen jó félegyházi.

A katonaembert jobbára a hadi dolgok érdeklik. Magosi Ottó sem volt ezzel másképp. Érdeklődése eleinte a harcászati és történelmi témájú könyvekre szorítkozott. Később a helytörténeti munkákban is egyre érdekesebb vonatkozásokat talált, észre sem vette és már gyűjteni is kezdte a hadtörténeti kiadványokat, tárgyakat. Honvéd hagyományőrző gyűjteményének első darabja az a katonaláda volt, mellyel 1932 bevonult a seregbe. Akkor talán még nem is sejtette, hogy az egyenruhát nyugdíjba vonulásáig viseli majd.

A Petőfi Sándor Bajtársi Egyesület hagyományőrzője Katonatörténeti események Kiskunfélegyháza helyőrségben címmel maga is írt könyvet, melyben az 1848-tól 2006-ig terjedő időszak félegyházi történéseit foglalta össze. Az évtizedek alatt összegyűjtött és lakásában felhalmozott relikviák között van több zászló, tucatnyi, különböző korból származó szolgálati és alapkiképzési szabályzat, bélelt és béleletlen tankos-sisak, második világháborús Bocskai-sapka, számos tank- és úszóharckocsi-makett, tájoló iránytű, távcső, rozsdás és hatástalanított szolgálati pisztoly, tucatnál több elismerő oklevél, kitüntetés és egy kézzel írott, illetve rajzolt obsitlevél. Utóbbit maga az alezredes kapta nyugállományba vonulásakor, 1984-ben.

És ez csak töredéke a gazdag gyűjteménynek. A tárgyak többsége kamrákban, pincékben van felhalmozva, kitéve nedvességnek, hidegnek, pornak. – Félő, hogy amennyiben nem sikerül hamarosan megfelelő kiállító helységet találnunk, a teljes anyag tönkremegy – állítja Magosi Ottó. Pedig annak idején a honvédelmi tárca épp azzal a feltétellel adta ingyen a városnak az egykori honvédségi ingatlanokat, köztük a volt helyőrségi művelődési otthont, hogy a ma már nyugállományú katonáknak, tiszteknek lehetőséget teremtsen a rendszeres találkozásokra, klubfoglalkozásokra, valamint hagyományőrző és egyéb gyűjteményeik megfelelő elhelyezésére, kiállítására.

Ám egyelőre se pénz, se terem, de még szándék se mutatkozik. Pedig a hagyományőrzők beérnék a tiszti klub udvari melléképületével is. Ám ahhoz előbb újra kellene fedni a lapos tetejű építményt, kifesteni helyiségeit, mázolni nyílászáróit… A többit  már megoldanák a hagyományőrzők.

A történet 1849-ben kezdődött

A magyar honvédség története az 1848-49-es szabadságharc után kezdődött. Ekkor állították fel az első, központilag szervezett magyar hadsereget. Az önálló magyar hadsereg felállítására azonban még 20 évet kellett várni.

-->

Címkék#Egyéb

Ezek is érdekelhetik