Hírek

2005.09.06. 00:00

A műgyűjtő Hitler nagyra törő álmai

Adolf Hitler arról álmodozott, hogy az ausztriai Linzben hatalmas múzeumot hoz létre, amely a nácik kulturális ízlését tükrözi. Az egykori festő vágyait a vezér csaknem meg is valósította.

Gyulay Zoltán

[caption id="" align="alignleft" width="135"] A Führer egyéni módszerekkel pártolta a képzőművészetet
[/caption]A németek Führere hidegvérű gyilkos volt, de szépelgő lélek. Szenvedélyesen szerette a zenét (természetesen Wagnerét), és elvetélt festőként örök vágyat érzett a képzőművészet iránt. Természetesen a saját szája íze szerint. Ez aztán meghatározta négyezer-hétszáz műtárgy további sorsát is. Az Európa minden részéből összeharácsolt gyűjteményt Hanns Christian Löhr berlini történész megvizsgálta, következtetéseit A művészet barna háza című könyvében hozta nyilvánosságra. A kötet a hozzá csatolt katalógusnak köszönhetően szenzációval is szolgál: eddig eltűntnek tartott százkilencvenegy művet tartalmaz. Először nyílik tehát a műkereskedők számára lehetővé, hogy tisztába jöjjenek esetleges kínálatuk eredetével. „A megszerzés és a kényszereladások körülményei megterhelnek sok műtárgyat és tulajdonosaikat” – olvasható a könyv fülszövegében. A szerző olyan képekről ír, amelyek különböző múzeumokban és gyűjteményekben lógnak a falon, s még ma is rajtuk van a Führer berlini bélyegzője. Hitler egy épületben tartotta őket, amelyet a háború után kifosztottak: a szövetségesek sokat birtokukba vettek, és soha nem adtak vissza.

Néhány alkotás műkincsrablók birtokába került, néhányat a bonni, másokat a bécsi szövetségi kormány elárvereztetett, s mindkét ország gyűjteményeit, továbbá francia, holland és amerikai tulajdonosaikat gazdagítják. Az esetleges kárpótlás kérdésénél az is fontos, honnan származnak a Hitler tulajdonába került műkincsek. A Führer kezdetben maga gyűjtötte őket, később különmegbízottat nevezett ki, és drezdai múzeumigazgatókra bízta. Az eredmény visszatükrözte a feladatok teljesítőinek ízlését. Az egyik direktor például előnyben részesítette a tizenkilencedik századi müncheni iskola erdős-mezős tájképeit. Sokszor méret után ment, nem érdekelte a művészi érték.

Hanns Christian Löhr kutatásai azt is kimutatták, hogy a széles körben elterjedt előítélettel szemben a gyűjteménynek csak elenyésző hányada – mintegy tizenkét százaléka – származik rablásból vagy kisajátításból. A túlnyomó többség olyan műkincskereskedőktől ered, akik kihasználták a bajba jutottak szükségeit. Olyan esetek is megtörténtek azonban, hogy Hitler megbízottai – az ő sorukba tartozott a „festménybolondnak” tartott porosz miniszterelnök, Herman Göring birodalmi marsall is – a nácik által „művészietlen művészetnek” tartott alkotásokat külföldön, a többi között Svájcban elkótyavetyélték, hogy az így befolyt pénzből az ifjú-kora színhelyére, Linzbe tervezett múzeumot finanszírozzák.

Ezek is érdekelhetik