Kevésen múlott a Bács-Kiskun vármegyei amatőr válogatottnak a továbbjutás

A Bács-Kiskun vármegyei amatőr válogatott az első játéknapon mindkét meccsét megnyerte a régiós csoportban, előbb Csongrád-Csanádot gyűrte le Halasi Károly találatával 1–0-ra, majd Jász-Nagykun-Szolnok ellen Sallai Bence és Szabó Szilárd büntetőivel nyert 2–0-ra a gárda. Az első játéknap végén így az élen állt Vanó Sándor csapata, ami azt jelentette volna, hogy ott van az országos döntőben az együttes. 

Még az sem lett volna tragédia másnap, hogy a nagy rivális, egyben címvédő Pest vármegyétől kikapott a gárda 2–0-ra, hiszen a sorsa továbbra is saját kezében volt. Ehhez a házigazda Békést kellett volna megverni zárásként, ám hiába tett meg mindent az amatőr válogatott, maradt a 0–0-os döntetlen. Az igazán fájó ebben az, hogy végül a második hely sem lett meg, ugyanis Pest is be tudta fogni a rendkívül fiatal együttest pontban, egyéb mutatókban pedig jobbnak bizonyult. Vanó Sándor érthetően csalódott az események alakulása miatt. 

– Nagyon vegyes érzéseim vannak, mert karnyújtásnyira volt a továbbjutás, mi kezünkben volt a sorsunk – tekintett vissza Vanó Sándor, a válogatott trénere. – Az első nap kitűnően sikerült, de a másodikon Pest sokkal jobban kezdett. Igaz, utána mi is magunkhoz tértünk, helyzeteink is voltak. A vesztes azt mond, amit akar, a győztes pedig mondhat, amit akar. Ennek ellenére úgy érzem, a játékvezető alaposan belenyúlt abba a meccsbe. Félreértés ne essék, ellenfelünk kapott egy büntetőt, aminek jogosságát nem vitatom. Ugyanakkor négy perccel a vége előtt, 1-0-os állásnál a kapus kiejtett egy labdát, amit el akart ütni, de Lengyel Szabolcs lábát érte el. Egy rutinos csatár persze tudja, hogy mikor kell elesni, de ő továbbment, aztán a kontrából mi kaptunk gólt, amíg a sebeinket nyalogattuk. Békés ellen úgy léptünk pályára, hogy az ellenfelünk tudta, elég a döntetlen számára az első helyhez. Voltak helyzeteink, kapufáink, ahogy az ellenfél előtt is adódtak sanszok, az utolsó percig becsülettel nyomtunk. Sajnos nem született gól, így végül gólkülönbséggel még a második helyről is lecsúsztunk. 

A vármegyei válogatott kerete igen fiatal volt ezúttal, többen először szerepeltek a gárdában, összességében pedig jó benyomást tettek Vanó Sándorra. Két év múlva akár egy jó alap is adott lehet már ahhoz, hogy akár azok a kicsi nüanszok feléjük dőljenek majd el. A csapat trénere inkább azt sajnálja, hogy ezúttal sok tényező gátolta a felkészülésüket. 

– 24 év volt az átlagéletkor, tehát alaposan megfiatalítottuk a keretet. Emellett azt is el kell mondani, hogy nyolc-kilenc játékos nem tudott jönni a Magyar Kupa miatt halasztott bajnokik okán. A KLC és a Tiszakécske nem tudott így például játékost adni, Kiskunfélegyházáról sérülés és tanulmányi okok miatt mondták le a lehetőséget. Kalocsáról Tóth Levente az utolsó pillanatban esett ki, ilyen tényezők tehát nehezítették a felkészülést. Békésnek ilyen gondjai nem voltak, négy hetük volt igazából készülni, míg mi összesen háromszor találkoztunk, akkor is mindig más játékosok tudtak eljönni a bő keretből, de ez az amatőr futballhoz tartozik. A hozzáállással viszont nagyon elégedett voltam, itt gondolok a játékosok mellett a stábomra is, Losonczy László igazgató úr és az MLSZ BKMI pedig minden támogatást megadott nekünk ahhoz, hogy méltó módon képviselhessük Bács-Kiskunt. Szeretném megköszönni a Kecskeméti TE-nek is, hogy profi körülményeket biztosítottak a felkészülésünkhöz a Széktói Stadionban, illetve Lóczi Péternek és Virágh Ferencnek, hogy az U19-es és NB III-as kerettel kitűnő meccseket játszhattunk. Egy szomorú dolog árnyékolta be a tornát, Zsoldos Ákos sérülése, ami sajnos súlyos. Külön bánt, hogy mindez teljesen elkerülhető lett volna, egy sportszerűtlen és durva belépő áldozata lett – tette hozzá Vanó Sándor. 

A négyes döntőt végül Baranya nyerte meg, éppen Békést legyőzve a fináléban. Vanó Sándor korábban kétszer is eljutott már Bács-Kiskunnal a final four-ba, ahol egy büntetőkkel elbukott döntő volt a csapattal a legjobb eredménye. Tapasztalatból tudja, a négy közé eljutni sokkal nehezebb, mint ott jól teljesíteni. 

Ezt tartom. Hozzáteszem, kicsit fásultabb volt ezúttal a közeg érzésem szerint, korábban sokkal több ajánlást kaptunk a játékosokat illetően. Tisztelet persze a kivételnek, Soltvadkert, Kiskőrös, Jánoshalma, Lajosmizse és Baja is aktív volt. Az látszik, hogy van egy fiatal magunk most, talán pont az a pár rutinos ember hiányzott, akikre korábban építhettünk, például Valkai Tomi, Káli Tibi, Kiss Laci. Ha ilyen kaliberű játékosokkal tudott volna ez a fiatalság ötvöződni, talán továbbjutunk. Kellemes meglepetés volt ez a szinte csupa fiatalból álló csapat, nagyon erős lett a csapategységünk, ami egyébként is jellemző ránk – zárta gondolatait Vanó Sándor.

A Bács-Kiskun vármegyei válogatott kerete a tornán: 

Kapusok: Lengyel Péter (Jánoshalma), Eifert János (Soltvadkert), Ámann Márk (Harta)

Mezőnyjátékosok: Sallai Bence (Lajosmizse), Varga Milán (Akasztó), Lengyel Szabolcs (Jánoshalma), Halasi Károly (Lajosmizse), Lajkó Flórián (Kiskőrös), Plichta Dominik (Soltvadkert), Szabó Szilárd (Jánoshalma), Barkóczi Ádám (Kiskőrös), Farkas Béla (Soltvadkert), Zsoldos Ákos (Jánoshalma), Rideg László (Kalocsa), Csiki Noel (Baja), Gavula Levente (Kecel), Papp Dominik (Jánoshalma), Orlov Ambrus (Lajosmizse), Orlov László (Lajosmizse), Szabó Gergő (Kiskőrös), Gémesi János (Soltvadkert)

Stáb: Vanó Sándor (vezetőedző), Losonczy László (csapatvezető), Kerpics Ferenc (technikai vezető), Tóth Dániel (masszőr), Péter Győző (masszőr).