Egy kiscsapat, az Apostag nagy napja

Nem egyforma számú akadályokat kellett leküzdeni a csapatoknak, hogy a legjobb tizenkettőbe bejussanak, hiszen volt csapat, aki erőnyerő volt, volt több csapat, aki nem is egy fordulóban játék nélkül jutott tovább, az Apostag azonban végig járta a lépcsőfokokat, három győzelem volt az ára, hogy a Kiskőrössel játszanak a legjobb hat közé jutásért. A Vármegyei Kupa első körében a Miklósi GYFE csapatát győzték le 4–1-re. A következő körben a TRD Szabadszállást verték meg 6–2 arányban, a legnagyobb bravúrt azonban a harmadik körben érték el, amikor a másodosztályú Kerekgyházát búcsúztatták, 1–0-ás győzelemmel. Az igazi nagy bravúr azonban most szerdán következett, amikor az első osztályú Kiskőrös ellenében sikerült továbblépniük.

Készültünk erre a mérkőzésre. Nem volt titok előttünk, hogy ezen a tavaszon a Kiskőrös több sebből vérzik, ez ugyebár a bajnokságban nyújtott teljesítményükön is látszik. Ezt próbáltunk meg kihasználni, és egy határozott játékkal föllépni. ami egészen jól sikerült. Persze látszott a két csapat közt meglévő tudásbeli, no meg a taktikai tudatosságbeli különbség, de akarásban nemhogy fölvettük a versenyt, hanem sokkal jobban teljesítettünk, mint az ellenfél. Helyzetünk is sokkal több volt  – tekintett vissza a találkozóra az apostagiak szakvezetője, Gelencsér Zsolt.

– Nagyon örülünk, hogy egy góllal nyertünk, de túlzás nélkül állíthatom, hogy nyerhettünk volna akár többel is, hiszen elképesztő ajtó-ablak helyzeteket hagytunk ki, nem is egyet. hogy ezeket nem sikerült értékesíteni, abban volt szerepe a kiskőrösi kapusnak is, aki remek formában védett. Ha nem így lett volna, előbb megnyugtató előnyre tehettünk volna szert. Nálunk ugyanakkor éppen a kapusposzt okozta a meccs előtt a legfőbb fejfájást, a kapusom ugyanis a meccs előtt jelezte, hogy beállt neki a dereka, nem tudja vállalni a játékot. Így egy egy százhatvanöt centiméter magas mezőnyjátékosunk, Liptai Norbert áll be a kapuba. Igazából nem lőttek kapura a kiskőrösiek, mi pedig éppen ezért imádkoztunk a meccs alatt, hogy lehetőleg ne találják el a kaput, féltettük a beugró embert. Ő kispályán szokott védeni, de nagypályán mér régen nem védett. Az is hozzátartozik a képhez, hogy a második játékrészben már sokkal jobban jött ránk a Kiskőrös, láttam, hogy egy kicsit elfáradtunk a 60. perc környékén, de az akarat és a küzdőszellem abban az időszakban is vitte a srácokat. Fölösleges is lenni tagadni, hogy a hajrában már tíz, tizenegy emberrel védekeztünk, igyekeztünk kihúzni az egygólos előnnyel a végéig. Egy-két ígéretes kontránk abban az időszakban is volt, de végül maradt az 1–0. 

Ami a mérkőzés előtt is céljuk volt. 

– Nem titkoltuk, hogy ha már idáig eljutottunk, a legjobb tizenkettőbe, akkor szeretnénk tovább lépni. Ráadásul nem is meccs nélkül jutottunk a lehetőség kapujába, tehát úgy gondoltuk, hogy ha már idáig megszenvedtünk, akkor próbáljunk meg minél tovább jutni. Ez lesz a célunk a következő körben is, akár mi leszünk az esélyesei a következő meccsnek, akár nem. Az apostagi klub számára ez a teljesítmény már egy történelmi pillanatnak számít, és persze lehet ezt most még űberelni is. 

Nem feledkezett meg arról sem, hogy a szintén vármegye hármas, a Jánoshalmi FC ellen büntetőpárbajban továbbjutó Uszódnak gratuláljon.

– Egyúttal pedig szeretnénk a velünk egy csoportban szereplő, tehát szintén vármegye hármas Uszódnak is gratulálni, akik akár csak mi, továbbjutottak, egy náluk sokkal erősebb, sokkal magasabban jegyzett csapattal szemben.