A saját útját járja a KTE

– Ügyvezetőként ez volt a klub legsikeresebb éve? 

– Számomra, illetve az összes kollégának, akik ebben az évben rengeteget dolgoztak azért, hogy ilyen sok örömben legyen részünk a szurkolókkal együtt, mindenképpen. Nehéz évek után jutottunk el oda, hogy Kecskeméten újra pezsegjen a futballélet, három évet a vármegye I. osztályban, három évet az NB III.-ban töltöttünk, majd az NB II.-be is nehezebb úton jutottunk fel. Hogy aztán két év alatt két osztályt sikerüljön ugrani, majd az NB I.-ben is megmutattuk, hogy nem szabad minket leírni, ez igazi bravúros teljesítmény. Ezeket a sikereket és eredményeket persze a pályán kívül is, a háttérben történő megfeszített munkával elő kellett készíteni. Reménykeltő, hogy egyre többen veszünk részt a stabil háttér megteremtésében és fenntartásában. Ez az év tehát minden szempontból tökéletesre sikerült, de természetesen nem dőlhetünk hátra, mert egy év múlva is ezt szeretném mondani. Hiszünk magunkban, abban a filozófiában, amit követünk. Az irányt mi határozzuk meg, eddig úgy tűnik, jól, persze a lépések ütemét és nagyságát nem mindig pontosan látjuk előre. 

– Milyen célokkal lehet nekifutni ezek után 2023-nak? 

– A céljainkat mindig világosan vázoljuk, csak akkor lehetünk mi is következetesek. Az NB I.-ben jelenleg a második helyen állunk, ami tényleg álomszerű, de 38-40 pont minimum kell ahhoz, hogy egy csapat megőrizze a tagságát a szezon végén, ez a legfontosabb nekünk is. A 12 csapatos bajnokságban becsapja magát az, aki csak az aktuális pozícióját nézi, hiszen nagyon sűrű a mezőny, éppen ezért gondolkodunk mi is pontokban. Az rossz ómen már nem lehet, hogy a tavalyi dobogósokkal, a Kisvárdával és a Puskás Akadémiával is tartottuk a lépést, de azt a 12-14 pontot még meg kell szereznünk tavasszal, hogy nyugodtak legyünk. Amennyiben ez meglesz, akkor meghatározhatunk új célokat. Az NB II.-ben ugyanígy gondolkodtunk tavaly tavasszal, akkor bejött. 

– Hogyan lehet fenntartani ezt a szintet? 

– Szeretnénk megtartani az értékeinket elsősorban, akiknek értékké válásához úgy gondolom, hogy mi is sokat tettünk hozzá. A megfelelő lépéseket már most megtettük, több alapember is új szerződést írt alá, és természetesen folyamatosan próbáljuk építeni a jövőt is. Nyár óta három saját nevelésű fiatal játékosunk kapott profi szerződést, emellett az átigazolási piacon is kiemelt figyelmet fordítunk azokra a játékosokra, akikben látjuk azt, hogy felépíthetőek, motiváltak, sokat lehet belőlük kihozni, közénk valóak. Ehhez van egy kitűnő szakmai stábunk, akik szakmailag és kohézió tekintetében is tökéletes körülményeket teremtenek a minőségi munkához, mi pedig az övékhez igyekszünk biztosítani mindezt. Nem szeretném kihagyni támogatóinkat sem, szerencsére egyre szélesebb kör áll mögénk, nélkülük elképzelhetetlen lenne, hogy ilyen sikereket érjünk el. Bízom benne, hogy látva tisztességes munkánkat, ez a kör egyre nagyobb lesz ebben az évben létszámát és súlyát tekintve is. 

– A jó szereplés mellett a stadion a fő téma a szurkolók körében. Vannak újabb fejlemények ez ügyben? 

– Jó hírekkel szolgálhatok ez ügyben is, ezúton jelenthetem be, hogy januárban folytatódhat a létesítmény „ráncfelvarrása”, ami a szurkolók által annyira vágyott „városi” oldalt érinti már. A betonszerkezet rendbetétele, illetve a beléptető kapuk, a pénztárak és a kamerarendszer beüzemelése is elindul januárban, valamint a kanyar alatti régi büfét és vizesblokkokat is felújítjuk. Ezek a fejlesztések elégségesek lesznek ahhoz, hogy a Vasas elleni rangadón – tehát reményeink szerint a harmadik hazai meccsen – megnyissuk a szemközti ülőszektorokat is, amivel nagyjából a duplájára nő a stadion befogadóképessége. Ez azon is múlhat, hogy az időjárás mennyire lesz kedvező a munkálatokhoz addig. Fontos hangsúlyozni, hogy ehhez partnerként kellett az MLSZ segítőkészsége, valamint több támogatónk összefogása, nem utolsósorban a város és Szemereyné Pataki Klaudia polgármester asszony rugalmassága és elkötelezettsége az ügy iránt. 

– A Széktói Stadionban egyéb fejlesztések is történtek, mit lehet ezekről tudni? 

– Ahogy azt már korábban is mondtam, az akadémián rendelkezésre álló infrastruktúrára fordítható tao­-keretünket célzottan és kizárólag edzőpályák létesítésére, felújítására használhattuk fel a tavalyi évben, igyekeztünk a legtöbbet kihozni ebből. Első körben a Széktói Stadionban az 1-es műfüves pálya kapott új borítást, emellett a Bóbis Gyula edzőcsarnok mellett és mögött három kis méretű műfüves pálya került kialakításra, ezek közül kettő fedett lesz. Nagy segítség ez, hiszen megoldódnak a számunkra szintén nagyon fontos kis korosztályokban a téli teremhasználati kérdések. A létesítményen kívül lehetőségünk volt arra is, hogy nevelő­intézményekben alakítsunk ki pályákat, így tudtuk a fiatalok sportolási lehetőségét bővíteni egy műfüves pályával a Táncsics Mihály kollégiumban, ahol a vidéki játékosaink töltik mindennapjaikat. A Bocskai utcai óvodában két éve kezdtük el óvodai programunkat, ott jelenleg az intézmény felújítási munkálatai zajlanak, de ezt követően szintén megvalósulhat majd a projekt. A Műkertvárosi Sportcentrumban ugyancsak a nagy méretű műfüves pálya felújítására került sor a KTE Labdarúgó Akadémia által, mivel a Műkertvárosi Sportcentrumot részben a felnőtt- és második csapatunk is használja. A pályák gyakorlatilag elkészültek, januárban a kis korosztályok már a fedett pályákon kezdik a felkészülést. Szeretnénk majd egy nagyobb szabású rendezvénnyel ünnepélyesen átadni ezeket, de megvárjuk vele a tavaszt és a jó időt, vélhetően a márciusi válogatottszünetet célozzuk meg vele. 

– Az utánpótlás tehetségközpontként működik az MLSZ versenyrendszerében, milyen célok mentén halad a munka? 

– A top akadémiák mögé tartozunk közvetlenül, ennek a besorolásának igyekszünk eleget tenni, követve az MLSZ iránymutatásait a képzésben. Bár feladatunk az, hogy 14-15 éves korban a legjobbakat továbbadjuk adott esetben, ettől függetlenül NB I.-es klubként nem mondtunk le arról sem, hogy minél több helyi kötődésű fiatal legyen a felnőtt­keretünkben idővel. Ez akár működhet úgy is, hogy egy tehetséges kecskeméti fiatal elmegy, de később esetleg visszatér és itt teszi meg első lépéseit a profi futballban. Ide vehetem akár Szalai Józsefet is, aki tavaly még az NB II.-ben segített nekünk. Nagyon büszkék vagyunk a 16 éves Radnóti Dánielre is, aki tavaly nyáron került a Ferencvároshoz, majd nem is olyan régen profi szerződést kapott, rendszeresen ott van az utánpótlás-válogatottban is. A jó példák tehát adottak, nemcsak egy út van egy fiatal előtt, a lényeg az, hogy eljusson oda, ahova szeretne. Ezért indítottuk el az NB III.-as csapatot is, hogy legyen egy olyan átmenet a fiataloknak az utánpótlás- és a felnőttfutball között, ahol helyben tudnak tovább fejlődni. 2023-ban újabb audit vár akadémiánkra, de úgy gondolom, hogy felkészülten és nyugodtan várhatjuk, ha ugyanolyan lelkiismeretesen dolgozunk, ahogy eddig. Feladat tehát lesz bőven, de a mögöttünk hagyott esztendő jó motivációt és kellő tapasztalatot adhat ahhoz, hogy ezeket is sikerrel vegyük.