Három gólt brusztolt ki a Ladánybene a Miklós vendéglátójaként

A fogadóirodákban arra lassacskán már lehet fogadni, hogy karácsony közeledtével, advent kezdetével vajon melyik nap csendül fel először a bevásárlóközpontokban a Slade együttes Boldog karácsonyt című örökzöldje, a bajnokság azonban a megye három Északi csoportjában még tart. A nap, amikor hajnalban felkelt, alighanem úgy gondolhatta, hogy még nem lustálkodik, meg akarja tekinteni a Ladánybene-Kunszentmiklós rangadót, mert szétzavarta a felhőket, és verőfénnyel árasztotta el a szombatot.

Sok sebből vérezve, de megtörve nem, ez lehetett a jelszava a két gárdának, akik nagy elszántsággal estek egymásnak a kezdőrúgást követően.

Az első helyzet a 3. percben a vendégek előtt adódott. Kovács Zoltán tekert a jobb oldalon Balla Balázs elé, Balla megindult, majd a 16-os sarkáról, jobbról lőtt, a labda elsuhant a hosszú sarok mellett. A 15. percben a hazai Koller Dávid ívelhetett előre szabadrúgást a felezővonaltól. A zavarórepülő hazai csatárok között Beszedics Tibor fejéről meglehetősen veszélyes ívben tartott a bal felső sarok felé a labda, végül a léc fölött távozott. A huszadik perc táján szűnőben volt az enyhe vendégfölény, a 26. percben ismét Koller Dávid pontrúgása okozott veszélyt. Ezúttal is a felezővonalról ívelt előre, a bizonytalankodó védők közt Kun Márk lőtte jobbról középre a labdát, Hriazik Attila csak reflexszerűen tudott belerúgni, így fölé-mellé ment a játékszer.

Lovász Sándor, a kunszentmiklósiak mestere hiába reklamálta, hogy a védői miért hagyják fejelni a vendégeket, a következő Koller-ívelés már gólt ért. Koller Dávid akkor is a felezővonal tájáról ívelt előre a jól bevált módon, a védelmi vonal túlságosan előre helyezkedett, Hriazik pedig elegáns mozdulattal csúsztatott a jobb alsó sarokba, 1–0. Főleg a mezőnyben folyt a küzdelem, amely olykor egyre paprikásabbá vált, – egy Spiegelberger–Kovács Zoltán duet volt a nyitán –, de jól jellemezte a meccs változatosságát a 32. perc. Akkor a vendég Balla Balázs cselezgetett bal oldalról befelé, lövését egy hazai védő blokkolta, a kipattanóval azonnal indították Spiegelberger Tamást, aki egyedül vezethette a kapusra a labdát, majd amikor látta, hogy Beszedics Tamás kiindult a kapujából, harminc méterről kapura ívelt, de célt tévesztett. A 41. percben Spiegelberger – a hazaik számára Spigi – ívelt be a hosszú oldalra, az ötös sarkára, Kun termett ott, de kapásból előtte a labdát a hosszú sarok mellett.

A második játékrészben nagy erőket mozgósított a Miklós az egyenlítés érdekében, a játék neve azonban ebben a tizenöt percben körülbelül az volt, hogy „Hogyan egyenlítsünk, ha nem megy a játék?” Helyzeteket ugyanis akárcsak az első félidő jó részében, ezúttal sem sikerült kidolgozniuk. A 61. percben végre sikerült egy kontrát végigvinniük, Kévés Sándor lőhetett a 16-os sarkáról kapura, a labda azonban a kivetődő Faragó Ádámban elakadt. Küzdöttek tovább a felek, egyre több volt a tüske, az érzelmi felindulásokat okozó szabálytalanság.

A 73. percben Dóka Dániel indította Spiegelbergert, aki a jobb oldalon egy-két szükséges csellel fűszerezett nagy szólót vágott ki, beadása ajtó ablak helyzetben találta Szlávik Csabát, ő azonban a kapusba lőtte a labdát. A vendégek kapuja azonban nem szabadult fel, és a követő beadás már Spiegelbergert találta meg, aki középről a kapus mellett a hálóba helyezett, 2–0. Nem sokkal ezután a menteni akaró Ludányi Mihályt egy játékostársa találta arcon közvetlen közelről egy bivalyerős felszabadító rúgással. Ludányi néhány pillanatra az eszméletét is elveszítette, a játékostársak és a vendégek azonnal igyekeztek a segítségére sietni, nagyobb baj szerencsére nem történt. A 85. percben a hazai gárda vezetett kontratámadást, amelynek a végén Csikós Dávid kapta a kaputól húsz méterre a labdát. Lekezelte, majd nagy gólt rúgott a bal felső sarokba, 3–0. A mérkőzés eldőlt, véget azonban még nem ért.

A 88. percben a hazai 16-os előtt alakult ki egy szabálytalanságot követően pankrációra emlékeztető tömegjelenet, amelynek az üggyel-bajjal és úgy-ahogy megtörtént lezárása után Beszedics Tamás és Sebestyén István is piros lapot kapott. Egyre paprikásabb volt a hangulat, tehát egyáltalán nem volt baj, hogy itt volt a vége. Ugyanakkor levonulás után, az öltözőnél még egyszer összetalálkozott a két csapat, ekkor újabb tömegjelenet alakult ki. Tettlegességre talán nem került sor, köszönhetően annak is, hogy a rendezők és az edzők is igyekeztek megfékezni játékosaikat, de egy hangerőt mérő berendezésnek a mutatója alighanem kiakadt volna.

Szép játékot nem hozott tehát a mérkőzés, csak küzdelmet, de a találkozót megérdemelten nyerte meg a hazai csapat, miután több helyzetet dolgozott ki, és azokból hármat értékesített.

Berta Zsolt, a Ladánybene játékos-edzője: – Nem ígérkezett egyszerűnek ez a mérkőzés, miután a héten a középpályás sorunk betegség miatt kidőlt, és voltaképpen elfogyott, maradt tehát a védelmünk és a csatársorunk. Ezzel együtt nagy akarással játszott a csapat egy nagyon jó Kunszentmiklós ellen, ennek köszönhetően az első játékrészben sikerült egy helyzetünket kihasználnunk. A második játékrészben nagy erőket mozgósított a vendégcsapat, érzésem szerint azonban akkor is nekünk sikerült több helyzetet kidolgoznunk, és ennek köszönhetően véleményem szerint ilyen különbséggel is megérdemelten nyertük meg a rangadót.

Lovász Sándor, a Miklósi GYFE edzője: – Nem ment ma a csapatomnak a játék, pontosabban ma sem ment, néhány hete ez már így van. Az első játékrészben figyelmetlenség miatt kaptunk gólt. A második játékrészben hiába próbáltunk meg egyenlíteni, elöl nem voltunk elég hatékonyak, nem sikerült ziccereket kidolgoznunk, márpedig anélkül sajnos nem megy, ráadásul óhatatlanul fellazult a védelmünk, ennek tudható be a vereség aránya. Tragédia ugyanakkor nem történt, hiszen alig bírtam már kiállítani a csapatot, az viszont nem kis problémát okoz az utolsó két mérkőzésünkön, hogy a végén ketten is piros lapot kaptak. A játékosaim sajnos nagyon sokat foglalkoznak a vélt vagy valós sérelmeikkel, megmondom őszintén, én még nem találtam meg a megoldást, hogy amatőr szinten hogyan lehetne ezt orvosolni.

Ladánybenei LC–Miklósi GYFE 3–0 (1–0)

Ladánybene, 110 néző, vezette: Sebestyén László (Bánáti Adrián, Kovács Alexandra)

Ladánybene: Faragó – Berta (Szlávik 63.), Koller A., Koller D., Spiegelberger, Kun (Csikós 46.), Fodor (Lambizi 90.), Győrfi, Hriazik, Ludányi (Pető 83.), Dóka D. Játékos-edző: Berta Zsolt.

Miklósi GYFE: Beszedics Tamás – Kovács Z., Hunti, Szőke (Sebestyén 71.), Kévés, Balla, Beszedics Tibor, Oláh (Inoka 55.), Damásdi (Czigler 46.), Márkus, Kelemen. Edző: Lovász Sándor.

Gól: Hriazik a 27., Spiegelberger a 67., Csikós a 87. percben.

Sárga lap: Berta 46., Dóka 51., Györfi 66., Ludányi 70., Fodor 88., illetve Márkus 43., Szőke 65., Kelemen 65., Balla 70., Kovács Z. 88.

Kiállítva: Beszedics Tibor a 89., Sebestyén a 90., percben.

A nagy ladánybenei kártyaparti

Meglehetősen sok lap került a mérkőzésen kiosztásra, mind a hazaiak, mind a vendégek öt-öt sárga lapot kaptak a mérkőzésen, a vendégek pedig két pirosat is begyűjtöttek. Ahogy az már ilyenkor lenni szokott, a magáét nyilvánvalóan mind a két fél sokallja, az ellenfélnek kiosztott lapokat pedig kevesli. A nagy kártyaparti első számú vesztese a vendégek edzője, Lovász Sándor volt, aki a lefújás után szomorúan mutatta a zsebéből elővett, cserét jelző két cédulát, hiszen éppen azt a két játékost szerette volna minél előbb lehozni, akiket meg akart óvni attól, hogy a túlzott vehemencia miatt esetleg kipirosozzák őket, és ők ezáltal eltiltassák magukat, csakhogy miután az edzőben ez a szándék megszületett, sehogy sem akart játékon kívülre kerülni a labda, illetve amikor játékon kívülre került, akkor már azért állt le, hogy jöjjenek az ominózus lapok. Mégpedig egy, a hazai 16-os előtt kialakult tömegjelenetet követően. Ez zárult azzal az eredménnyel, hogy két kunszentmiklósi játékosnak is a piros lapot mutatta föl a játékvezető. Annyiban volt szokatlan ez, mert az ilyen tömeges, nyomokban ökölvívás-elemeket is tartalmazó jeleneteket követően ritka dolog az, hogy a piros kártyák csatáját valamelyik fél 2–0 arányban nyerje.

Egyszer pedig bent ragadt egy kártya a nagy partiban. A harmadik gól után került sor a mérkőzés legbájosabb – illetve ne túlozzunk: egyetlen bájos, de nagyon bájos – jelenetére, a hazai gólszerző ugyanis nem csak nagyon szép gólt rúgott, de örömét a lelátón helyet foglaló szíve hölgyével is meg akarta osztani, így aztán – a nagy olasz énekes, Gianni Morandi Térden állni előtted című dalához összevágott, világhírű klipre emlékeztetőn módon – fékezhetetlen lendülettel indult meg feléje, nyilvánvaló volt, hogy őt most nem érdekli a pálya elhagyásáért járó retorzió, neki többet ér az, hogy egy góllal mondhat köszönetet a társnak, aki nem volt rest kijönni a meccsére. A találkozó feszült hangulata ellenére néhány pillanatra kiviruló, szívet melengető romantika úgy nyerte el jutalmát, hogy nem kapott sárga lapot a gólszerző.