Építkezik a Kiskunmajsai FC a futballpályán és azon kívül is

A labdarúgó-bajnokságok – az NB I. kivételével – lezárásának egyetlen érintett sem örült, osztálytól, helyezéstől függetlenül. Nem volt ez másként Kiskunmajsán sem, ahol éppen a télen erősödött meg a felnőttcsapat kerete annyira, hogy elkezdhették fontolni a megye egyes indulást.

– Ugyanazt mondhatjuk, mint minden érintett: sajnáltuk, hogy ilyen hamar félbeszakadt a tavaszi idény, majdhogynem lefeleződött a bajnokság – tekintett vissza Csupity Zoltán. – Nekünk olyan értelemben is a legrosszabbkor jött, hogy éppen azt követően álltak le a küzdelmek, hogy a télen megerősödtünk. Az előkészületi meccsek alapján biztató képet nyújtott a megújult keret, és a kurtára sikerült tavasz elején jó volt a csapat, ezt a riválisok közül is elismerték. De igazán összekovácsolódni már nem maradt ideje a társaságnak, hiszen március derekán leállt a bajnokság.

Kiskunmajsán a tavaszi első, végül az utolsónak bizonyult fordulót követő vacsorán találkoztak a játékosok. Az éremosztás ötlete nem merült fel, hiszen egyébként ugyan a 3., tehát dobogós helyen állt a felnőttcsapat a felfüggesztéskor, de egy meccsel kevesebbet játszott, mint az előtte álló Tiszaalpár. Az ificsapat még előkelőbb helyen, a dobogó legfelső fokán zárta a csonka bajnokságot. Az érem akkor csillogott volna igazán szépen, ha a pályán elért eredményekkel szerzik meg a majsai labdarúgók. Erre a leghamarabb ősztől lesz lehetőségük, továbbra is a megye kettő Északi csoportjában. Hiszen bár a licenckérelmet beadta a Majsa a megye egyre, de végül nem léptek följebb.

– Valóban beadtuk, de aztán alapos megfontolás után a megye kettő mellett döntöttünk – kezdett bele a döntés taglalásába Csupity Zoltán. – Van négy-öt olyan új játékosunk, pontosabban régi-új játékosunk, akiket hazahoztunk a télen, és biztosak voltunk benne, van potenciál a társaságban, de nagy szükség lett volna arra, hogy a tavaszi idény során a megújult keret összerázódjon, és meglássuk, mire is vagyunk képesek. Erre lett volna hasznos ez a tavasz. Ez elmaradt, ugyanakkor adminisztratív úton adódott a lehetőségünk arra, hogy a megye egybe nevezzünk, de elhamarkodottan, egy-két mérkőzésen nyújtott biztató kép alapján ezt nem akartuk meglépni.

Az idei nyáron már pályára is lépett a Kiskunmajsa. Az első edzőmérkőzést Mélykúton játszották, ahol élvezetes meccsen 4–4-re végeztek. A következő felkészülési mérkőzést otthon vívták, a megye egyes Bácsalmást fogadták, és egy jó iramú mérkőzésen nyertek 2–1-re.

– Ez a két meccs már az őszi felkészülés része volt, ugyanakkor az még elképzelhető, hogy egy-két hét szabadságot kiadunk a labdarúgóinknak, ezt majd a vezetőedző, Kószó László eldönti. Én nem vagyok szakember, de örültem az első két mérkőzésen látottaknak, és látszott is a srácokon, hogy kell a meccs, kellenek az edzőmeccsek.

A felnőttkeret többségét helybéli játékosok alkotják. – Jó húsz-huszonkét játékos alkotja a felnőttkeretet, ebből jó másfél tucatnyi kiskunmajsai. Van olyan is, aki Halasról jött át hozzánk, van, aki Jászszentlászlóról, de a játékosok döntő többsége helyi. Az életkor tekintetében fiatalok vagyunk. Pontosan nem számoltuk ki, de szerintem huszonkét-huszonhárom évre jönne ki az átlagéletkor. Egy veterán játékosunk van, Szőke Csaba, a negyvennégy évével, de a túlnyomó többség fiatal.

A célok tekintetében óvatos duhaj Csupity Zoltán. – Én itt most a személyes véleményemet mondom el, nem a vezetőség hivatalos célkitűzését. Én azt gondolom, hogy talán nem nagyképűség, de nagyjából ismerve az ellenfeleket, ugyanakkor nem ismerve, hogy mennyire erősödtek meg a nyáron – bár gondolom, hogy csodák a megye kettőben azért nem történnek –, reális elvárás lehet az, hogy az első ötbe odaérjünk. Ami pedig a megye egyet illeti, az a tervünk, az a célunk egyáltalán nincs lefújva, csak előbb meg kell teremteni a személyi feltételeit. Mert a tárgyi feltételek, azok itt megvannak, ehhez elég körülnézni ezen a sporttelepen. És amikor személyi feltételekről beszélek, akkor nemcsak a felnőttcsapatra célzok, hogy annak össze kell kovácsolódnia, hanem arra is, hogy az ifinek is rendben kell lennie. Utóbbival persze aligha lesz probléma, hiszen az utánpótlás-nevelés meglehetősen jó nálunk.

Kiskunmajsán folyamatosan fejlesztik a Horváth István Sporttelepet

Csupity Zoltán méltán említette, hogy Kiskunmajsán az infrastruktúra kitűnő, minden igényt kielégítő. Ábrahám-Fúrús András, a hathektáros létesítményt immár tizenegy éve működtető Furafol Hungary Kft. ügyvezetője sorolta fel a sporttelepen már megtörtént és tervezett fejlesztéseket.

– A mögöttünk álló időszakban szinte folyamatosan fejlesztettük a sporttelepet, igyekeztünk a taotámogatásokat maximálisan kihasználni. Először kisebb lépéseket tettünk, felújítottuk például az öltözőt, majd törekedtünk egyre nagyobb beruházásokra. Ezek közül a legnagyobb a műfüves pálya volt, 2017-ben. Az elmúlt évben fölújítottuk a kiscsarnokot, amelyben egy energetikai fejlesztést valósítottunk meg. Ezt megelőzően, 2016-ban az akkor már negyvenéves parkettát kicseréltük korszerű, nyolc milliméteres sport PVC-re. A Furafol tulajdonában van egy műfüves, szintén fedett, negyedik generációs, töltelék nélküli műfűvel ellátott kispálya is.

Most folytatjuk a lelátó felújítását. A tavalyi évben készült el a fedett lelátó, az idén a székek kerülnek sorra, a régi fapadokat kicseréljük korszerű műanyag ülőkékre. Tervezzük még a központi játékoskijáró befedését, vízelvezető rendszert is szeretnénk kiépíteni, ugyanis az öltöző előtt mindig megáll a víz, és a szertár felújítását is tervbe vettük. Szeretnénk még egy sport- és edzőtermet is kialakítani. Arra törekszünk, hogy ez a hathektáros terület a sport szempontjából minél komplexebbé váljon. BM-es támogatással három évvel ezelőtt készült el a rekortános futópálya, a helyén előtte salakos futópálya volt, amely száraz időben porolt, esős időben viszont tocsogni lehetett rajta a sárban. Meggyőződésem, hogyha minél szebb és jobb körülményeket tudunk biztosítani a játékosok, a látogatók részére, akkor egyre aktívabb lesz a részvétel, vonzóbb a sportolás. A kiskunmajsai klub erőssége, hogy igen jó az utánpótlásunk, és e tekintetben döntő tényező, hogy minden az alapoknál indul, vagyis ott, hogy az edzők már az óvodásokat, a kicsiket is képesek legyenek bevonni. Ehhez van szükség a minél jobb, vonzó körülményekre.