Borsos Tamás bunyózik, tanul és már oktat is

Borsos Tamással, a Kecskeméti SC ökölvívójával a legutóbb 2018 nyarán beszélgettünk, az augusztusi, Budapesten rendezett ifjúsági világbajnokság előtt, amelyen belekóstolhatott a világversenyek hangulatába. Akkor a Kada Elek Közgazdasági szakgimnáziuba járt, 11. osztályos volt, sportolóként pedig ifjúsági bunyós volt a KSC-KESI színeiben. Azóta természetesen sok minden változott.

– Bunyós téren az egyik legfontosabb változás, hogy azóta korcsoportot váltottam – kezdi a beszámolóját. – Átléptem a felnőtt korcsoportba, ami a korábbiakhoz képest egy teljesen más világ. Az utánpótlásban legfeljebb egy év eltérés lehet a versenyzők közt, míg a felnőttek között egy 18 éves egy negyvenévessel is összekerülhet a ringben, tehát ebben a világban még én is kisfiúnak számítok. A súlyom is rengeteget változott az utóbbi időszakban, az ifi világbajnokságon még 52 kilogrammban versenyeztem, a versenysúlyom azonban ma már 63 kilogramm, tehát kezdek megemberesedni, persze muszáj is. A lendületem, a lelkesedésem nem tört meg, ugyanúgy kitart, ahogy korábban is. Szeretnék jó eredményeket elérni, a közeljövőben elsősorban az ökölvívó karrieremre szeretnék koncentrálni.

A felnőttek között is voltak már sikerei, hiszen 2018-ban még ifjúsági versenyzőként elindult a felnőtt magyar országos bajnokságon, ahol az 5. helyezést érte el. 2019-ben került át hivatalosan is a felnőttek közé. – Az is változott a felnőttek között, hogy itt már fejvédő nélkül öklözök. Ennek a változásnak nagyon örültem, mert az ember térlátása a fejvédő nélkül jobb. Nekem zavaró tényező volt a fejvédő, persze, az igaz, hogy tompítja az ütést, de nélküle sokkal jobban élvezem a bunyót. A meccs menetideje persze nem változott, ugyanúgy háromszor három perc.

A hév, amellyel a céljairól mesélt, jól illusztrálja a lelkesedését. – Először is, idővel meg szeretném nyerni a felnőtt magyar bajnokságot, de ez még persze odébb van. Egy-két ellenfelet, akik régebb óta jelen vannak és idősebbek, tapasztaltabbak nálam, le kell majd tudnom győzni. Én, a 19 évemmel kisgyerek vagyok még a felnőtt mezőnyben, tehát kell néhány év, hogy beleerősödjek. Annál is inkább, mert a súlycsoportok is módosultak az olimpiai súlycsoportok miatt. Nekem a 60 kilogramm lett volna az ideális kategória, de azt eltörölték, lett helyette 57 és 63 kiló. 57-re én már nem bírtam és nem is lett volna értelme lefogyni, így a 63-ba szeretnék beleerősödni, most ez a cél, aztán megnyerni az ob-t, majd bekerülni a válogatott keretbe. Céljaim tehát vannak bőven.

Az idei bajnokság decemberben esedékes, azon véleménye szerint a dobogós helyezés elérése tűnik a reális célnak. – Ha a karrierem során nem sikerülne szerezni egy felnőtt országos bajnoki címet, akkor azért csalódott lennék, amikor visszatekintek a pályafutásomra, ami remélhetőleg még jó sokára lesz.

A mestereire is jó szívvel tekint vissza. – Nagyon sokat kaptam Konkoly Istvántól, aki a 2018-as vébé előtt kezdett el foglalkozni velem, és majd egy évig voltam a kezei alatt. 2018 szeptemberéből aztán Németh Ottóval keztem meg a közös munkát. Ő nagyon a szívemhez nőtt, de ezzel aligha vagyok egyedül, hiszen nagyon szerette a srácokat, a tanítványait, szívvel lélekkel értünk dolgozott, így egyfajta példaképemmé is vált. Elképesztő módon volt képes motiválni az embert, és nem csak a szakmai munkára figyelt oda. A vele való közös munka megszakadt, mivel tavaly nyáron egy kissé szétesett a klub, de közvetve azóta is tartom vele a kapcsolatot, a baráti, a mentor-tanítványi viszony továbbra is fennáll köztünk. Németh Ottó után visszakerültem Németh Jánoshoz. Korábban is dolgoztam már vele hét évet, rengeteget köszönhetek neki, sőt, kijelenthetem, hogy a legtöbbet alighanem neki. Korábban tehát hét évet dolgoztunk együtt, aztán volt egy kisebb kihagyásunk, de most újra együtt dolgozunk. Az idén még csak egy meccsem volt a vírus miatt, az év elején, az nagy sikerélményt adott, mert remekül sikerült, érződött rajta a közös munka, elmondhatom, hogy összeszokott páros vagyunk a mostani mesteremmel.

Azok után, hogy ilyen mesterekkel dolgozott, aligha meglepő, hogy késztetést érzett arra, hogy az ő példájukat kövesse a ring mellett is. – Az első lépéseket az edzői pályán is megtettem, júniusban tettem le az edzői vizsgát, amely két részből állt. Június 19-én volt a gyakorlati vizsga, június 27-én pedig edzéseméletből, anatómiából és gimnasztikából adtunk számot a tudásunkról, mindkét vizsgát jeles eredménnyel tettem le, így megvan az edzői képesítésem.

Németh János, a jelenlegi edzője szerint Borsos Tamásnak nagyszerű vénája van az ezdői pályához, remekül ért a gyerekek nyelvén, képes lebilincselni és motiválni őket. – Most még csak besegítek Jani bának Nagykőrösön, ahol a saját edzőtermében kicsikkel foglalkozunk. Személy szerint nagyon szeretem a kisgyerekeket, és ez a szimpátia kölcsönös. Jani bácsi úgy beharangozott nekik, hogy nagyon vártak már. Sőt, Jani bácsi ihletett beharangozóinak köszönhetően egyfajta példaképként tekintenek rám, én pedig igyekszem ennek megfelelni, ugyanakkor ez a megtisztelő figyelem és elvárás motivál, földob engem is. Nagyon élvezem velük együtt a munkát, lehet is velük dolgozni, mert akarják azt, amit csinálnak. Nagy kedvet is érzek hozzá, és sikerélményem is van. De persze most elsősorban az ökölvívó karrieremre koncentrálok, ugyanakkor igyekszem szokni az edzőséget is, mert az érem másik oldala azért egészen más, nem is olyan egyszerű dolog edzőként helytállni, ahogy a szorítóból gondolná az ember.

Ugyanakkor a tanulást is folytatja, de immár felsőfokon. – Leérettségiztem, sikeresen felvételiztem, és most a kecskeméti Neumann János Egyetemen pénzügyi számvitel alapszakon tanulok, most végeztem el a második félévemet. A vírushelyzet miatt távoktatásban ment a második félév, de így is jól sikerült. Hét féléves ez a képzés, tehát még öt félévem van hátra. Ha úgy hozza az élet, ezen a téren szeretnék majd elhelyezkedni, próbálok több lábon állni, egyáltalán nem tettem föl mindent a sportra, bármennyire is fanatikusan csinálom.

Végezetül elmondta, hogy Lukács Zoltánnak, a Colosseum edzőterem tulajdonosának is szeretne ezúton is köszönetet mondani azért, hogy folyamatosan biztosítja a klubjában az edzéslehetőséget, és lehetőségei szerint igyekszik mindenben támogatni a versenzőt. Borsos Tamásnak példaképe is van, és talán nem is annyira meglepő módon nem egy távoli ikon, hiszen Baján dolgozik céljai eléréséért. – Ezúton is szeretnék gratulálni Gálos Rolandnak, a bajai Mogyi versenyzőjének ahhoz, hogy első és egyedüli magyarként kijutott az olimpiára. Számomra Gálos Roland egy ikonikus figura, a magyar ökölvívók között ő a példaképem.