Sikerekben gazdag évek állnak a kecskeméti játékos mögött

Halász Máté a Tatabánya játékosaként került a felnőtt válogatottba, az út azonban hosszú volt a címeres mezig.

– A kecskeméti Rákócziba jártam általános iskolába, a sport fontos szerepet játszott a gyerekkoromban, szinte mindig labda volt a kezemben – mesélt a kezdetekről a bacshandball.hu portálnak. – Először fociztam, kapus voltam, és egészen a korosztályos megyei válogatottságig vittem. Később Korsós Miklós és Szőke Tünde kezei alatt ismerkedtem meg a kézilabda alapjaival. Középiskolai tanulmányaimat a Bolyai János Gimnáziumban kezdtem el, ami egy erős iskolának számított. Szabó Lászlóné irányításával folytatódott a képzésem, és a heti háromszori reggeli, valamint a délutáni edzéseknek köszönhetően egyre szebb eredményeket értünk el.

A Bolyait azonban két év után elhagyta a fiatal tehetség, jött ugyanis a megkeresés Szegedről.

– Volt egy mérkőzés Szegeden, amit a helyszínen tekintettem meg. Annyian voltak a csarnokban, hogy a közvetítői állás tetejéről tudtam csak nézni a meccset. Akkor eldöntöttem, hogy ott szeretnék játszani. Sokat gondolkoztunk a szüleimmel, de ezen élmények és érzések hatására második után iskolát váltottam. A kézilabdázás akkori fellegvárába kerültem, de nagyon nehéz volt a váltás, hiszen a Bolyaiban addig egy családias légkörben éltem. Szegeden korosztályról korosztályra fokozatosan lépkedtem előre, egészen a felnőttcsapatig. Az első NB I.-es mérkőzés nagyon mélyen belém égett, de az első Bajnokok Ligája meccset is a legszebbek között említhetem. Berta Róbert betegsége miatt szóltak, hogy benne vagyok a Magdeburgba utazó keretben. Már azt is hatalmas csodaként éltem meg, hogy a keret tagja voltam, de az, hogy BL-nyolcaddöntőben Magdeburgban pályára léphettem 2005-ben, az máig óriási élmény.

Halász Máté a 2005-ös hazai rendezésű junior-világbajnokságon tagja volt a bronzérmet szerző magyar csapatnak. Akkor már kereste a lehetőséget, hogy eligazoljon oda, ahol több lehetőséget kap az NB I.-es szereplésre. Végül Tatabányára esett a választása, ahonnét meghívót kapott a felnőttválogatottba.

– Mindenkinek az a vágya, amikor elkezd egy sportágat, hogy magára húzhassa a címeres mezt. Épp egy kis térdsérüléssel bajlódtam, amikor a Tatabányával mentünk Ausztriába egy tornára. Az edzőm nem játszatott, mert ő már tudta, hogy a következő felnőttválogatott-mérkőzésen, ami Kecskeméten lesz, bemutatkozhatok. Hatalmas élmény volt Skaliczki László szövetségi kapitány idejében pályára lépnem a nemzeti együttesben. A következő években is folyamatosan kaptam meghívókat, selejtezőkön játszottam, de Európa- vagy világbajnokságon nem voltam.

A tatabányai évek után a francia második ligában szereplő Massy-Essone csapatához került, majd két év után hazatért és az NB I/B-s Egerhez szerződött, ahol egy fél szezont húzott le, nagy szerepe volt abban, hogy a heves megyei csapat feljutott az élvonalba.

– A szezon felénél jött egy osztrák lehetőség, így Gulyás István hívására kikerültem a csapatához. Az osztrák bajnokság lebonyolítása eléggé kusza volt, és az alapszakasz utolsó mérkőzéséig megvolt a lehetőség, hogy a legjobb négyben szerepeljünk. Sajnos ez nem sikerült. Az alsó házban végül olyan csapat ejtett ki minket az élvonalból, amelyik addig egy mérkőzést sem nyert. Ausztriából Budakalászra kerültem, újra az első osztályba, ahonnét félév után Vecsésre mentem, és az első osztályba kerülésnek voltam a részese. Majd Apró Ferenc megkeresett, hogy menjek Kecskemétre. Korábban is az szerepelt a terveim között, hogy itt fogom befejezni pályafutásomat, és ez így is lett.