A majsai ifik az élen állva remélik, hogy lesz folytatás

– Rögtön az első fordulóban megnyertétek „az év meccsét” a Lakitelek ellen. Milyen volt a rangadó?

– Úgy gondolom, megérdemelt győzelmet arattunk, akár a kialakított helyzetek, akár a játék képe alapján. Ugyan a mérkőzést kicsit kapkodósan kezdtük, de az első gól megnyugtatott minket, onnantól kontrollálni tudtuk a meccset. Nem állítanám, hogy eldőlt volna a bajnoki cím, hiszen még gyakorlatilag a teljes tavaszi szezon hátravan, játszunk még többek között a Nyárlőrinccel is, de természetesen a célunk a címvédés, amihez nagyon jó úton haladunk.

– Mennyire készültetek erre a meccsre?

– Az első fordulóban pont szabadnaposak vagyunk, így egy meccsel kevesebbet játszva, egyenlő ponttal és jobb gólkülönbséggel a Lakitelek állt a tabella élén. Ez nem igazán tetszett nekünk, és mivel sejtettük már akkor, hogy valószínűleg szünetelni fog a bajnokság, és ki tudja folytatódik-e, így mindenáron nyernünk kellett az első hely visszaszerzéséhez. Ennek szellemében készültünk, nagyon motiváltan, és a játékosok fel is nőttek ehhez a feladathoz.

– A keretből többen is megfordultak már a felnőttek között, s lesznek, akik hamarosan kiöregednek ebből a korosztályból. A serdülők közül akadnak-e olyanok, akik helyet kaphatnak az U19-ben?

– Szerencsés helyzetben vagyok, mert például a Lakitelek elleni meccsen is négy olyan játékos volt a kezdőben, akik 16 évesek, vagy fiatalabbak, de már stabilan lehet rájuk számítani. Rajtuk kívül is van még sok jó játékos Kiskunmajsán, akiket nyugodt szívvel betennék a csapatba. Vannak, akik már gyakorlatilag csak a felnőtt csapat tagjai és vannak, akik a környező településeken játszanak a több játéklehetőség reményében, hiszen Majsán nincs serdülő csapat. Viszont a következő szezonra az elsődleges célja a klubnak az ificsapattal az, hogy a csapat magját megtartsa. Nyilván, ha valaki szintet lépne, és NB I-es csapathoz, vagy akadémiára igazolna, ahogy tavaly is volt egy ilyen játékos, akkor annak nem állnánk az útjába.

– Mit reméltek, lesz-e folytatás vagy ez már egy csonka bajnokság marad?

– Mindenki abban reménykedik, hogy minél hamarabb folytatódik a bajnokság, hiszen ez többünknek nem munka, hanem hobbi és elhivatottság a labdarúgás iránt, és nehéz nélküle. Ugyanakkor önző dolog lenne ilyenkor ezzel foglalkozni, természetesen az első az egészség, a legfontosabb, hogy megoldódjon ez a jelenlegi helyzet.

– Edzésben maradt-e a csapat vagy mindenki egyénileg készül?

– Egyénileg készülünk, betartjuk az előírt rendelkezéseket, mindenkinek meg van adva, hogy mit kell csinálnia. Ilyen szinten nem mindig várható el, hogy a játékosok ezeket egytől-egyig betartsák, de szerencsére – amennyire én tudom – a megyében az ificsapatok közül magasan a legjobbak között van az edzéslátogatottság és a szorgalom itt, úgyhogy nem aggódok afelől, hogy mindenki elég fitt állapotban lesz-e, mikor újra edzeni és játszani fogunk.

– Nagyon fiatalon kerültél a kispadra és már tavaly is segítetted Vörös Tibor munkáját. Mennyivel volt más akkor a Nyárlőrinccel futott párharc?

– Sok ideig mindenfajta korosztálynál, az U9-től a felnőttig, csak megfigyelőként mentem ki edzésekre, azokon felül, amikor a saját edzéseim voltak. Egy idő után Mózer Csaba edzésein kisebb korosztálynak 1-2 feladatot edzésen már tartottam, majd tavaly márciusban Vörös Tibi bácsi megkért, hogy segédkezzek az ifi csapat edzésein. A tavalyi versenyfutásnak így csak a végén voltam a részese közvetlenül, ráadásul több hét szünet is volt benne, mivel sajnos egy műtét miatt addig nem tudtam edzéseket tartani vagy meccsekre járni. Az viszont biztos, hogy ritkán látható, izgalmas bajnokság volt, aminek az utolsó meccse döntött a bajnoki címről. Úgy gondolom, hogy ez a két csapat akkor egy jóval magasabb osztályban is megállta volna a helyét a korosztályában. Annak a csapatnak a magja a jelenlegi csapatnak a magja is, és az a tény, hogy több mint egy éve nem szenvedtünk vereséget bajnokin is ezt bizonyítja, hogy nagyon tehetséges játékosok alkotják a csapatot.

– Hogyan épül fel egy megyei II-es ifi edzése, mire van idő, lehetőség?

– Heti kétszer edzünk. Ifi játékosoknál már nagyon nem lehet fejleszteni a berögzült mozgásformákat, motoros képességeket, csak nagyon kis mértékben. Tehát ezek fejlesztésén felül a legtöbb hangsúlyt a taktika, az arra rávezető feladatok és a technika csiszolása teszik ki. Ilyen szinten sokszor az van, hogy a legjobb képességű játékosra, játékosokra bízzák az edzők a nehéz munkát, minden labdával őket keresik. Szerintem megyei fociban is fontos, hogy rögzítsük az egyénekben a feladatukat, taktikusan játsszunk, és csapatként és egyénileg is nagy fejlődés megy végbe. Ehhez persze rengeteg edzés, edzőtáborok együtt stb. kellenek, de szerencsére, mint mondtam, a szorgalomra nem lehet panaszom.

– Most még a tanulmányaidból is van hátra, de mik a céljaid edzőként?

– Angol-testnevelő osztatlan tanári szakra járok, ez a második évem. Edzői szempontból is rengeteg mindent tanulok, legyen az pedagógiai, élettani hatású vagy sportágspecifikus. Jelenleg még bőven a tanulás fázisában vagyok. Még nem tudom, hogy felnőtt csapatot elvállalnék-e, de ilyen megyei szinten valószínűleg nem. Úgy gondolom, hogy a legjobb edzőknek kellene a fiatalabbakkal foglalkozni – kezdőktől az U13-14-ig -, hiszen akkor fog kialakulni a legnagyobb részt, hogy milyen kvalitásai, képességei lesznek később a játékosnak. Felnőtt szinten és idősebb utánpótlásnál már sokkal kisebb a felelősség az edzőn egyes játékosaival kapcsolatban, hiszen abból kell kihozni a legtöbbet, amit azok a játékosok tudnak. Igyekszem minél tovább fejleszteni magam, aztán meglátjuk mi lesz, a lényeg, hogy legyen szerepem majd egyszer a honi labdarúgás fellendülésében.