Három év kihagyás után újra agyagba formázhatja álmait Szondi Zsóka

A kezdeteket a halk szavú asszony így elevenítette fel: – Emlékszem, másodikos voltam, amikor az általános iskolában anyák napjára egy plakettet készítettünk osztálytársam édesanyjának segítségével. Hazatérve mondtam szüleimnek, hogy nem tudom, mi a neve a foglalkozásnak, de én felnőttkoromban ezt szeretném csinálni. A történtek után már célirányosan jártam rajzszakkörre, kerámiaszakkörre Kiskőrösön, ahol felnőttem. Innen egyenes út vezetett Kecskemétre, a Kandó Kálmán Szakgimnázium és Szakközépiskolában tanultam ki a keramikusmesterség alapjait.

Szondi Zsóka, miután befejezte tanulmányait, a szakmában maradt. A kiskőrösi Szólam Művészeti Iskolában nyolc évig volt szakkörvezető, eközben a Kézmű Nonprofit Kft. hívására Kaskantyúra került, ahol a Harmónia Integrált Szociális Intézményben a bentlakó szenvedélybetegeknek tartott foglalkozásokat a rehabilitáció részeként. Zsóka, férje révén, Soltra költözött. A második gyermekük megszületése után úgy érezte, mindenképpen szeretne újra valamilyen alkotó tevékenységet folytatni, ekkor kezdte el a plakettkészítést és a gravírozást.

– A harmadik emeleti lakásban, ahol laktunk, erre volt lehetőség. Különféle poharakat, kancsókat és mindenféle üvegtárgyat láttam el mintával. A kész munkákat a férjemmel együtt vittük ki a vásárra és számunkra is meglepő módon jól fogadták a vásárlók. Sok mindent sikerült eladni, így ezután már ebből éltünk. Szerencsére jól kiegészítettük egymást a férjemmel, enyém volt az alkotómunka, ő pedig az eladáshoz értett. Három éve kertes házba költöztünk, és végre sikerült megvalósítani régi álmom, a saját keramikusműhelyt, ahol korong és kemence is van. Hosszú évek után ismét a tanult szakmámat gyakorolhatom. Amikor dolgozom, megszűnik körülöttem a világ. Az iskolában az ember sok mindent megtanul, ám az elkészült alkotások egyediségéhez, ahhoz, hogy visszatükrözzék személyiségemet, folyamatos gyakorlásra, tapasztalatra van szükség – hangsúlyozta a keramikus.

Szondi Zsóka leginkább csészéket, poharakat, kancsókat, teáskannákat, tálakat készít mázas kivitelben. Munkája során arra törekszik, hogy az elkészült tárgyak olyanok legyenek, amelyet örömmel és sokáig fognak használni tulajdonosaik.

– Úgy érzem, most minden a helyén van. Kihasználom az időt, amit a három fiú mellett alkotásra tudok fordítani. Újabb és újabb formákat találok ki. Az újonnan megszületett mázas bögréket, tányérokat, tálakat a családom folyamatosan teszteli, ők a legnagyobb kritikusaim. Az alkotómunka mellett gyerekeknek is szoktam foglalkozásokat tartani a városi rendezvényeken, amelyekben szintén sok örömet találok – mondta el érdeklődésünkre Szondi Zsóka.