Szalakótafiókákat gyűrűztek a Böddi-széken – galériával, videóval

A hőséggel kapcsolatos riasztások sem tántorították a madárlesre gyülekező természetbarátokat, akik között sok gyermek akadt. Az alkalomból a lánykák közül ketten is „szalakótásra” alakították a hajuk színét, illetve copfjukat. A madárgyűrűzésre gyülekezők a „kalandtúra” előtt azt is megtudhatták, hogy egy örökbefogadói- és odúprogramot indított a Dunatáj Közalapítvány. – Mindennek köszönhetően évről-évre növekszik a szalakóta és a kékvércse állomány térségünkben – mondta el Kustár Rozália, az alapítvány kuratóriumának elnöke.

A pannon szikesek uniális és kiemelt jelentésű élőhelyek, itt található Kárpát-medence egyik legnagyobb, időszakosan kiszáradó szikes tava, ahol egy Life-program keretében, a cél az eredeti vízviszonyok és a természetes élőhelyek helyreállítása. A Böddi-szék minden évszakban különleges élményt nyújt a túrázóknak, akik tanösvények mentén is megismerkedhetnek a növényekkel, a gazdag madár és állatvilággal. Így volt ez szombaton is, amikor a magasra nőtt fűfélékkel és szúrós tövisű növényekkel teli réten, a váratlanul felröppenő fácánok, a kezekre leszálló pillangók és az elinaló nyulak is élményt  nyújtottak a kihelyezett odúk felé igyekvőknek. A szalakótók a más madarak által vájt odúk mellett, ugyanis szívesen elfoglalják a mesterséges odúkat, melyek kihelyezésére a megfelelő nagyságú, odvas fák hiánya miatt van szükség.

A villanyoszlopokra, fákra kihelyezett odúk közül az elsőben már nem voltak madarak, de a résztvevők örömére a következőben már öt fiókát talált Szalai Gábor, a Pro Vértes Közalapítvány természetvédelmi munkatársa. A rutinos madárgyűrűző még a létra tetejéről figyelmeztetett, hogy ilyenkor érdemes egy picit távolabbra állniuk a nézelődőknek, mert a szalakótafiókák a stressz hatására jelentős adagokban ürítenek elől és hátul is. Mindez valóban így is történt mindegyik fióka esetében, és így talán már érthetőbb a madár egyik népies elnevezése a „szaricsóka”. A szalakótát amúgy sok néven emlegetik, amelyek közül a kékcsóka legismertebb, de zöldkánya, kékvarjú, vaskánya, kalangyvarjú, árvaszajkó a vasmadár és a vasvarjú is őket illeti. Az odúból kiemelt madarak a csőrükkel hadakoztak az átmeneti erőszak ellen, amit erőteljes csípéseikkel jeleztek. Nos, mindezek láttán már értelmezhetőbbé vált a gyerekmondóka a „Csip-csip csóka, vak varjúcska” eredete is.

– Magyarországon harmincnégy típusú madárgyűrű van, ami nagyjából négyszáztíz madárfajtára van elosztva. A sorszámozott gyűrűket helyezzük a madarak lábára. A 12-14 napos szalakóták lába nem növekszik tovább, utána csak vékonyodni fognak a lábaik, csontosodni kezdenek és pikkelyszerűen kiszáradnak – magyarázta Szalai Gábor, aki azt is elmondta, hogy hazánkban több mint száz éve gyűrűzik a madarakat. 

A szalakótát a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) 1991-ben „Az év madarává” választotta és hazánkban a természetvédelmi eszmei értéke 500 ezer forint. A dél-európai országokban és Afrikában azonban vadásszák és így gyakran szerepel az éttermi kínálatokban. A szalakóta étlapján viszont rovarok, gyíkok, rákosi viperák, egyenesszárnyúak szerepelnek, így a Böddi-szék valóságos terített asztalt nyújt számukra. A hidegebb időszak közeledtével azonban hamar elvonulnak és a telet Afrikában töltik és csak május elején érkeznek vissza a költőhelyeikre. Mint az MME oldalán írják róluk: igazi vártamadár, előszeretettel ül ki egy kimagasló pontra, ahonnan jól szemmel tarthatja a körülötte lévő nyílt területeket. Innen levágva szerzi meg táplálékát. 

A cikkben szereplő videó megtalálható a Baon.hu Youtube-csatornáján is.