Öt bizottság bírálta a solti borokat – galériával

A versenyre nem csak Soltról, hanem a környező településekről is lehetett nevezni, így összesen 164 borminta gyűlt össze, melyből 89 fehér, 32 rozé, öt siller és 38 vörös volt. A mintákat öt bizottság bírálta, melyből négy a százpontos rendszer, vagyis a szín, tisztaság, illat és összbenyomás szerint, míg egy, a csak Soltra jellemző összevetéses, a jobbos és balos módszerrel. 

A megjelenteket Németh István polgármester köszöntötte, aki elmondta, hogy a borbírálat már hosszú ideje a Solti Tavaszi Napok szerves része. Ebben az évben pedig a nyitóprogramja. 

Szerencsére van egy fiatalabb nemzedék, akik már tanulják a szakmát, az idősebbektől sokat elleshetnek. Azt szoktam mondani, hogy a borverseny az egyéves munkának az ünnepe. Nem szabad megfeledkezni azokról a gazdákról, akik elhozzák a boraikat, mert lázasan várják azt, hogy az ítészek mit mondanak majd róluk. Ettől függetlenül minden gazdának a díjnyertes bora a sajátja. A mostani borbírálatnak nem csak az a lényege, hogy a borokat bíráljuk, hanem az is, hogy a barátságokat ápoljuk – hangsúlyozta a településvezető, aki maga is bírált.

A fehér fajták közül a legtöbb vegyes fehér volt, erről Hetényi József az egyik bíráló bizottság elnöke elmondta, hogy el kell azt felejteni, hogy azok nem lehetnek jók. Igenis vegyes szőlőből is lehet jó bort készíteni. Néhány bornál a kénnel volt probléma, vagy kevés volt benne, vagy több. Az illatos fajtákról elmondta, hogy minden évben másképpen viselkednek, éppen ezért gondosabb munkát igényelnek. 

Polgár Zoltán arról is beszélt, hogy az elmúlt év nagyon kemény volt, ami feladta a leckét a borászoknak. Aki nem figyelt oda a szüretre, annak nem olyan bora lett, mint amit szeretett volna, mert a nagy meleg tönkretette a savakat. A gazdák többsége cukorfokra szüretel, de nem arra kell, mert azt lehet pótolni, hanem a savra. Persze a savat is lehet pótolni, de nem mindegy, hogy citromsavat, vagy borkősavat tesznek bele. Az olaszrizling egyik jellegzetes fajtája a vidéknek. Erről ellentmondásos véleményt mondtak a bizottsági elnökök. Az egyik bizottság csupa jót mondott róla, míg a másik kritikával illette. 

Elhangzott az is, hogy a versenynek az is a lényege, hogy az ítészek megmondják, hogy a gazdák milyen bort készítettek és véleményükkel segítsék a termelőket. Polgár Zoltán úgy fogalmazott, hogy a borbírálat a gazdák tudatos felkészítése. Minden borásznak van saját maga felé vaksága. Éppen ezért jó az, ha egy-egy mintát nemcsak maga a termelő kóstolja, hanem mással is megízlelteti. A bor élőlény, amivel foglalkozni kell, hangsúlyozta. A tisztasággal, tükrösséggel nem volt probléma a mintáknál. Véleménye szerint a vörös boroknál a fajtajellegek nem jöttek ki annyira. A bizottságok otellót is kóstoltak, ami úgy tűnik, hogy újra virágkorát éli a környéken, attól függetlenül, hogy direkt termő fajta. 

Németh József a csak Soltra jellemző jobbos, balos összehasonlító módszerről beszélt. Aminek az a lényege, hogy a bizottsági tagoknak azt kell megállapítani, hogy a jobb vagy a bal kezükben lévő minta a jobb minőségű. Ez a módszer már több mint százéves. Írásos nyoma nincs, szájhagyomány útján terjedt el. Egy olaszrizling fajtánál olyan fordult elő, ami az elmúlt huszonöt évben még nem. A három mintát négy alkalommal hasonlították össze, mire megszületett az eredmény, és mind a három aranyérmet kapott. Amint azt Németh József elmondta, az időjárás határozza meg minden évben a bor minőségét, amihez a borász szakmai tudása is hozzájárul. 

Németh József szerint a világ egyik legcsodálatosabb növénye a szőlő. A korai érésű szőlők az elmúlt évben nem hozták azt, amit várni lehetett volna tőlük, de a későbbi érésűeknél már nem voltak ilyen problémák, mert be tudtak érni. Nem csak jó, de szép bornak is kell lenni. A termelők odafigyeltek a munkájukra, ezért jó borokat kóstolhattak, tette hozzá. 

A bíráló bizottság tagjai 50 mintát aranynak, 58-at ezüstnek, 34-et pedig bronznak minősítettek. A verseny után a már hagyományos csülök pörköltre hívták meg a bírálatban részt vevőket.