Szemtanúja volt a Duna-Tisza közi mezőgazdaság fejlődésének

Kovács László 1932-ben született Gyenesdiáson. Közel fél évszázadon keresztül volt szemtanúja a Duna–Tisza közi mezőgazdaság fejlődésének, majd 2005-ig a Kunsági borvidék titkáraként tevékenykedett. Emlékeit osztotta meg velünk a mezőgazdász.

De hogyan is kezdődött a történet? Édesapja a Jankovich grófoknál dolgozó cseh és osztrák főkertészek mellett sajátította el annak idején a kertészeti hivatás fogásait. Igaz, nem volt vizsgája, de szakmailag magas szinten ismerte a virágkertészet és a zöldségtermesztés világát. A növények szeretetét családi örökségként kapta Laci bácsi. Hárman voltak testvérek, a legidősebb bátyja, Imre pap lett, Kovács László és második bátyja, János pedig kertészmérnöknek tanultak. Igaz, erre később, csak a szocializmusban nyílt lehetőségük.

Kovács Lászlónak a Balaton-felvidéki Gyenesdiáson az iskolai órák után mindig a kertben kellett dolgoznia a testvéreivel. Így ismerte meg a kertészek munkáját az évek során. Közben 16 Balaton-­parti villa kertjét parkosította Laci bácsi családja. Az egyik üdülő tulajdonosa a Nemzeti Bank bajai fiókjának a vezetője volt. Ő tanácsolta a családnak, hogy a bátyját, Jánost 1943-ban Bajára írassák az akkori középfokú kertészeti iskolába. Majd Kovács László 1947-ben követte testvérét, ezután 1951-ben Baján érettségizett, és itt ismerkedett meg a későbbi feleségével.

A bátyja zöldségnemesítő lett, miután elvégezte a fővárosban az egyetemet. Laci bácsit a Rákosi-korszakban, a középfokú tanulmányai után Buda­pestre vezényelték, majd onnan Veszprém megyébe küldték az ottani Mezőker Vállalathoz. Előbb a kajszibarack exportjában vett részt, majd kinevezték hullásalma-begyűjtési megbízottnak. Ezt követően a megyei vállalat devecseri kirendeltségének helyettes vezetője lett. A főnöke – aki egy pesti lakatos volt – ráhagyta a munkát.

Egy alkalommal kis híján elvitte a pályakezdő fiatalembert az ÁVO. Akkor, a Rákosi-korszakban a közhangulat javítására elrendelték, hogy mindenki főzzön be otthon paradicsomot. Országos akció volt. A boltosok összeírták az igényeket, a vállalat pedig szállította az alapanyagot. Egy szeptemberi szombaton váratlanul két vagon paradicsom érkezett a településre. Laci bácsi az állomásfőnökkel ment megnézni a küldeményt. Látták, hogy csöpögnek a vagonok. Kihívták a tisztiorvost és más hatóságokat, majd ezt követően kinyitották a vagonokat. A paradicsom egésze megrohadt, így az nem a háziasszonyoknál, hanem a szeméttelepen kötött ki. Jegyzőkönyvet vettek fel az esetről. Az ávósok később behívták az irodára, mivel szabotázsra gyanakodtak. Szerencsére a jegyzőkönyv bizonyította, hogy emberi étkezésre alkalmatlan volt a termék, így nem verték meg, börtönbe sem került.

Mint kiderült, a Baranyában feladott paradicsom két hétig utazott, ezért ment tönkre.

Kovács László alig melegedett meg Devecseren, amikor behívót kapott Sátoraljaújhelyre határőrnek. Innen gyorsan tovább is küldték, mert beleírta az önéletrajzába, hogy a bátyja pap, azaz a reakciósokat szolgálja. Két hét múlva a nagykőrösi tüzéreknél kötött ki. A későbbi felesége ekkor Somogytarnócán dolgozott az állami gazdaságban, amikor meghallotta a nagykőrösi bevonulást, átkérte magát a tiszakécskei állami gazdaságba dolgozni. A leszerelés után Laci bácsi is a kecskei állami gazdaságba került, 1954-ben, majd a szőlő- és gyümölcstermelési agronómusok egyike lett Tisza­kécskén. Itt alapított családot, az évek során két lánya született.

A tiszakécskei állami gazdaságban dolgozott 1960-ig, majd a tsz szervezésben kellett részt vennie.

Ez nem ment könnyen, de amikor egy jó nevű gazda, Mészáros Béla is belépett négy hold szőlővel, akkor többen is követték a példáját. Miután megalakult Tiszakécskén a Tiszagyöngye Tsz, áthívták oda főagronómusnak, még lakást is kapott Tisza­bögön. Miskó István későbbi kécskei tanácselnök is itt volt főkönyvelő.

A szövetkezetben több száz hold szőlő és gyümölcsös volt, több mint ezer hold zöldséget is termeltek. A kérdés az volt, hogyan lehet érdekeltté tenni az embereket a termelésben. A részes művelés tiltott volt, ezért kitalálták a százalékos művelést, ami lényegében ugyanazt jelentette. A bevétel 40 százaléka a dolgozót, a 60 százaléka pedig a szövetkezetet illette. Így szívesebben dolgoztak, és jobban is éltek az emberek, mivel érdekeltté tették őket a munkában.

Kovács László az egyetemet később, már levelező tagozaton végezte el, majd behívták Kecskemétre, a megyei pártbizottságra 1960-ban. Ezt az ajánlatot el is fogadta, már csak azért is, mert a Rákóczi utcában kapott lakást. A jól ismert Radó Vilmos színházi direktor is abban a lépcsőházban lakott, ahol ő, a másikban pedig Szép Károly, a Tüzép igazgatója, illetve Zárai Géza, a ZIM igazgatója.

A pártbizottságban az volt a feladat, hogy kitalálják, miként lehet úgy megszervezni a termelést, hogy az embereknek legyen megélhetésük, a szőlő megmaradjon, de mindezt a szövetkezeti keretek között végezzék a gazdák. Ekkor sok esetben Simon Tiborral, a Teszöv megyei elnökével egyeztettek a saját birtokon történő munkavégzés lehetőségéről. Ekkor dolgozták ki a szakszövetkezeti rendszert, amely a beszerzést és az értékesítést végezte.

A tagoknak a bevétel 10 százalékát a közös fenntartására kellett költeniük, a többi náluk maradt.

Aki a szakszövetkezetben dolgozott, azok többsége jól járt. A rendszerváltás után ezek a termelők könnyebben vették az akadályokat.

Amikor 1961-ben elindult a második ötéves terv, jelentős szőlő- és gyümölcstelepítést írtak elő az egész országban. Ennek a munkának a szervezésére a megyei tanács mezőgazdasági osztályára került Laci bácsi, ahol 1967-ig dolgozott. Itt szinte minden szövetkezetre lebontva megtervezték, kinek miből és mennyit kell ültetnie. Minden termelői egységnek legalább 25 hektárnyi szőlőt és gyümölcsöt kellett telepíteni. A KGST-ben a munkamegosztás során ugyanis az ország egyik feladata volt a szocialista tömböt ellátni friss gyümölccsel és borral. A harmadik ötéves tervben már csak a csemegeszőlő ültetése maradt meg.

Ezt követően a Teszöv titkárhelyettese lett Kovács László 1967-től 1990-ig. Ekkor ment nyugdíjba, de az Alföldi Szőlészek és Borászok Egyesületének a titkáraként tovább dolgozott.

Visszatérve a szakszövetkezeti világ kialakulására: Villányi Miklós pénzügyminiszterrel volt egy alkalommal egy tárgyalása. Nehéz volt vele megértetni a szakszövetkezeteknek a lényegét, de végül sikerült. A gazdák által megtermelt áruk ugyanolyanok, mint a klasszikus téesz árui, így a következő évben a szakszövetkezetek is megkapták az árkiegészítést. Sikerült elérni azt is, hogy a 70-es években ezek a szakszövetkezeti gazdák is megkapják a társadalombiztosítási ellátást. Kovács László az Alföldi borvidék Koordinációs Bizottságának is a titkára volt 1995-ig, majd miután 1994-ben megszületett a hegyközségi törvény, a Kunsági borvidék titkára lett, amely posztot 2005-ig töltötte be.

Laci bácsi nyaranta Gyenesdiáson, a szülői háznál dolgozik, de a telet Kecskeméten tölti. Itt találkozik a lányával, unokáival és a dédunokákkal.

Jó tanács a hosszú és szép élethez

Kovács László: ha valaki nyugdíjba vonul, jól teszi, ha megszervezi az életét, hogy reggel legyen miért felkelnie. Aki nem így gondolkodik, az elereszti magát, leromlik az egészsége, és végül elmegy – vallja. Laci bácsi kedvenc bora az olaszrizling. Mint mondja, a régi olaszrizlingnek a zamata finom, kellemes, kicsit a rozmaringra hasonlít, a végén pedig ott van egy kis keserű íz.