2020 legemlékezetesebb történetei kollégáink szemével

Morva Daniella

Hamarosan rendhagyó évet zárunk, de nem csak világviszonylatban. Számomra is meghatározó volt minden pillanata. Bár alaposan felforgatta életünket a koronavírus-járvány, rendhagyó alatt ezúttal nem a körénk fonódó kacifántos, ki-be csukódó világ hegyomlását értem. Valószínűleg én vagyok az egyetlen ember a galaxis közepén, aki stabil lábakon állva ki meri jelenteni: ez az év embertelenül jó dolgokat is hozott.

Minden elképzelésemet felülmúlta

Áprilisban interjút készítettem a világ egyik legszenzációsabb emberével, aki amellett, hogy utánozhatatlanul tehetséges, elképesztően kedves, közvetlen és alázatos is. Ha magabiztosnak tűntem a Szemenyei Jánossal való beszélgetés közben, az csak azért lehetett, mert felkészültem, de bevallom: rettenetesen izgultam. Ő azonban minden elképzelésemet felülmúlta. A karantén kapcsán íródott daláról beszélgettünk. Elmesélte, hogyan állt össze az egész, miként szólt közbe olykor a technika ördöge, és milyen lelkiállapot kíséri végig őt a járványhelyzeten. A negatív téma ellenére óriási élmény volt a beszélgetés, és lendületet adott az előttem álló kihívások könnyed leküzdéséhez.

A királykategória összes története

A Forma-1 az a világ, ahol őrjítő érzések törnek rád, ha nem a kedvenc pilótádat inti le a kockás zászló, de akkor is, amikor megnyeri a világbajnokságot az autóversenyző, akinek az aláírását a kezedre tetováltattad. Ez a sport megváltoztat, szélsőséges érzelmekre és döntésekre kényszerít, és mérhetetlen, felejthetetlen, őrült élményeket nyújt. Egyszerűen muszáj volt erről beszélnem valakivel. Héjja János az első Magyar Nagydíj óta minden évben sportbíráskodik a Hungaroringen, ezért megkértem, hogy meséljen nekem a kezdetekről, a jelenről, a jövőről, és ha lehet, akkor mindenről, hiszen napestig tudnám hallgatni a történeteit. Elképesztő élmény volt egy olyan emberrel interjúzni, aki pontosan tudja, miről beszélsz, amikor azt mondod: „egyszer szakadó esőben álltam órákig, csak hogy találkozhassak a kedvenc pilótámmal”, vagy hogy „máskor napszúrásig ültem a Hungaroring kapuja előtt, hogy első legyek a boxutca-látogatáson”. Ő ugyanígy érez a sport iránt, ezért tulajdonképpen nem is interjúként éltem meg ezt az egészet, sokkal inkább egy baráti beszélgetés volt egy elképesztően sokoldalú, kedves, közvetlen emberrel.

Két lábon járó szeretetcsomag

A végére hagytam a legelső cikkem, bármennyire is tűnik ez logikátlannak. Az ok, hogy Bella abszolút az éke ennek az évnek, ezért muszáj neki zárnia a sort. Ő egy tavasszal érkezett, boldogsághormonnal alaposan megszórt, két lábon járó szeretetcsomag. A kiskutyánk. Nos, már nem olyan kicsi, mint amikor kollégáinkkal arról meséltünk, hogyan éljük meg a tavaszi home office időszakát.

Tapodi Kálmán

Csúcsragadozók lettek az aranysakálok

Bő egy évtizede még arról írtunk, hogy aranysakál kölyköket sikerült megmenti és a ragadozók ismét megjelentek hazánkban is. A túlszaporodásukra akkor még kevesen gondoltak és a vadászok is büszkén kaptak puskavégre egy-egy példányt. Bő egy évvel ezelőtt már arról számoltunk be, hogy megállíthatatlan a nádi farkasok terjeszkedése és csúcsragadozókká váltak sok helyen az országban, komoly károkat okozva a vadállományban. A sakálokat ma már tűzzel-vassal irtják, de mint kiderült, nem is olyan egyszerű gyéríteni az sakálállományt.

Viki példázza: a tehetség utat tör magának

Kalocsán, a megyei önkormányzat díjátadóján hallottam először énekelni Benedek Viktóriát. Bevallom: nem tudtam, hogy ki áll a színpadon, de botfülűként is érzetem, nagyon tehetséges az ifjú leányzó. Néhány hét múlva személyesen is találkoztunk, ahol megismerhettem a császártöltési származású, majd fajszi nevelőszülőkhöz kerülő lány történetet. Viki először egy tehetségkutatóban vált ismertebbé. Az éneklés megváltoztatta életét és Viki életében a színpad és a biztonságos otthon lett a legfontosabb.

Az év természetfotójának készítője a focipályán is alkot

Egy természetfotósnak mindenre fel kell készülni, és a türelem mellett szerencse is kell egy-egy jobb felvétel elkészítés – vallja az Év Természetfotója idei nyertese, Pintér Csaba. A szanki-majsai fotós szenvedélyévé vált a természetfotózás, különös a madarak fényképezése. A rangos szakmai elismerést is egy különleges fotóval érdemelte ki, amin egy karvaly látható, amint elejt egy citromsármányt. A ragadozó és áldozatának drámája a zsűri osztatlan elismerését váltotta ki. Csaba egyébként a focipályán is sikeres volt: gólirálya és legjobb játékosa is a kiskunmajsai városi teremtornáknak.

Márton Anna

Mertek nagyot álmodni

Közel öt éve készít minőségi sajtokat a dunafalvi Pencz család. Mertek nagyot álmodni, pályázni és megvalósították elképzeléseiket. A fiatal mérnök Budapest helyett inkább a közel ezer lelkes Dunafalvára költözött családjával. Bár rengeteget dolgozik, mégis nagyon boldog, úgy érzi a legjobb döntés volt hazajönni.

Rákkutató és biológus a bivalyfarmon

Gyermekkori álmát valósította meg egy biológus, aki családjával egy bivalyfarmot hozott létre Katymáron. Arról meséltek nekünk, hogy mi vezette a rákkutatót és a biológust a kis faluba, hogy milyenek a mindennapjaik, milyen egy napfelkelte a katymári határban és miért ezt választották.

A legfontosabb, hogy megismerjük önmagunkat

Századik születésnapja alkalmából beszélgettem Dr. Abonyi Józseffel. Elárulta többek között azt is, hogy mi a titka a lelki egyensúlyának. A tüdőgyógyász professzor nem haragudott senkire, szerinte a legfontosabb az életben, hogy megismerjük önmagunkat és szeressük embertársainkat. December 16-án sajnos távozott az élők sorából.

Bajáki Zsanett

Önmagukról meséltek

A 2020-as év, és a pandémia azt hiszem alapvetően és hosszú távra változtatta meg a kommunikációs szokásainkat. Ennek ellenére szerencsés vagyok, mert az idei évben is alkalmam nyílt találkozni néhány tehetséges, izgalmas, sokoldalú művésszel, akik megtiszteltek a bizalmukkal és talán a legérzékenyebb dologról, önmagukról meséltek nekem. Ezekből a cikkekből gyűjtöttem össze hármat, amelyek után azt éreztem, hogy én is több lettem. Remélem, az olvasók is így vannak ezzel.

Koltai-Nagy Balázs, a kecskeméti Katona József Színház színésze, akit sokan a Bátrak Földje című tévésorozatból ismerhetnek, de azt talán kevesebben tudják róla, hogy hat évig jégkorongozott, metál zenekarban énekelt, bejárta hátizsákkal Észak-Olaszországot és amellett, hogy lelkes kutyatulajdonos, a zeneszerzés és a rendezés felé is kacsingat.

A kecskeméti közönség szavazatai alapján nemzeti színházunk idei gálájának legjobb színésznő, legjobb színész és legjobb kisszínházi előadás díja is egy családban landolt. Csapó Virág és Kocsis Pál számos emlékezetes szereppel a hátuk mögött, közel harminc éve állnak a színpadon, a magánéletben pedig húsz éve alkotnak egy párt. A színész házaspárral Lajosmizse melletti tanyájukon beszélgettünk szakmai múltról, kihívásokról, a járvány alatti átvészelős technikákról és harmonikus kapcsolatuk titkáról.

A Fehér Vera kecskeméti fotóművésznek idén önálló kiállítása nyílt Mindenki tudja címmel a balassagyarmati Szerbtemplom Galériában. A tárlat anyagát adó varrott képekről, az alkotói fejlődésről és a valóság értelmezéséről egy kávé mellett beszélgettem Verával.