Felszálláskor sikítozás, landoláskor taps

Söröli Róberttől, az MH 59. Szentgyörgyi Dezső Repülőbázis őrnagyától, a kecskeméti megyei kórház veszélyhelyzet idején kijelölt kórházparancsnokától származott az ötlet, hogy a bázis egy „sétarepüléssel” köszönhetné meg a kórház dolgozóinak a koronavírus-járvány alatt végzett munkájukat. Ugrik Csaba dandártábornok, bázisparancsnok és Kilián Nándor vezérőrnagy, a Magyar Honvédség légierő szemlélője is támogatta a felvetést, és biztosították a lehetőséget, hogy az orvosok, nővérek, asszisztensek részt vehessenek egy kiképzési repülésen.

Az eredetileg tervezett dátum július 1-je volt, a magyar egészségügy ünnepe, a Semmelweis-nap. Akkor viszont el kellett halasztani az eseményt, mert az Airbust más feladatra vezényelték. A pótnapot most csütörtökre tűzték ki, és immár semmi nem szólt közbe. Összesen 123 fő jelentkezett a kórházból, őket két csoportba osztották. A sajtó az első csapatot kísérhette el a szűk egy órás útra. A gép két pilótája Popelyák Péter alezredes és Szabó Roland főhadnagy volt, mögöttük ott ült még Jan Janik oktató pilóta is.

Felszálláskor volt kis sikítozás, ami nem csoda, hiszen páran most utaztak először repülőgépen. Az Airbus körülbelül tíz perc alatt ott is volt Balatonvilágos-Siófok fölött, majd innen elkanyarodott délnyugatnak, a sármelléki repülőtér irányába. Itt a kapitány kiengedte a futóműveket, és egy alacsony áthúzás következett (volt, aki ekkor elkezdte keresni a hányós zacskót, de végül nem volt rá szükség), majd ismét kétezer méterre emelkedett a gép, és ezúttal az északi oldal mentén szállt el a Balaton fölött, miközben aki csak tehette, bekukkantott a pilótafülkébe. Kecskeméten a szép landolást hangos tapssal jutalmazták az utasok.

Barakkó Anita, a patológiai osztály adminisztrátora és Dányiné Fegyveres Krisztina, az osztály szakasszisztense az elsők között jelentkeztek a kirándulásra, ahogy tudomást szereztek a lehetőségről. Izgultak, mert ők soha nem ültek még repülőgépen. – A felszállás nem volt egy kellemes érzés, de utána már minden tetszett. Hányinger nem jelentkezett, csak szédültem. A Balaton gyönyörű felülről! – mondta Barakkó Anita.

– Teljesen kiszáradt a szám, leizzadtam, én is nagyon szédültem, főleg felszálláskor. A sármelléki áthúzás megviselte a gyomromat, meg a fejemet is, amikor pedig kiengedték a futóművet, félelmetes volt hallani azokat a zajokat. De fantasztikus, felejthetetlen élmény volt, a Balaton smaragdzöld szín eszméletlen! Örülök, hogy bekerültünk a csoportba – áradozott Dányiné Krisztina.

Jó volt az együttműködés

Söröli Róbert kórházparancsnok elmondta: bár véleménye szerint minden kórházban kicsit kétkedve fogadták a honvédség tisztjeit, mert nem tudták, mire számítsanak tőlük, neki első perctől kezdve sikerült jó együttműködést kialakítania dr. Svébis Mihály főigazgatóval.

– A kórház vezetése maximális támogatást biztosított, minden adatot megkaptam, amire szükségem volt, segítettek, a határidőket betartották, a minisztériumtól érkező kéréseket, feladatokat végrehajtották. Úgy vélem, a kórház vezetése és állománya a legteljesebb mértékben odatette magát, hogy megfeleljen az elvárásoknak és hogy el tudja látni a betegeket – fogalmazott az őrnagy.