Mercédesz alig húszévesen kapta meg a város sportdíját

– Miért a dzsúdót választotta?

– Tizenkét éves elmúltam, amikor kezdtem a sportágat. Apukám és bátyám is dzsúdózott, otthon nagybátyám volt az edzőm. Meg akartam mutatni, hogy jobban tudom én azt csinálni, mint a fiúk. Ügyesebb akartam lenni a bátyámnál és unokabátyámnál, ezért jöttem 14 évesen Bajára. Négy évig koleszos voltam, sportszakon végeztem a Bereczkiben, aztán edzői képesítést is szereztem most júniusban.

– Hivatásos sportoló, Európa-bajnok lett…

– Junior Európa-bajnok…

– …milyennek látja az elmúlt évet?

– Hosszú és nagyon fárasztó, érzelmileg nagyon hullámzó volt. Saját korosztályomban nem nagyon versenyeztem, inkább a felnőttek között, ahol nem úgy jöttek az eredmények a GP-ken, ahogy én azt szerettem volna. Érmekre, pontszerző helyekre számítottam, hogy a világranglistán jó helyre kerüljek. Ez nem sikerült, juniorban nem nagyon versenyeztem, ami lelkileg feltöltött volna. Az Eb előtt az utolsó nyertes meccsem júliusban volt, Pakson szereztem 3. helyet, utána augusztusban nem volt verseny, majd jött a junior-Eb.

– Mennyi idő jutott kiélvezni a sikert?

– Az Eb előtt nem nagyon foglalkoztam tervekkel, esélylatolgatással. Kint a sorsolás után láttam, hogy akár meg is nyerhetem. Ekkor tudatosult bennem, hogy bizonyíthatok. Utána nem nagyon foglalkoztam a győzelemmel. Itthon is köszöntöttek, megható volt a fogadtatás, de nem ért véget a versenyszezon. Utaztam a felnőtt-világbajnokságra Bakuba, aztán jött a korosztályos vb a Bahamákon. Nem volt igazán időm felfogni az Eb-győzelmet, de nem is szeretnék vele arcoskodni. Ugyanolyan verseny volt, mint a többi.

– Csak egy állomás volt az Európa-bajnokság?

– Igen.

– És a következő versenyek?

– Baku jó pofon volt. Egy velem egyidős lánnyal mentem, ő a felnőttek között tartozik az élmezőnyhöz. Láthattam, hogy milyen elmaradásaim vannak fizikálisan. Viszont a csapatversenyben jól helytálltam a franciák ellen, intésekkel kaptam csak ki. A Bahamákon próbáltam mindent beleadni, és szerintem jól teljesítettem. Szomorú voltam, hogy a bronzmeccset nem sikerült megnyerni, de azóta túltettem magam ezen és már tudok örülni a korosztályos vb-5. helynek is.

– Bizonyára sokan irigylik, hogy ennyit utazhat. Milyen érzés világot járni?

– Jó. Csak nem szeretek repülni.

– Ez csökkentheti az élvezeti értékét. Fél?

– Ijesztő, a gép rázkódását nem lehet megszokni. Igyekszem elterelni a figyelmem, olvasok, játszom, zenét hallgatok, esetleg filmet nézek.

– A többség számára elérhetetlen helyeken is megfordul. Mennyi idő van egy-egy alkalommal élménygyűjtésre, kikapcsolódásra?

– Nekem a Bahamákon egy napom volt a verseny után, a többieknek több jutott. Körül tudtunk nézni és élveztük a tengert, a meleget, a szállodát.

– Munka vagy melós hobbi a sportolói lét?

– Szerintem olyan munka, amit szeret az ember és nem stresszel azon, hogy már megint be kell menni. Örömmel csinálja az ember.

– Hány éves korig?

– A versenysportot a 2028-as olimpiáig szeretném csinálni, akkor harmincéves leszek. Idén GP-érem a cél, január végén Izraelben indulok, ha ott nem sikerül, akkor a következőre még jobban felszívom magam.

– Edzője szerint ez az egyik legjobb tulajdonsága.

– Inspirálnak a versenyek, teljesen más egy edzés, ahol eleshetek, olyan technikákat is csinálok, amik nem mennek még pontosan. Versenyen a biztos tudásra lehet alapozni, általában ilyenkor taktikailag is jobban össze tudom rakni a meccseket. Ez fejleszthető, jártam sportpszichológushoz, aki az év első felében segített, összeszedtem magam és az év végére kijött. Ilyen a sport, azért edzünk, hogy a következő versenyen jók legyünk.

– Nagyon tud fájni a meló?

– Tud, de kifizetődik a dobogón.

– A tavaly előtti Európa-bajnokságon megverte a regnáló olimpiai bajnokot. Utána máshogy néztek önre a versenyzőtársak?

– Nem tudom, ilyenekre nem szoktam figyelni. Tartottam tőle, mert januárban egy edzőtáborban küzdöttem vele és jóval jobb volt nálam. Az Eb-n az esélytelenek nyugalmával mentem fel, még dobni is tudtam kettőt. Fel se fogtam, hogy az olimpiai bajnokot vertem meg. Ezzel a szőnyegen nem foglalkoztam, nem is lehet. Csak azt éreztem, hogy ugyanolyan ellenfél volt, mint a többi.

– Szűk kör a világ élmezőnye?

– Nem tudom. Itthon a felnőttek között 10-15 ember lehet. A nemzetközi mezőny elég nagy, a franciáknál, németeknél még a harmadik vonal is erős. De senki sem legyőzhetetlen. Jó, hogy sok külföldi versenyre utazhatunk, tudunk miből tanulni és okozhatunk meglepetést.

– Mi a távlati célja?

– Olimpián tisztes helytállás vagy érem. Jelen állapotban ezt így látom.

– Annyiszor hallani a tisztes helytállást. Pontosan mit takar ez a fogalom?

– Hogy megküzdjenek azért is, ha megvernek. Ne nézzenek könnyű ellenfélnek, ha ki is kapok, akkor se legyen az, hogy nem tettem meg mindent.

– Mi a szép a dzsúdóban?

– Az egész. Mindenkiben megvan a másik és az egész sport iránti tisztelet. Nem vagyunk focisták, például nem kiabálunk a bíróval. A szabályokat betartva küzdünk, és akkor is megtiszteljük a másikat, ha kikapunk.

– Közben azzal az elszántsággal kell felmenni, hogy szét kell szedni az ellenfelet…

– Igen, általában ez kell. Nagyon ideges szoktam lenni, izgulós vagyok, Attilához (Radics Attila, Mercédesz edzője – a szerk.) szoktam beszélni és ezzel terelem el a figyelmemet. Ilyenkor bármi szóba kerülhet, kivéve a mérkőzés.

– Mi lesz, ha nagy lesz?

– Edző szeretnék lenni a kicsiknél. Nagyon szeretem a gyerekeket, már besegítek az egyik csoport edzéseinél. Kicsit bátortalan vagyok még, tanulok és gyűjtöm a tapasztalatot.

A cselgáncsos hölgy kedvencei

…étel?

– Tojásos nokedli.

…ital?

– Nincs.

…könyv?

– Harry Potter.

…zene?

– Az összes zenét szeretem.

…sorozat?

– Bármilyen, nincs külön kedvenc.

…szín?

– A rózsaszín és a kék.

…egyéb sportág?

– A vívást nagyon szeretem nézni. Régebben kézilabdáztam, azt is szeretem, ahogy szinte minden sportot.