Újból lakható lett a 92 éves Ádám bácsi februárban leégett háza

Lakhatóvá vált az a ház, amely a dunapataji Dankó Pista utcában, februárban leégett ingatlan helyén épült. A tulajdonos, Ádám bácsi decemberben tölti be 92. életévét, korához képest jó erőben van, szellemileg friss, és bár komoly trauma volt otthonának elvesztése, most lelkesen várja, hogy minden a helyére kerüljön és visszaköltözhessen. Jelenleg az egyik fiánál húzza meg magát. A szintén helyi Lódriné Berényi Éva kezdeményezte akció során rengeteg építőanyag gyűlt össze, a már bent lévő berendezési tárgyakat magánszemélyektől kapták, a munkákat a legtöbben önkéntes alapon vállalták.

– Ahogy jár körbe a szemem, rengeteg név jut eszembe, akik segítettek – mondta a kis étkezőasztalánál ülve a baon.hu-nak Lódriné. Az ország több pontjáról, rengeteg nagylelkű felajánló vette ki a részét a sikerből. Az építkezést elindító és a mai napig szervező dunapataji nő hozzátette: nemcsak magánszemélyek, hanem üzletek, vállalkozások is támogatták az építést; az utolsó szükséges dolgok egyikét, a hamarosan felkerülő hungarocell szigetelést például egy kalocsai cég ajánlotta fel.

– A készpénzadományokat többször is kinulláztuk, először akkor, amikor az összes fal és az alapozás elkészült – számolt be a fokozatosan, több országos felhívás hatására összegyűlt és el is költött összesen körülbelül 2,5 millió forint sorsáról a szervező. Csak a Lódri család egyébként több százezer forintot tett bele a kezdeményezésbe: ők fizették ki például a teljes tető­szerkezetet.

A csaknem kész ház öt hónapon át épült: először a leégett épület maradványait kellett eltakarítani, hogy a felszabadult helyen elkezdhessék egy ugyan kisebb, 60 négyzetméteres, de komfortos otthon kialakítását. Több tucat dunapataji lakos segítségével eltüntették a törmeléket, majd elindult a munka. Most már csak az utolsó simítások vannak hátra: a külső szigetelés a hónap végéig elkészül, az áramot rövidesen bekötik, bár pont ez utóbbiról nem tudni biztosat, a szolgáltató ugyanis egy hónapja ígérgeti az ehhez szükséges szerződés aláírását. Ha ez meglenne, az idős tulajdonos már most is ott lakhatna, hiszen minden szükséges közműbekötés és berendezés rendelkezésre áll, a nemrég érkezett mosógéptől és mosogatótól a bútorokon át a fatüzelésű kályháig, ami egyébként az egyetlen fűtési lehetőség lesz, hasonlóan a korábbi házhoz.

Ádám bácsit az egyszerű körülmények között élő fiánál látogattuk meg, hónapok óta ott húzza meg magát, várva, hogy újjáépült otthonába visszaköltözhessen. Elmesélte: kis híján meghalt a tűzesetben, mert amikor megérezte a füstöt, ellenőrizni akarta a kéményt, ezért felment a padlásra, aminek egy része már lángolt és be is omlott. Nem sok hiányzott ahhoz, hogy a törmelék maga alá temesse a nyugdíjast, aki szó szerint az utolsó pillanatig próbálta menteni élete munkáját, de végül tehetetlenül kellett végignéznie, hogy minden a lángok martalékává válik. Mint mondta, „örült is meg nem is” a nagy közösségi összefogásnak, egyértelművé téve, hogy arra céloz: „ennek nem kellett volna megtörténnie”.

– Segítettem volna az építkezésen, de már nem bírok – jegyezte meg mosolyogva, hozzátéve, hogy rendszeresen ellátogatott a házhoz, amíg készült. – Nagyon örülök neki és büszke vagyok azokra, akik így megcsinálták. Nem találok szavakat, a segítséget mindenkinek köszönöm – fűzte hozzá hálásan.