A település egészségügyének történetét írta meg könyvében

Gubacsi László Orgoványon született, majd orvosi tanulmányait követően 1963-ban tért vissza oda és 1970-ig volt a település körzeti orvosa. Ottani praxisa utolsó évében vált céljává, hogy megörökítse szülőfaluja egészségügyének történetét, bemutassa azt a jelentős haladást, ami az elmúlt 100 évben a településen e téren bekövetkezett, és emléket állítson azoknak, akik valaha is ezért dolgoztak.

Kutatásait 1970-ben kezdte el, de hamar szembesült azzal, hogy nagyon kevés iratanyag áll rendelkezésére a témában, ezért átmenetileg feladta törekvését. Még abban az évben elkerült Orgoványról és változatos szakmai életutat futott be: volt járási, majd megyei főorvos, dolgozott a minisztériumban, főigazgatóként a megyei kórház építését koordinálta és nyugdíjazásáig Kecskemét alapellátását vezette.

Azonban még ezekben az évtizedekben sem vesztette szem elől eredeti célját, amit csak nyugdíjba vonulását követően tudott megvalósítani, amikor újrakezdhette kutatásait. Forrásait a testületi ülések egészségügyet érintő napirendi pontjai, a körzeti orvosok polgármester felé tett időszaki beszámolói, a megyei levéltár dokumentumai és a KSH-tól kikért adatok jelentették. Ezeket az adatokat összegyűjtve született meg a Szemelvények Orgovány egészségügye történetéből című kronologikus műve, amiben az orgoványi egészségügy helyzetét mutatja be 1799-től 2018-ig.

Összesen tizenhét orgoványi folytatott orvosi tanulmányokat, akiknek szakmai élettörténetét részletesen ismerteti a könyv, az Orgoványról indultunk című fejezetben. A szerző név szerint felsorolja Orgovány egészségügyi dolgozóit, az orvosokat, ápolókat, védőnőket, fogászati asszisztenseket, írnokokat és több mint 100 oldalon megtalálhatók benne a testületi ülések egészségügyi fejlesztéseket érintő napirendi pontjairól készült jegyzőkönyvek.

Gubacsi László szerint jelenkori viszonyait figyelembe véve Orgovány hatalmas utat járt be a helyi egészségügy fejlődésében, fejlettsége a Felső-Kiskunság többi településével azonos színvonalú. 1901-ben nem volt sem orvos, sem védőnő, sem patikus a településen, mindössze egy szülésznő és egy halottkém jelentette az egészségügy jelenlétét Orgoványon. Ez az állapot egészen 1924-ig fennállt. Mivel akkoriban nem volt tömegközlekedés, csak nagy nehézségek árán lehetett eljutni Orgoványról Kecskemétre vagy Izsákra, ahol orvosi ellátásban részesülhettek a betegek.

Az egészségügyi intézmények terén is jelentős a fejlődés Orgoványon. Amikor Gubacsi László 1963-ban a településre került orvosként, rendelője lesújtó képet mutatott: nem volt zárható ajtaja, akadozott a világítás, a vizet egy elhanyagolt fúrt kútból hordták be, a fürdőszoba üresen tátongott és a mennyezet beázott. Ma pedig már a kor kívánalmainak megfelelően felújított egészségház várja a helyieket.

A könyv néhány hónapon belül megjelenik, a szerző magánkiadásában.

A nők sokkal erősebbek a férfiaknál

Gubacsi László szerint nem csak az intézményi fejlődés szembeötlő. Mára gyakorlatilag nincs csecsemőhalandóság, hiszen az ezrelékekben mérhető. 1870-ben harminc embert temettek el, akiknek 8,4 év volt az átlagéletkora. Akkor a harmincból legalább tizenöt csecsemő és négy-öt gyerek volt, akik különböző fertőzésekben haltak meg. Most hetven körüli az elhalálozottak átlagéletkora Orgoványon, amelybe beleszámít az öngyilkosok és a balesetben elhunytak életkora is. És még egy érdekesség kiviláglik a KSH-tól kapott adatokból: a nők sokkal erősebbek a férfiaknál, hiszen magasabb kort értek meg még régen, a nehezebb körülmények közt is – mondta Gubacsi László.