Kiskunhalas/Hargita

2018.02.12. 11:30

Kutyaszános túrát kapott születésnapi ajándékba Mester Sándor

Régi vágya teljesült néhány kiskunhalasi túrázónak, akik kutyaszánnal kalandozhattak a Madarasi-Hargitán.

Tapodi Kálmán

– Kutyaszánon hajtani, vagy mellette gyalogolni, átélni a természet közelségét, ki ne álmodozna erről, főleg, aki valaha olvasta Jack London elbeszéléseit, netán magát a Vadon szavát – idézte az erdélyi kaland előzményeit Mester Sándor, halasi túravezető, aki elárulta, hogy régi álmának beteljesülésében barátai is közreműködtek, akiktől ez volt a meglepetés a 60. születésnapjára.

– Valami olyan lehetőséget kerestem – anyagilag és földrajzilag – elérhető közelben, amiben van valami többlet, ami nem csak körözgetés egy kötött pályán. A teljesítmény varázsát is érezni kell, hogy a végén elmondhassuk: megcsináltunk valami csuda remek dolgot. Több lehetőség közül így a Madarasi Hargitára esett a választás, ahol többféle kutyaszánhajtó programot hirdettek. Mi a haladó távra neveztünk, ami már külön edzettséget igénylő, hosszú távú túra – számolt be Mester Sándor, aki fiával és halasi barátjukkal, Ladóczki Istvánnal vágott neki a távnak.

Mindennek teljesítéséhez persze nélkülözhetetlen volt Parajdi Zoltán kutyatenyésztő és szánversenyző. Az erdélyi túravezetőről kiderült, hogy hat éve világbajnoki résztvevő volt kutyaszánhajtásban, és egyik szervezője, résztvevője a Hargitaroad elnevezésű, alkalmanként több mint 100 km-es hajtásnak.

– Az időjárás csak részben volt kegyes hozzánk. Az évszakhoz képest enyhébb volt, ami mint megtudtuk, a kutyáknak nem jó, hamarabb elfáradnak. Igazából a mínusz 10 fok körüli az, ami nekik is jó és akkor a hó is remek. Most az eső is szemerkélt, de később kiderült az ég, a végére ragyogó napsütés lett. Szerencsére a korábban leesett hóból volt még bőven az erdei utakon, így volt hol hajtani – mesélte Mester Sándor.

A halasi túrázók megtudhatták, hogy a kutyák az ösztöneiket követik, ezért aztán az is előfordulhat, hogy menet közben váratlanul megállnak és alaposan megvizsgálnak egy-egy szarvasnyomot a hóban és csak erőteljes noszogatásra indulnak tovább. Az is kiderült: a kutyákban nagyon erős a falkaszellem. Összefognak a közös ellenféllel szemben, de ha a rangsor eldöntése a kérdés, akár kíméletlenül egymás ellen fordulnak.

Mester Sándor régi álma teljesült
Fotós: ifj. Mester Sándor

– Közben megismertük a szán részeit is, főleg a kétféle féket és a rögzítőt, amivel lejtőn segítünk, nehogy ráfutás legyen, illetve pihenőben le kell horgonyozni, különben könnyen elviszik a szánt. Az emelkedőkön – ez volt márpedig, nem is kevés –, a hajtó lelép, maga is szalad, megy a szán után, sőt alkalomadtán rollerezik azaz egyik lába a szántalpon, másikkal pedig löki előre a terhet, segítve ezzel a kutyáknak – magyarázta Mester Sándor.

16 kutyából állt a falka

– A vezérszán nyolc kutyából állt – azt hajtotta Parajdi Zoli –, és ezen a szánon, a hajtó előtti zsákban ült egy utas, aki, mint egy múmia, nyakig becsomagolva szemlélhette a tájat. Az utas a pihenőknél mindig cserélődött.  A két másik résztvevő maga hajtotta saját szánját, ami sokkal nagyobb élmény volt és persze alaposan ki is lehetett benne fáradni. Mi, amatőrök négyet-négyet irányítottunk, habár lehet, hogy inkább ők bennünket – jegyezte meg a halasi túrázók szószólója. A szánhúzó falka egyébként 14 huskyból és két husky–agár keresztezésből született versenykutyából állt.

A félállomásig mintegy 12–13 kilométert tettek meg a túrázók. Míg a csapat pihent egy kicsit, Parajdi Zoltán átfogatolt: erősebb ebeket kötött be a fáradtabbak mellé, miközben ügyelt az erőbeosztásra, a fiatalok, tapasztaltak arányára is.

– Mi is pótoltuk energiaszükségletünket, és elindultunk visszafelé. Bizony, a visszaúton is voltak emelkedők bőséggel, úgyhogy a több mint négy és fél óra elteltével, alaposan kifáradva, de egy csodálatos élménnyel gazdagabban értünk vissza a kiindulóponthoz. Fantasztikus volt az egész nap. Jó volt kilépni kicsit a huszonegyedik századi komfortból és nagyon jó volt egy régi álmot megvalósítani – fogalmazott Mester Sándor.

A farkasok és a medvék nem szeretik keresztezni az emberek útját

Farkast – ami pedig gyakori vendég arrafelé, bár kerüli az embert –, nem láttak a halasi kalandozók. Parajdi Zoltán mesélte, hogy medve is előfordul, habár ritkán. A február eleji meleg, plusz 4–6 fok előcsalogatta őket. A közelmúltban kétszer is átvágtak az úton a fogatok előtt. A vadállatok nem szeretik keresztezni az ember útját, ám jobb is kerülni az ilyen találkozást. Azt is megtudták a túrázók, hogy a folyamatos kurjongatás bizony nem csak a kutyák biztatását szolgálja, de jelzi az erdő lakóinak, hogy vigyázat, jövünk!

Címkék#Kiskunhalas

Ezek is érdekelhetik